Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - Vértesy Miklós: A Fő utca

jogot, hanem a Lánchíd és az Alagút felől jövők, úgy, mintha sima kereszteződésnél ez lenne a főforgalmi út. A török kiűzése után a Fő utca nyugati oldalán a kapucinus rend nagy ingatlant szerzett, erre templomot, rendházat építtetett s a templom mellett mindkét oldalon kertet ültetett. A két kertet II. József elvette tőlük, hogy nyilvános tereket létesítsen. A kisebbik, a rendház előtti rész nem kapott nevet, az északra fekvő nagyobbik először Kapucinus, azután Mátyás, 1870-től pedig Corvin tér lett. I. Ferenc az 1792-es koronázásakor az itt felállított emelvényen tette meg a négy égtáj felé a jelképes kardvágásokat. A Szilágyi Dezső tér régen az Alsóvásár tér nevet viselte, a XVII. század végétől itt tartották a napi-és hetivásárokat. Az országos vásárok helye a Felsővásár tér volt. Innen, az egykor nagyon forgalmas központból indultak Bécs felé a gyorskocsik. (Emléküket őrzi a közelben a Gyorskocsi utca.) A XIX. század folyamán csendes, kisforgalmú hellyé változott, csak 1946—1957 közt növelte meg forgalmát a második világháború után ide épített első állandó híd, a Kossuth-híd. A török kiűzése után közepére egy kis ágyúkkal felszerelt katonai erődöt építettek, s innen ellenőrizték a dunai hajóforgalmat. Lőszert is tartottak benne, ezért kapta a tér a Bomba tér nevet. 1905 óta a negyvennyolcas vértanú miniszterelnökről, Batthyány Lajosról van elnevezve. 1973 decembere óta újra forgalmi csomópont, felszíne alatt HÉV és Metro-állomással, a felszínén a 11-es, 39-es és 60-as autóbusz, valamint a 9-es és 19-es villamos végállomásával. A 68. sz. telken eredetileg két épület állt, a Három Nyúl és a Zöld Fürt. Az első vendégfogadó volt, a másikban - nevével ellentétben -sört főztek, majd benne is szállodát nyitottak. 1801-ben, mikor a katonák elszállásolása egyre nehezebben megoldható gondot jelentett, a tanács a két házat több részletben kaszárnyának alakíttatta át. 1826-ig az egész laktanya emeletet és három utcára néző egységes homlokzatot kapott. Hivatalosan Forgách laktanya lett, de mindenki Három Nyúl kaszárnyának hívta. Innen vonult a hatvanas években egy katonazenekar hetenként kétszer az Alagút fölötti Ellipszre térzenét adni. Az épülettömböt 1938-ban lebontották, helyén maaBolgár Elekről elnevezett parkos tér terül el. A Király-fürdő és a Flórián-kápolna közti kis, hangulatos parkos terület csak 1975-ben kapott külön nevet: Vízivárosi tér. A Fő utcát lezáró, utolsó teret régen Pálffy János tábornokról nevezték el; ma a legendás hírű lengyel— magyarszabadsághősnek, Bem Józsefnek a nevét viseli. A török korban itt állt a Vízivárost védő bástyafalnak egyik sarokpontja, a Dunára támaszkodó bástyatorony, a Horoz kapuszi, azaz a Kakaskapu. Maradványait 1870-ben bontották le. Iparosok, kereskedők, vendégfogadók Régen sok kisiparos dolgozott a Fő utca házaiban. Szabó, csizmadia, serfőző, bognár, kovács, kötélverő, asztalos, ezüstműves . . . Köztük a legsokoldalúbb bizonyára Ritter József lehetett, aki 1812-ben úgy hirdette magát, hogy „fametsző, kártyafestő, nyomdász, kékfestő és szépíró". A szépíró azonban nem költőt jelentett, hanem a szép betűkkel való írásnak vagy a cégtáblafestésnek a mesterét. A kékfestés pedig úgy került a többi rokon foglalkozás mellé, hogy Ritter a kékfestés mintázásához szükséges nyomódúcokat készítette. Csak egy nagyobb üzem működött itt, a 37. sz. telken 1867-től 1927-ig a Lujza gőzmalom. A szomszédos Kórház (ma Ganz) utcában azonban 1844-ben a fővárosi vasipar első nagy, nemzetközi hírnevet szerzett gyára nyílt meg, Ganz Ábrahám A Fő utca 20. számú ház A Batthyány tér 3. számú ház homlokzatrészlete A Corvin tér 4. számú ház