Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - Bálint B. András: A járművezetők egészsége

FÓRUM Bálint B. András A járművezetők egészsége A legutóbbi utasszámlálás adatai szerint naponta átlagosan négy és félmillióan utaznak a BKV járművein: buszon, villamoson, helyiérdekűn, metrón. E roppant tömeg elszállításáról hatezer hivatásos járművezető gondoskodik — hatezer egészségesnek mondott ember. De csakugyan egészségesek-e? Évente több tucatra tehető azoknak a buszsofőröknek, villamosvezetőknek a száma, akiket egészségi állapotuk miatt — átmenetileg vagy végleg — eltiltanak a hivatásuktól. Szervezetüket, idegrendszerüket kikezdte a sokéves szolgálat, s a közlekedés-biztonság érdekében egyszerűen nem szabad megengedni nekik, hogy a volán vagy a kapcsolókar mögé üljenek. — Másfél évtizedes szolgálat után a járművezetőknek csupán a tizenöt százaléka tekinthető teljesen egészségesnek — mondja dr. Zakariás Richárd, a BKV egyik főállású üzemorvosa. — Öt év után már gyakori az enyhe neurózis és a hypertonia, nyolctíz év után valamilyen emésztőrendszeri zavar, tizenöt-húsz év után pedig a reuma és a keringési rendszer megbetegedése: elsősorban az aranyér és a visszérgyulladás. Sajnos, valamennyi foglalkozási ártalomnak tekinthető. Csak komplex módon, a közlekedés-egészségügy fejlesztésével vehetnénk föl ellenük a harcot — dehát körülményeink nem eszményiek. — Mit tehetnek? — Igyekszünk már a kezdet kezdetén, a felvételkor a legalkalmasabb, legegészségesebb jelentkezőket kiválasztani, hiszen tőlük várható, hogy legjobban bírják a megerőltető járművezetői munkát. Az alkalmassági követelményekre jellemző, hogy sokszor azok is kihullanak a rostán, akik a Volánnál vagy a taxinál éveken keresztül megfeleltek. Érthetően: nálunk ugyanis jóval nagyobb a megterhelés, mint a többi közlekedési ágazatban. * A közlekedési vállalat egészségügyi osztályán jelenleg kilenc főfoglalkozású és harminchárom mellékfoglalkozású orvos, valamint hét pszichológus dolgozik. Szinte hihetetlen, de tény: ez a negyvenkilenc ember 1974-ben százhuszonháromezer vizsgálatot végzett, átlagban tehát mindegyikükre 2500 vizsgálat jutott. igaz, a receptírás is vizsgálatnak számít, az üzemi balesetből eredő karcolás beragasztása is; de azért a betegek ellátása javarészt nem ebből áll. S az orvosok nem „rendelésre" írják fel a nyugtatót vagy a fájdalomcsillapítót, hanem — ha lehetséges — előzőleg megvizsgálják a pácienst. A rendelők és laboratóriumok állapota — egy-két kivételtől eltekintve — nem megfelelő. Az Almási téri egészségügyi központ egy sötét bérház udvaráról nyílik; várószobája — akár egy külvárosi mozi előcsarnoka, három rendelője szűk, zsúfolt, komor. A felvételre jelentkezők egyrésze a vizsgálat után vissza se megy a munkaügyi osztályra. Kedvüket szegi a környezet s vélik, ha ilyen elhanyagolt, ilyen kopott az orvosi rendelő, mit várhatunk a garázstól vagy a műhelytől? Valamivel jobb a helyzet az üzemegységek rendelőiben — bár a korszerű felszerelés, az elegendő műszer ott sincs meg. Vannak viszont tervek. 1980-ig föl kellene épülnie a Fehér úti járműtelepen a BKV új egészségügyi intézetének, amelyben jutna hely a szakrendelőknek is, s ahol létre lehetne hozni a közlekedés-egészségügy egyik centrumát. De egyelőre az épület helye sincs pontosan kijelölve, a tervezett helyiségekből pedig egyre többet kérnek és kapnak a vállalat egyéb szervei. Kérdéses, mi fog megvalósulni az eredeti elképzelésekből. — Az egészségügyi osztálynak mindinkább a megelőzéssel kellene foglalkoznia, erre azonban ilyen körülmények között nincs lehetőség — fakadt ki egy alkalommal az osztályvezető főorvos, dr. Galambos László. — S amíg a Fehér úti intézet nem épül fel, nem várhatunk semmiféle javulást. Pedig már így is a huszonnegyedik órához értünk . . . * A pszichológiai laboratóriumba már csak az a járművezetőjelölt jut el, aki átesett az általá-28