Budapest, 1976. (14. évfolyam)

12. szám december - Tamás Ervin: Nagykőrös

Urbanizálódó ország Tamás Ervin Nagykőrös Vajon miért ragadott tollat két jeles társadalomkutató, hogy megírja a nagykőrösi földek lakóinak társadalom rajzát? Milyen öszefüggésekre, általánosítható tanulságokra bukkanhatott itt, Cegléd és Kecskemét között a két szerző — Erdei Ferenc és Márkus István? Erdei Ferenc írása a Kortárs 1962/3-as számában olvasható „Egy kertes város jövője" címmel. Márkus István elemzése — az ,,Egy parasztváros beidomulása" — a „Kifelé a feudalizmusból" című esszégyűjteményében látott napvilágot. Mi vezeti hát a szociográfusokat, a társadalomtudomány művelőit Nagykőrösre? Mielőtt ezekről szó esnék, pillantsunk be a város múltjába, tisztázzuk először azt, hogy milyen feltételek mellett alakulhatott ki a jellegzetes magyar parasztváros, milyen fejlődési tényezők játszottak szerepet Nagykőrös történelmében? 1. Nagykőrös legrégibb krónikáját a XVIII. század közepén a nemes város nótáriusa, Balla Gergely írta. Dr. Törös László, a helybeli Arany János Emlékmúzeum igazgatója rendezte sajtó alá Nagykőrös várossá nyilvánításának hatszáz éves jubileuma alkalmából (igaz, a könyv csak 1970-ben jelent meg, az ünnepségek pedig 1968-ban zajlottak . . .). „Árpád minekutána Svatoplugust kiűzte, elfoglalván az egész országot, magának lakóhelyet keresett Székes-Fehérvár körül, de ott tetszése szerint nem talált, a Dunán általjött, és a Duna s Tisza folyóvizek közt is a sok vizek miatt kedve szerént nehezen talált: hanem a Tisza vize mellett kies, partos helyen, az hol most Árpád, vagy a mint most közönségesen hívják Alpár nevű falu vagyon, Kőrös városátul három mértföld, telepedett meg, ott csináltatván magának lakozásra szükséges várat és házakat. Ezt látván a több Magyarok is az országban elszéledtek, és Kapitányaiknak igazgatásokbul magoknak és házuk népének a megtelepedésre falukat és városokat formáltatnak: az honnan ennek a földnek megkémlelésére sokan közzülök kijővén, ez a része a hol most a város fekszik, teljes lévén vizekkel, erdőkkel, csaknem annyira mint az alsó gát méllyékén egy darabon, a hol Cseplész János, Erdős Mihály és Csete János nemes embereknek majorjai vágynák, azon nevezett Scythák által formáltatott egy falu, mely Scythiai nyelven neveztetett általok Ents. Annakutánna Árpád fejedelemtül számosabban a Scythák kijárván Entsre, örvendezték az ott lehető lakásokat, és hamar időn többesedvén, a lakosok feleségeiknek és gyermekeiknek nagyobb bátorságot szerezni kívánván, sokan a későbben jövő emberek közzül a kőrösfákkal teljes erdőkben csináltatnak maguknak gunyhókat és házakat, a hol mostanában a templom, városháza, és több partos helyek voltanak és vágynák, azokon lett megtelepedések, mellyért is a helység annakutánna Kőrösnek neveztetett. Ezen általok megszállott helységnek és városnak örök emlékeztetőül címert adott, egy kőrösfának formáját, mellyet mind e mai napiglan a város tart. Hlyen módon Kőrös városa megépült, Ents pedig elpusztult, hanem egy ivó kútjok megmaradó«, melyet mind e mái napig is Entsi kútnak hívnak, és a városnak nagy része ivó vizet onnan hoz magának ..." — Ezzel a négy terjedelmes mondattal indítja Balla Gergely krónikáját, és egyben így magyarázza a település születését. Igaza van-e? A régmúlt mostohán bánik a bizonyítékokkal, így csak egy kérdésben lehet tüzetesebben is vizsgálódni: a város nevének származtatásában. A hajdani jegyző szavahihetőségét és történész-érzékét bizonyítja, hogy ösztönösen bár, de helyesen magyarázza meg a város nevének eredetét. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete 1969-ben így foglalja össze véleményét „A város nevének .Kőrös' eleme azonos a .kőris' fanévvel, amelynek számos alakváltozata között a .kőrös' is eléggé elterjedt volt. E fanév a honfoglalás előtti török jövevényszó; első adata 1055-ben fordul elő hazai emlékekben. Nagykőrös neve tudomásunk szerint 1368-ban jelenik meg ,Keurus' alakban. Egyébként a ,fűzfa' jelentésű ,cigle' közszó származéka a Cegléd helynév is; ennek első adata 1358: Cegleed. A ,Körös' folyónévnek a városnévhez nincs semmi köze " Természetesen Balla legérzékletesebben saját korát rajzolja meg, hiszen ennek eseményeit már szemtanúktól, köztük saját apjától is hallhatta, aki szenvedő részese volt a bekövetkező német és rác támadásoknak. Szól a kolerajárványról, az örökösödési háborúkról, s krónikája végén keserűen csodálkozik, hogy milyen nagyot fordult a világ — a nagy kálvinista városnak szó nélkül kellett tűrni, hogy a váci püspök fogadására kirendeljék a prédikátorokat, az iskolamestereket és a település minden rendű és rangú vezetőjét. A krónika 1758-tól megszakad, de már az első részben ott a későbbi időkre is jellemző mondat: „A lakosok általjában szántásban, vetésben, marháknak, juhoknak, lovaknak és több élelmekre megkívántató barmoknak tenyésztésében foglalatoso kvoltak, és dicsőségnek tartották." 2. S mit írnak a ma történészei Nagykőrösről? Tanulmányok szólnak a Zsírosban és Lencsés-Világosban napvilágra került avar sírokról, Feketén két honfoglaló magyar sír került elő. A későbbi idők tanúi az örlőkövek, öreg téglák, amelyekben mutatkozó gabonaszemek, szalma és kalásznyomok bizonyítják, hogy a lakosok valóban főként földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A háborúk természetesen megakadályozták Kőrös további fejlődését, de visszave-CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELEI 6