Budapest, 1976. (14. évfolyam)

12. szám december - Kutas István — Dr. Dortsák György: Fővárosunk köztisztasága 1867—1945 között

napvilágot, s csak példaként emelünk ki 1886-ból egy polgármesteri utasítást (4727/86.), mely az olaszországi kolerajárvány megelőzésére rendelt el szigorú egészségügyi intézkedéseket. Ezeket igen komolyan vették, és a külön e célra felállított járványügyi bizottmánynak az egészségügyi helyzetről a belügyminiszter számára jelentést kellett készíteni. Az utcák tisztítása tehát, ha zökkenőkkel is, de feltétlenül javult. 1890-ben az 1891. évi költségvetési tárgyalásnál a pü. bizottság még kifogásolta az utcák szennyezett és sáros voltát s a tisztítógépek „rossz" működését, de a panaszok csökkentek, hiszen valamivel később a kijelölt területeken már 14 utcasöprőgép és 6 hóeke üzemelt. A teljes reform mégsem késhetett sokáig. * A főváros 1894-ben kötött szerződést ifj. Cséry Lajossal. Az idők távlatából visszatekintve ez a lépés szükségszerű és egyben átmeneti megoldás volt. A kis magánvállalkozások helyett oly nagy, tőkeerős társasággal kellett szerződni, amely képes fuvartelepet, szemétválogatót, Budapest határain túl szemételfuvarozásra vasútvonalat létesíteni, és azt üzemben is tartja. A főváros egyéb súlyos kötelezettségei miatt ebben az időben ésszerűbbnek látszott a szemétkezelést egy magáncégnek átengedni és egy későbbi időszakban saját hatáskörbe visszavenni. Ez így is történt. Közben kiderült, a magánvállalkozás kizárólagosan nyereség szerzésére irányul, és nem képes, de nem is szándékozik a közösség érdekét szolgálni. A Cséry-féle szerződésnek azonban érdekes az előzménye. A főváros tanácsa ugyanis előzőleg elvi jelentőségű határozatot hozott, melyben a szemét elfuvarozása ügyében a Lajosmizsei vasút (MÁV) ajánlatát támogatta. Ez ellen Cséry Lajos fellebbezéssel élt, és — feltehetőleg öszszeköttetései révén — sikerült elérnie, hogy a határozatot a belügyminiszter megsemmisítse, és a tanácsot új versenytárgyalás kiírására hívja fel. A végleges döntés egy közgyűlési határozattal 111:58 arányban dőlt el Cséry. Lajos javára, és az a belügyminiszter 1895. május hó 21-i megerősítésével jogerőssé is vált. A szerződés a pesti oldal házi s utcai szemetének az akkori Cséry-féle telepre — fuvartelepre — zárt kocsikban történt kiszállítását és onnan vasúti kocsikkal Kispestre, illetve Pestszentlőrincre — tehát az akkor Budapest közigazgatási határán túl fekvő területre — haladéktalan továbbfuvarozását foglalta magában. Ez újabb előrelépést jelentett, hiszen ezzel a szeméthegyek Budapesttől nagy távolságra kerültek." A szemétfuvarozások tekintetében azonban már a kezdetben is nézeteltérések — a korabeli tanácsi jegyzőkönyvek tanúsága szerint — „súrlódások" fordultak elő. 1894. VIII. 30-án a Tanács „a szemétszállítási telepen fennforgó súrlódások .. . megfigyelésére" egy köztisztasági ellenőrt küldött ki. Még ugyanazon év dec. 11-én az ifj. Cséry Lajos által elszállított szemét ellenőrzését, illetve annak mérlegelését rendelték el. Emlékezetes és igen éles hangú volt az egyik előző cikkünkben már említett Vázsonyi-féle interpelláció. Az 1895. év júniusában elhangzott interpellációra csak a következő év januárjában adtak választ. Ez az időtartam még akkor is indokolatlanul hosszú, ha figyelembe vesszük, hogy a vizsgálat megtartására a Pest megyei alispánt kérték fel, miután a Cséry-telep közigazgatásilag már Pest megyéhez tartozott. Maga a vizsgálat és a Pest megyei alispán válasza kirívóbb szabálytalanságot nem állapított meg, de hangja érezhetően elfogult Cséry Lajos javára. Az ifj. Cséry Lajossal és a később részvénytársasággá alakult vállalkozással kötött szerződést közelebbről nem ismertetjük, mert Budapest köztisztasági történetének ez a legjobban kimunkált, de egyben legtöbbet vitatott része. Cséry kihasználta a munkásait, 40—50 krajcár napszámért dolgoztatta őket igen rossz egészségügyi stb. körülmények között. A támadások, a panaszok, valamint annak a felismerése, hogy saját kezelésben a közérdeket jobban szolgáló módon és olcsóbban üzemeltethetnék a város szemételtakarítását, indította a főváros vezetőségét az elhatározásra, hogy a szerződést ifj. Cséry Lajossal annak lejártával már nem újítja meg, hanem a szemétkezelést minden ágával együtt átveszi. Ehhez az elhatározáshoz hozzájárult az 1895-ben létrehozott Fővárosi Köztisztasági Hivatal megalakulása, továbbá a budai oldal 1901-től házi kezelésbe került szemétfuvarozásának kedvező gazdasági tapasztalata. Áttértek az ún. ambuláns utcatisztítási rendszerre, mely abban állott, hogy az utcaseprőgépek éjjeli üzemeltetése után kézierővel naponta többször, bizonyos mozgási körzeten belül tisztogatták az úttestet. * 1906. december hó 6-án került sor a Cséry-féle szeméttelep átvételére. „Az átadás napjától fogva a főváros az addig vállalati úton biztosított szemétfuvarozást a főváros egész területén házilagos kezelésben látja el és végzi ezenkívül a létesített fuvarteleppel az összes köztisztasági fuvarszolgálatokat és a rendelkezésre álló munkaerő, valamint a ló és fogatállomány gazdaságos kihasználásával a főváros háztartásában előforduló egyéb fuvarozások nagy részét, míg a szemétátemelést és a szemétnek vasúton való elszállítását a még fennálló régi szerződés értelmében továbbra is a Cséryféle rt. végzi." A megváltási összeg egyébként 472 744 korona volt. Az 1901. óta üzemeltetett budai fuvartelep és a Cséry-féle telep összevonásából keletkezett Fővárosi Fuvartelep működési köre a I—IX. valamint a X. kerületek házi és utcai szemétfuvarozásán kívül kiterjedt e területek bel- és kültelki — kivéve az I—III. kerületet — locsolására is. Sajnos, a Cséry-féle telep az átvétel időpontjában igen elhanyagolt állapotban volt. Erre utalt a fuvartelep vezetőségének az első üzleti év eredményéről 1907. XII. 31-én kelt jelentése. „A társaság tudván, hogy a főváros amúgy is házi kezelésbe veszi a fuvarozó üzemet, szerződésének utolsó évében éppen csak annyit javított időközben elromlott berendezésein, hogy üzemét a váltás napjáig úgy ahogy folytathassa". Az új fuvartelep önelszámoló egység, kereskedelmi vállalkozás volt, saját bevételeiből kellett fenntartani magát, így az átvétel után a folyamatos üzemeltetéshez az elhanyagolt Csérytelepen nagyobb arányú beruházásokat is végre kellett hajtani. E beruházási költségek, továbbá az 1907. május hó 1-én keresztülvitt általános béremelés ellenére a fuvarteiep az 1907. évet 66 668 korona tiszta nyereséggel zárta le, bebizonyítva a központosított házi kezelésű rendszer felsőbbségét a bérleti rendszerek fölött. A Cséryék tulajdonában levő vasútüzemet a főváros évekkel később, 1912-ben vette át, s azzal most már a szemétfuvarozás összes mellékágai a főváros kezébe kerültek. A világháború előtti kb. másfél évtizedben tehát megint óriási léptekkel fejlődött a köztisztaság ügye. Ezekben az években merült fel a szemétégetés ötlete, mely azután újra és újra felbukkanó tervezgetések formájában napjainkig végigkíséri a köztisztaság történetét. Ugyanebben az időben a Főváros Köztisztasági Hivatala 1912. évi költségvetésének beruházási kiadásai között — újabb 20 db. lóvontatású utcaseprőgép beállítása mellett — villamos utcamosógépek beszerzése is szerepel. A világháború, mint sok mindennek, ennek is útját állta, s a köztisztasági szolgáltatások — ember-, anyag- és pénzhiány miatt — csak a legszükségesebb teendők ellátására szorítkoztak. Jellemző, hogy a háború befejezése után, 1919 első hónapjaiban az 1300 tisztító munkás helyett a Fővárosi Köztisztasági Hivatal dolgozóinak száma a 800-at sem érte el. Rendkívül érdekes dokumentum a forradalmi időkből a Főváros Népbiztosságának 648/ 1919—V. sz. alatt kiadott közleménye, mely a Köztisztasági Hivatal és a Fuvartelep hatáskörét szabályozza. Ennek kiadását az tette szükségessé, hogy a fuvartelep oly szolgáltatásokat is teljesített, melyek inkább kényelmi és reprezentációs, mint közcélokat szolgáltak. A közlemény, melynek bevezető részét szó szerinti idézetben közöljük, a Budapesti- Munkás és Katonatanács Hivatalos Közlönyének 1919 évi április hó 8-án kelt 15. számában jelent meg. „A fuvartelep községesítése alkalmával kimondatott az az alapelv, hogy a fuvartelep egész teljesítőképességével elsősorban és mindenekelőtt a köztisztasági intézmények céljait és fuvarszükségletét köteles szolgálni és csak azok kielégítése után végezheti a rendelkezésére álló munkaerő, valamint a ló és fogatállomány gazdaságos kihasználásával a főváros háztartásában felmerülő egyéb fuvarozásokat, a köztisztaságügy és ebből folyóan a közegészségügy rovására a gyakorlatban nem érvényesült". Ebben az időben a Köztisztasági Hivatal igazgatója az akkor már több mint egy évtized óta ezt a tisztet betöltő Balló Alfréd volt, aki ellen a polgármester, mint a Fővárosi Közlöny 1919. IX. 12-én kelt 35. számában olvashatjuk, „a proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartása miatt... a fegyelmi eljárást meg-H