Budapest, 1976. (14. évfolyam)
12. szám december - Kutas István — Dr. Dortsák György: Fővárosunk köztisztasága 1867—1945 között
Géperejű locsolókocsi (1930 után) Motoros seprőgép (1934—35) előző vizsgálatot elrendelte". A kimagaslóan nagy tudású Balló Alfrédra azonban mégis szükség volt, s így később állásába visszahelyezték. A proletárdiktatúra alatti idők krónikájához hozzátartozik még az a tény, hogy a külső kerületek takarítására nagyobb gondot fordítottak, és az elhanyagolt proletárnegyedek utcáinak seprését, szemétgyűjtését és ezek gondosabb ellenőrzését szorgalmazták. Erről a Vörös Újság és a Kis Újság egyes számai adnak hírt. * A háború befejezése után új beruházás nem volt lehetséges. A húszas évek közepén azonban a fejlődésnek némi jeleit lehetett észlelni. Amíg 1921-ben a hóeltakarításhoz — mint közmunkához — a Honvédelmi Minisztérium kebelén belül szervezett munkásosztagokat vettek igénybe, 1925-ben 12 db benzinüzemű seprőgépet szereztek be' az esseni Krupp gyártól és 12 db vontatható seprőgépeta MÁV Gépgyártól. Ugyanazon évben még 5 db Packard gyártmányú locsolókocsi beállítására is sor került. A fejlesztés most már töretlenül folyt tovább. 1927—28-ban további beruházásokat eszközöltek: hóekék, utcai szemétgyűjtő kosarak, stb. Ugyanebben az évben hoztak határozatot a „Pormentes szemétgyűjtés részleges bevezetésére a IV—V. ker.-ben". Ez igen nagyösszegű beruházást igényelt, s erre a célra kerek félmillió pengő hitel folyósítását engedélyezték. (L. 1930. évi 1.15-i 198. sorsz. közgyűlési határozatot). Ennek eredményeképpen jelent meg 1929-ben Pest utcáin az új típusú szemétgyűjtő gépkocsik első példánya, a MÁVAG—MERCEDES—BENZ gyártmányú első „KUKA". Ez az időszak a II. világháború kezdetéig a gépesítés időszakának kezdete volt. Egymásután fokozatosan jelennek meg a motoros seprő-locsológépek, a gépkocsikra szerelt hóekék és a már említett pormentes szemétgyűjtő gépkocsik, valamint a tartályszállító vontatók. A fővárosi fuvartelepet 1929-ben vette át a Köztisztasági Hivatal. Feltétlenül ide kívánkozik, hogy 1928-ban „Kísérleti szemétégető előkészítési munkálatai" céljára tanácsi előterjesztésre a közgyűlés 797. sz. határozatával 10 000 pengő hozzájárulást engedélyezett. A szemétégetés ügye tehát ebben az évben újra felszínre került. 1934. évben Budapesten a Köztisztasági Hivatal által tisztított terület 7 millió m2 volt. A Köztisztasági Hivatal 2500 embert foglalkoztatott, 600 lovaskocsit, 80 gépkocsit és 110 vasúti kocsit üzemeltetett. A pontos statisztika adatai még a két világháború közötti években is eléggé vegyes képet mutatnak, mert a gépesítés ellenére a munkagépek száma 1940-ben mindössze 89 volt, a következő felosztásban: Locsoló gk. 35 db Seprő gk. 22 db Szemétgyűjtő gk. (pormentes) 6 db Aszfaltmosó gk. 5 db Teher gk. 21 db Ezzel szemben még mindig 745 lófogatú jármű üzemelt, melyből 223 szemétszállító, 167 pedig locsoló kocsi volt. Ugyanebben az időben a vagonállomány már valamelyest csökkent, éspedig az említett 110 vasúti teherkocsiról 89-re. Ezek vontatására 5 gőzmozdony állt rendelkezésre. A tisztítandó terület hatalmas növekedése igen nagy feladatokat rótt a Köztisztasági Hivatalra. Az 1912-es 4 813 000 m2 tisztítandó úttestfelülettel szemben 1936-ban már 7 979 000 m2 úttest takarításával kellett számolni. Ez kifejezésre jut az elfuvarozott szemét mennyiségében is. 1936. évben már 37 610 tonna (63 827 m3 ) utcai és 213 405 tonna (451 759 m3 ) házi szemetet takarítottak össze és szállítottak el, s ebben nem szerepel a piaci szemét, az ürülék és az iszap mennyisége. Ezekben az években a szemét megoszlása alapvetően megváltozott. Egy közületi statisztika szerint 1927 és 1938 közötti időben a házi szemét mennyisége évi 187 856 tonnáról 212 864 tonnára emelkedett, míg az utcai szemét ugyanezen idő alatt 64 761 tonnáról 35 475 tonnára csökkent. Az akkori Köztisztasági Hivatal, — mely a maga közel 2500 főt foglalkoztató intézményével valóságos nagyüzemmé nőtte ki magát — valóban sok érdemlegeset tett, hiszen a tisztítandó területek kiterjedése is 20 év alatt csaknem a kétszeresére nőtt. A teljes gépesítést és a további fejlődést azonban ismét a háború akadályozta meg. Az anyagi kár a köztisztasági berendezésekben és a járműparkban, valamint a lóállományban óriási volt. 1945 januárjában mindent újra és elölről kellett kezdeni. 35 Az első gépi hóeke (1926—28) Az első „kuka" (1929—30)
