Budapest, 1976. (14. évfolyam)

12. szám december - Tamás Ervin: Nagykőrös

A zöldségeliátás — Milyen a zöldség- és a gyümölcsellátás ma — 1976 őszén —, Budapesten? — Az aszály miatt nem olyan jó, mint a korábbi években. Altalánosságban tekintve, néhány hiánycikket leszámítva, kielégítőnek mondható. (Földesi Mihály, a Zöldért Vállalat vezérigazgatója.) — Különösebb fennakadás nincs, az alapvetően fontos cikkekből a felhozatal kielégítő. (Szabó János, a Fővárosi Tanács VB Csarnok- és Piac Igazgatóságának főfelügyelője.) — Vacak. (A vásárló, zöldségboltban, utcán, piacon.) — Milyenek a zöldség-gyümölcsárak ma Budapesten? (Az előbbi válaszadás sorrendjében.) — Magasak. — Magasak. — Nagyon magasak. * A részletek. (Talán megmagyarázzák az előbbi nézetazonosságok és különbségek okait.) Az állami irányítás szerepét a továbbiakból kapcsoljuk ki. Nem azért, mintha nem lenne nagy fontosságú a fővárosi tanács Kereskedelmi Főosztályának koordináló, az ellátás viszonylagos biztonságát és egyenletességét biztosító szerepe, de ő csak azzal a beérkezett — vagy várt — árumennyiséggel számolhat, ami van. És hogy mi van, az körülbelül fele-fele arányban a Zöldért Vállalaton, a fővárosban üzletet vagy standot létesített termelőszövetkezeteken, termelőszövetkezeti közös vállalkozásokon, állami gazdaságokon és a piacozó kistermelőkön múlik. Az utóbbiak, a főváros ellátásának biztonsága szempontjából jószerint „megfoghatatlanok". A „megfogható" a Zöldért Vállalat. — Nyári időszakban, amikor több csatornás az ellátás, a főváros által igényelt zöldség-gyümölcs 44—45 százalékát mi biztosítjuk. Télen, — nagy mennyiségű áru tárolására rajtunk kívül senki sem vállalkozik — az áru hetven százaléka a mi raktárainkból kerül ki. Ebből könnyű kiszámítani az éves átlagot, s kiderül az is, hogy mekkora a szerepünk Budapest éhségének csillapításában — mondja Erdős István, a Zöldért Vállalat főosztályvezetője. — Milyen mennyiségű zöldárut igényel a főváros évente? — Burgonyából, zöldségből és gyümölcsből évente 19 ezer vagonnal szerzünk be és adunk el. A fogyasztás emelkedésének ütemét jelzi: 1970-ben 19 ezer vagon zöldséget és gyümölcsöt adtunk a fővárosnak, és úgy tervezzük, hogy 1980-ra évi 21 ezer vagonnal tudunk biztosítani. — Honnan s milyen módon szerzik be a szükséges árut? — Szerződéses kapcsolatban állunk szinte az összes termelő gazdaságokkal, vásárolunk közvetlenül a termelőszövetkezetektől, állami gazdaságoktól, társulásoktól. Legnagyobb partnerünk a MEK, de veszünk árut az ÁFÉSZ-ektől, a HUNGAROFRUCT-tól és kisebb tételben ugyan — jórészt a Bosnyák téri piac közbeiktatásával — a kisárutermelőktől is. — Jelent valamiféle biztonságot ez a szerződéses kapcsolat? — Nem. Pontosabban nem mindig. Ha máshol előnyösebb áron árusíthatják a terméket, partnereink nem egyszer felrúgják a szerződést. Ezért arra törekszünk, hogy a mindkét félnek előnyös — legalább annyi biztonságot, mint kockázatot jelentő — garantált áru szerződést kössünk a partnerekkel. Ez azt jelenti, hogy a szerződéskötés időpontjában megállapodunk egy elfogadható árban, s ezt fizetjük akkor is, ha mindenütt nagyon jó a termés, emiatt, a kialkudottnál alacsonyabbak az árak, s akkor is, ha gyenge az év, és máshol többet kínálnak érte. — És ezt a megállapodást nem rúgja fel a másik fél? — De felrúgja, ha ritkán is. Pedig hosszú távon kiegyenlítődik a dolog: egyszer ők járnak jobban, egyszer mi. — Mit lehet tenni? — Perelni. De a perből nem terem zöldség. — Hol értékesítik a megszerzett árut? — Több mint a felét saját kiskereskedelmi bolthálózatunkban, 1970-ben 10 ezer vagonnal, 1980-ra számításaink szerint 11,5 ezer vagonnal saját üzleteinkben adunk el. A fővárosban 408 boltegységünk van, túlnyomó részük tőlünk kapja az árut, csak a nagyobb üzletek rendelkeznek felvásárlási joggal is. A zöldséggyümölcsmennyiség másik felét a kórházaknak, gyermekintézményeknek, üzemi konyháknak, a Csemege üzleteknek és az ABC boltoknak szállítjuk. — Milyenek az üzletek? — Ha vásárolni jár, láthatja. A fővárosi zöldség-gyümölcsboltok nagy részével nem lehet dicsekedni. Az utóbbi években a boltok száma is csökkent: részint azért, mert nem feleltek meg az alapvető egészségügyi követelményeknek Nem azért mondom, hogy mentsem magunkat: a felszabadulás után jórészt: az ócska kis boltok maradtak ránk, hosszú ideig az üzlethálózat: fejlesztésére sem sokat költhettünk. Az utóbbi időben azonban erős ütemű fejlődés tapasztalható. Hat évvel ezelőtt még egyetlen modern önkiszolgáló zöldség-gyümölcsbolt: volt Budapesten, most 37 ilyen üzletünk van. Az ötödik ötéves terv végére pedig száz önkiszolgáló boltunk lesz a fővárosban. Jelenleg 76,9 négyzetméter az üzleteink átlagos alapterülete, 1980-ra 86,7 négyzetméterre nő az átlag. — Mekkora alapterület kell az igazán korszerű, világvárosi színvonalú zöldség-gyümölcsárusításhoz? — Önkiszolgáló rendszerben kétszázötven négyzetméter. De ez még a jövő. Mert a modern lakótelepeken is jószerint úgy számolnak velünk a tervezők, mint egy trafikkal. Keskeny, hosszú, folyosószerű helyiségekbe kényszerítenek bennünket, gondolván, a zöldségnek, gyümölcsnek az is jó. Pedig, mint említettem, egy igazán jó önkiszolgáló zöldségüzlet alapterülete 250 négyzetméter. — Sokszor emlegeti az önkiszolgáló rendszert. A munkaerőhelyzet kényszeríti önöket erre vagy a korszerű kereskedelemre való törekvés? — Ez is, az is. Üzleteink nagy részében szakképzetlenek dolgoznak, de még szakképzetlen munkaerőt is alig-alig találunk. Több üzletünk betegség, szabadság, gyermekgondozási segély — és a helyettesítők hiánya — miatt zárva van. Megpróbálkoztunk azzal, hogy mi magunk neveljünk utánpótlást. Saját szakmunkásképzést indítottunk, — de rövid idő alatt le kellett állni vele. Nekünk szinte sem-10