Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - Konrádyné Gálos Magda dr.: A „Newyork”

A kávé gőze illan át forogva a téli reggel füstjén szerteszét, s ott, hol zabáltunk hajdnan éhgyomorra dicsőséget, dohányt és feketét, nők, villanyok között, tombolva nyersen, a lehetetlent érzem én magát, szeszélyt, kalandot, sok-sok régi versem és ifjúságom vad aether-szagát. . . (Kosztolányi Dezső: Szellemidézés a Newyork kávéházban) Konrádyné Gálos Magda dr. A „Newyork" Karzati asztal (Ferenczy Valér olajfestménye). A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona Irodalmunk legmozgalmasabb és mégis legotthonosabb hajléka, a Newyork (ma Hungária) kávéház, immár nyolcvan éves is elmúlt. Minden korban a sokszínűség jellemezte vendégseregének összetételét. A legerősebb színárnyalatot irodalmi jellege abban az időben jelentette, amikor a Nyugat asztala ideköltözött, és az első világháború elejéig itt élte hőskorát az új nemzedék. De hol szorosabb, hol lazább szálak mindig fűzték az írókat a kávéházhoz. A látványos Newyork palotát, földszintjén a kávéházzal, egy amerikai biztosítótársaság roppant gazdagsága fitogtatására (a millenium előtti lázas építkezések idején) hihetetlen tempóban építette. „És mily furcsa, a világ legnagyobb és legszebb kávéháza a külvárosban startolt" — Irta Kellér Andor. Hiszen a Nagykörút akkor nemrég nyílt meg. és Hauszmann Alajos nagyszabású műalkotása magasan kiemelkedett házai közül. Ma már harmonikusan illeszkedik a városképbe az épület, és a falakon világító Luciferek körvonalai beletartoznak a körúti forgatag képébe. Az akkor utolérhetetlennek tetsző épület belsejének a kávéház lett a legpompázóbb része. Az ünnepélyes hatású, csavart márványoszlopokra, karzati erkélyekre, a mennyezet festményeire szikrázó fényt vetettek a csillárok . . . 1894-ben tárultak fel az ajtók. És máris szövődtek az első irodalmi szálak. „Hatéves kisfiú nyomta orrát az ablaküvegre, hogy bekandikálhasson, de irigy függönyök elrejtették a belső gyönyörűséget" — idézte fel élményét Füst Milán. Ifjú költő korában ugyancsak otthonos lett itt:,, A karzaton forrongott fiatal életünk", mesélte és erre az időre, még utolsó éveiben is, úgy emlékezett, mintha az előző napokban lett volna. Még a nyitás napján alakult meg az első író-újságíró asztal, amelynek tagjai jókedvükben, Molnár Ferenc vezetésével, a Dunáb dobták még első este a kávéház kul csát, hogy éjjel-nappal nyitva maradjon . . . A publikum más és más a nap és az éjszaka különböző szakaszaiban. Nappal kispolgárok kávéznak, sakkoznak. Van, aki itt köti üzleteit. Más a rengeteg újság között válogat. „Kapni lapokat — napilapokat, hetilapokat, belföldieket és külföldieket, képeseket vagy szövegeseket, sőt képteleneket is ..." — írja Nagy Lajos önéletrajzában. Alkony tájban írók szállingóznak be és űzik mesterségüket. Éjjel nagypénzű lumpok pezsgőre szórják a pénzt, és betódulnak a színházak bohémjei, vonz a környezet pompája. A hullámzó tarka forgatagból törzsasztalok alakulnak ki. A karzat egyik asztalát, 1908 végén, az egyre jelentősebb Nyugat szerkesztősége foglalta el. Ezekben az időkben, ezért is, a Newyorkba szokott majd minden neves író. Benézett kicsit a nehézkessé lett Mikszáth Kálmán. Gárdonyi Géza már ifjú éveiben is bejárt, még Göre Gábor bíró uramat is szerepeltette „a kimondhatatlan nevű" kávéházban. Később, ha Egerből irodalmi gyűlésekre, kiadójához Pestre kellett jönnie, dolgai végeztével hajnalig is „a Newyork kávéházban szokott volt üldögélni, egy félreeső asztal mellett megbújva. Egy üveg bor állt előtte, abból hörpintgetett és hoszszúszárú pipáját szívogatta" — rajzolja elénk Nagy Endre. „A karzatra felvezető lépcső lábánál, a csavart oszlop mellett volt Kiss József asztala, mert arra a bizonyos karzatra, ahol az ő egyeduralmát megbontó Nyugat székelt, csak az ő köszöntése után, az ő asztala mellett lehetett felmenni". (Olyankor hagyta ott hadiszállását, a Centrált, A Hét apja, amikor szombatonként folyóiratának új száma megjelent, hogy figyelhesse, az újságosgyerekek hány asztalhoz viszik a friss példányt.) Krúdy Gyula azt azt is leírja: „Megkövetelte, hogy a kávéházban időző munkatársai asztalához járuljanak, és ki-ki a maga temperamentuma szerint elmondja véleményét a legújabb Kiss József vers felett. Egyszer tán e sorok írója is hangulatosabb szavakat használt egy új költemény megjelenése felett való örömében, mire a lapszerkesztő a maga orrhhangján így szólt vala: „Nézze Krúdy, magából úgyse lesz semmi, ha így folytatja. írjon A Hét új évfolyama számára egy regényt. . . Száz koronát adok folytatásonkint" ... És Krúdy még azon az éjszakán elkezdte írni A vörös postakocsit. Krúdy a pestbudai kávéházak között azért is szerette a Newyorkot (Krúdy Mária szerint), mert ott láthatott mindenkit „akiről tudnia érdemes, mert megírt egy verset, egy riportot, mert újságot szerkeszt vagy árul, de mindenképpen köze van ehhez a világhoz." Rródy Sándornak dicsősége teljében is volt már törzsasztala a Newyorkban, bár nyilvánosság előtt sohasem írt (legföljebb kefelevonatot korrigált). Ragyogó megjelenésével, epés kritikáival, fölényesen uralkodott az asztalfőn. Az ő asztalához járult Molnár Ferenc „pártfogoltja és mérge", és ide is gyökerezett. A törzsasztalnál tréfálkozott, de dolgozott is a kávéházban : Az Ördög és a Liliom nagy részét itt írta meg. Sok év múlva a Newyork törzsvendégei lettek Bródy Sándor fiai is, a négy Bródy és Hunyadi Sándor, a pesti éjszaka tündérlovagja, aki esztendőkig konokul csak kártyás akart lenni, semmi egyéb. Harminc is elmúlt, amikor az irodalmi karzat bűvköre megragadta. A Bródy-asztal végére ült le - lévén a legfiatalabb — Heltai Jenő, aki ritkán szólt, de akkor okosan. „Nem is Jenő vagy te; hiszen úgy beszélsz mint egy János — tréfálkozott vele Bródy. így maradt rajta a komoly János név" mesélte Heltainé. Kedves .kávéháza szerepel a Jaguárban, Az utolsó bohémekben, és itt látta a cirkuszban céllövőként szereplő herceget (Oberenovics Milán szerb trónkövetelő unokaöccsét) a Kiskirályok főhősét; sok verset is írt a Newyorkról. A mi hazánk egy álomország, A kávéházak szürkesége. A mi hazánk egy kerek asztal, Amelyen ott gőzölg a csája S a csüggedésben megvigasztal A sült galamb teóriája. Mikor az utcára kiérünk Ott kint a reggel fénye pirkad, M