Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - Konrádyné Gálos Magda dr.: A „Newyork”

Újabb tanfolyamok indultak, és eredményes toborzó munka folyt a szakegyletekben. Az egyesület évi rendezvényeinek sorozatából kiemelkedik az a szabadtéri ünnepség, amelyet az első eszperantó nyelvkönyv megjelenésének 35. évfordulóján az I. számú csoport rendezett Makkosmárián. (A csoport feltehetően 1920 elején vált el a központtól.) A mintegy 300 résztvevő előtt Nagy József, a csoport elnöke mondott beszédet és ekkor szerepelt először az egyesület énekkara is. Nem hagyhatjuk említés nélkül a Prágában július 31. és augusztus 5. között rendezett világkongresszus mintegy 60 résztvevőjének magyarországi látogatását sem. Fogadásukhoz, és az ún. utókongreszszus lebonyolításához a polgári egyesület a munkáseszperantisták segítségét is kérte. Végül december 18-án a MEME mintegy kétszáz tagja ünnepségen emlékezett az eszperantó nyelv megteremtőjére. Eredményes éve volt az újjáalakuló egyesületnek az 1922-es esztendő is. Januárban létrejött a VII. számú csoport Szegeden, s alig néhány nappal később a VIII. számú Újpesten. Az év őszén Pesterzsébetről jelentették a IX. számú csoport megalakulását. A MEME történetének jelentős dátuma 1922. április 30. Izsó László egyesületi titkár Franciaországból eszperantista zászlót kapott, amelyet díszközgyűlésen avattak fel. A demonstráción részt vettek a szakszervezetek vezetői is. Pénzt ajánlottak fel a MEME zászló-alapjára, zászlószöget vertek a felavatott lobogó rúdjába, ezzel jelezve, hogy az egyesületet magukénak tekintik. Az ünnepséget műsor és táncest követte. „A zászlóavató ünnepség új kor küszöbét jelentette a munkás eszperantó mozgalomban, mert kifejezte valamennyi munkásszervezet szolidaritását és együttműködését a munkás eszperantó mozgalommal" — írta a polgári eszperantisták lapja, a Hungara Esperantisto. Valóban: nyolc évvel a MEME megalakulása után csak most fogadta be az egyesületet a legális szociáldemokrata munkásmozgalom. Erősödött a MEME tájékoztató- és propagandatevékenysége is. Hatékonyságát tükrözi, hogy áprilisban már 21 tanfolyamán oktatták az eszperantót. A vasas-csoportnak a famunkások otthonában megrendezett szeptemberi kiállítása után, újabb 10—12 kurzus indult. A nyelvtanulók számára többnyire a szakszervezetek, munkásotthonok nyújtottak hajlékot: egy-egy tanfolyam 3—4 hónapig tartott. Az oktatók továbbképzésére az egyesület a nyári hónapokban talált módot, hozzá kell azonban tennünk, hogy a megfelelő számú és jól képzett nyelvoktató-munkaközösség megteremtése minden időben súlyos gondot okozott. Ebben az évben került sor az Eszperantó Dalkar első nyilvános bemutatkozására is a Vigadóban, a Munkásdalegyletek Szövetségének nagyszabású hangversenyén. Az ellenforradalmi rendszer hatóságainak közbelépésére is 1922-ben került sor először. Februárban a belügyminiszter intézkedésére megvonták a munkáseszperantisták világszövetsége „Sennacieca Revuo" című folyóiratának terjesztési jogát; ebben a kommunista szerzők írásai is megjelentek. (Egyidejűleg eszperantó-tanfolyam indult a budapesti főkapitányságon, és több rendőrtisztviselő nyelvvizsgát tett.) A zászlóavató díszközgyűlést is megzavarták. A legsúlyosabb csapás azonban a szegedi mozgalmat érte: a rendőrség KMP sejt nyomára jutott, s a letartóztatottak között volt a VII. számú csoport vezetőségének három tagja, Jászi Ferenc, Majorosi Ferenc és Varsadán László is. A decemberi tárgyaláson kettő és fél, kettő illetve egyesztendei börtönbüntetésre ítélték őket. Az 1923-as esztendőben 33 kezdő és 4 felsőfokú nyelvtanfolyam indult, az egyesület taglétszáma meghaladta a félezret. A tagság anyagi áldozatából született Antauen (Előre) című egyesületi iap ugyan mindössze öt számot ért meg, de a sikerek között említhető Schuller Béla: „A munkásság és az eszperantó" című agitációs füzetének kiadása. A MEME krónikájában az 1923-as évet tekinthetjük határkőnek. Megtörtént az egyesület újjászervezése, kialakult szervezeti felépítése, működési rendje. A nyelv terjesztésén kívül élénk kulturális tevékenység folyt, felolvasások, műsoros estek, irodalmi matinék, kirándulások és egyéb rendezvények tették vonzóvá az egyesületi életet. A MEME Központi Vezetőségének és választmányának tagjaiból alakult bizottságok az 1923. évi közgyűlésen elmondhatták: életképes mozgalmat hoztak létre. A MEME fénykora A húszas évek derekától emelkedett a munkásmozgalom kultúr- és sportegyesületeinek jelentősége, és túlnőtt azokon a feladatokon, amelyeket eredetileg célul tűzött ki. A MEME taglétszáma csaknem megháromszorozódott. (1929-ben 1397 fő volt.) Ennek magyarázata a vidéki szervezetek munkájának felélénkülése. A MEME országos egyesületté vált. Megváltozott a szervezet politikai karaktere is. Korábban sem hiányoztak a csoportokból a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták, 1924-től azonban számuk megsokszorozódott, és az egyesület irányításában döntő befolyást szereztek. Mindez szoros összefüggésben állt a hazai munkásmozgalom sajátos helyzetével. A Horthy-rendszer politikája és a fokozódó nyomor ellen tiltakozó munkásság erélyes fellépést követelt a szakszervezetektől és az MSZDP-től, de a kormánnyal kötött Bethlen—Peyer paktum megkötötte a szociáldemokrata vezetők kezét. Az ellenzéki fellépésekre a párt és a szakszervezetek vezetősége kizárásokkal válaszolt. A szervezett munkásság jelentékeny része szolidaritást vállalt a kizártakkal, és sokan önként elhagyták a mozgalmat. 1922 és 1924 között 75 000-rel csökkent a szakszervezetek taglétszáma, volt ahol a tagság 20—40%-át elveszítették. A kizárt és kilépett ellenzékiek egyrésze otthont talált a munkások kultúr- és sportegyesületeiben — ezekben az MSZDP befolyása kevésbé érvényesült —, más része bázisa lett az illegális KMP irányításával működő Magyarországi Szocialista Munkáspártnak, amely 1925 és 1929 között a forradalmi munkásmozgalom legális szervezete volt. A MEME tagságának politikai aktivizálódása nem zavarta meg az eszperantista szakmai munkát. 1924-ben felélénkült az egyesület propagandamunkája; mintegy 30 „toborzó" előadáson több mint 3300 munkás ismerkedett meg a mozgalom céljaival, az egyesület életével. 1925-ben a szervezet kimutatása szerint mintegy száz előadást rendeztek, a hallgatók száma pedig meghaladta a hatezret. Számos kiadványt, plakátot és röplapot adtak ki, és ekkor még a Népszava és a szakszervezeti újságok is szívesen közölték a MEME híradásokat. Kezdetben sokszorosítva, majd 1925. januártól nyomtatásban ismét jelentkezett az egyesületi sajtó, az Oficiala Sciiglio (Hivatalos Értesítő), amely a munkás kultúregyesületek Munkássport és Egészségügy (utóbb Munkáskultúra) című folyóiratának részeként jelent meg. Tieder Zsigmond „Közös elv — közös nyelv" című könyvecskéje ugyancsak a propagandamunka jó eszköze volt, s szólnunk kell még a sikeres bemutatókról és kiállításokról. A gyűjtött anyagokból a központ vándorkiállítást állított össze, ez csaknem valamennyi városba eljutott, ahol munkáseszperantisták léteztek. 1924 és 1928 között e dokumentumokat több mint tízezer érdeklődő tekintette meg. Ám a beiratkozottaknak nem mindegyike tudott megbirkózni a nyelvvel. Említettük a megfelelő tanfolyamvezetők hiányát; a munkásaktívák készséges közreműködése nem pótolhatta az alapos nyelvtudást, a pedagógiai képzettséget. A MEME Oktatási Bizottsága sikertelenül kísérletezett az oktatók továbbképzésével, ezért megállapodott a polgári egyesületekkel: a MEME 10 fővel részt vehet a Hungara Experantista Societo (Magyar Eszperantista Szövetség) Baghy Gyula által vezetett felsőfokú tanfolyamain, a MEME viszont ajánlotta tagjainak a polgári Hungara Esperantistót. Az egyesület oktatómunkájáról készültek a túloldali adatok: KOLEKTO DE 108 HUNGARAJ POPOL-KAJ LABORISTAJ KANTOJ ELDONIS IJBROVENDEJO DE HUNOARIA ESPERANTIST A SOCIETO LABORIST A BUDAPEST, 1B28 Magyar népdalok és munkásdalok eszperantó nyelvű gyűjteménye (1928) A MEME folyóirata (1928-30.) Lett Miklós reprodukciói Ady-vers eszperantó fordításban