Budapest, 1976. (14. évfolyam)

12. szám december - Dr. Gőbel József: A láthatatlan Budapest

Dr. Gőbel József A láthatatlan Budapest A föld alatti, láthatatlan Budapestről aránylag keveset tudunk. És mert nem ismerjük, nein látjuk, nehezményezzük, ha gondot okoz, ha foglalkoznunk kell vele. Pedig az egész város egészsége, léte bizonytalanná válik a földalatti rész jó működése nélkül. . E föld alatti nagyvárosra nemcsak az épületalapozások, pincék a jellemzők. Rajtuk kívül számtalan föld alatti, láthatatlan vezeték hálózza be a várost. Minden épülethez kapcsolódik pár külső, messziről eredő vezeték, rabszolga módjára szolgálva, segítve az épületet és lakóit. a) Fürdőrész vízellátása: Földben húzódó vízvezeték Meleg édesvízhálózat Termálvíz-vezeték Ólom ivóvízcső Tűzoltásra, biztonsági hálózat Szenny vízlevezető cső b) Szállórész vízellátása: Melegvíz vezeték Gőzfűtés vezetékhálózata Tetőfűtés Meleglevegő vezeték Elhasznált levegő vezetéke c) Elektromos áram vezetéke: Rézhuzal és kábel Horganyhuzal Alumínium vezeték d) Fényjelző (csengő stb.) vezetéke Összesen: A vezetékrendszer tehát közel 180 km cső-, kábel- és dróthálózatot igényelt. A mintegy 200 mellékállomásos távbeszélő-hálózat ebben még nem is szerepel. (Ugyanígy nincs benne az 1919. év utáni emeletráépítések, egyéb — strand és uszoda — bővítések háló-Az újabb épületek vezeték-igényessége különösen nagy. Elsősorban a középítkezéseknél találkozunk a vezetékek telken belüli sokaságával. A legújabb építésmód, az előregyártott elemek alkalmazása kissé eltereli a figyelmet erről. A közelmúlt egyedi építésmódja mellett még jobban számba lehetett venni a különféle vezetékeket. A régi Magyarország utolsó nagy budapesti középítkezése, a Gellért gyógyfürdő-szálló építése 1918 őszén fejeződött be. Lássuk, mennyi vezetéket építettek ebbe az egyetlen épülettömbbe: 6,5 km 6,0 km 3,3 km 1,8 km 0,4 km 5,0 km 23,0 km 6,8 km 13,4 km 3,2 km 0,4 km 0,3 km 24,1 km 60,0 km 14,0 km 30,0 km 104.0 km 28,0 km 179.1 km zati többletigénye sem. Ami szintén nem kevés! Ha pedig egyetlen ilyen épület enynyi házivezetéket igényel az épületen belül, akkor érthetővé válik a főváros összes épületét kiszolgáló központi gyűjtőhálózat hosszúsága, nagysága. A közművezetékek hossza Budapesten 1975 végén: A Főv. Tan. VB. Közmű Főigazgatóság felügyelete alatt: Vízcsőhálózat 3 850 km Közcsatorna-hálózat 2 422 km Gázcsőhálózat 2120 km Hőtávvezeték 213 km 8 605 km Egyéb (állami) kezelésben: Elektromos-hálózat 10 500 km Távbeszélő-hálózat 4 500 km 15 000 km Összesen : 23 605 km A végösszeg tehát magas, több, mint egy délkör hossza. A felsorolás szerint a fővárosi Közmű Főigazgatóság irányító gondozása az összes hálózat csupán n'integy harmadára terjed ki (8,6 ezer km), szemben a nagy állami vállalatok, az elektromosok és a Posta budapesti 15 ezer km-es hálózatával. Itt azonban már a méret különbözősége is nagyon számít: az elektromos- és postakábelek vékony átmérője meg sem közelíti a víz- és gázcsövek, továbbá a hőtávvezeték több száz (sőt néha ezren felüli) milliméteres méretét. A közcsatornahálózat részei pedig hatalmas, több méteres (egészen 4,5 méterig terjedő) átmérőjűek, és csak a metró hálózatához hasonlíthatók. A nagyvárosok föld alatti hálózatának ez a tömkelege csak a legújabb időkben nőtt ilyen méretűre, bár a közművesítés immár több ezer éves múltra néz vissza. Az ősi Babilon uralkodói büszkén dicsekedtek a város falaival, függőkertjeivel, vízvezetékével. Az Indus folyam mentén feltárt régi városmaradványok a rendezett csatornázás, szemételtakarítás stb. nyomait őrzik. A hét magaslatra épült ókori Róma városában a dombok közti lapályok mocsarait hatalmas, zárt csatornán (Cloaca Maxima) vezették le a Claudiusok, időszámításunk kezdete előtt mintegy ötszáz évvel. A nagy római vízvezetékek viszont éppen nem húzódtak a föld alá. Sőt roppant hidakként szelték át a völgyeket. A vízvezetékek föld alá rejtése újabb eredetű. Az ókori magasfokú kultúrák összeomlása után lassan, fokozatosan épültek ki Európa városainak közművei. Megjelentek a föld alatti csatornahálózatok, melyek sötét boltozataihoz az egyszerű polgárok, de az írók is (Hugo, Sue) romantikus rejtelmeket fűztek. A 19. század közepén a magas városi háztetőket elfoglaló távíródrótok megjelenését szemlélte a nép ámuldozó tisztelettel. A nagy mesélő, Mikszáth Kálmán ügyes fordulattal használja ki ezt az álmélkodást. Egyik kedves novellájában (Tavaszi rügyek) a Bachkorszak nehéz napjaiban egy hiszékeny, ijedős vidékit azzal akartak becsapni, hogy Pesten nagy földrengés pusztított. Az egész város mindenestül majdnem elsüllyedt — mesélték. Szerencsére azonban „a távírda drótok, amelyek házakat, oszlopokat összekötnek, nem eresztették őket. Hiába, nagy dolog, ha egy város meg van drótozva!" A „föld mélyébe bújt" város fogalma az ősi Egyiptomban kezdett kialakulni, természetesen a miénktől eltérő értelemben. A régi egyiptomiak a temetőket, a ,,holtak városát" külön városnak tekintették. Számára is kijelöltek egy városigazgatási gondozó testületet, élén a polgármesterrel. A „föld alatti Budapest" nem jelent ugyan külön várost, de méretei azért hozzáértő, sajátos gondozást kívánnak. Ennek megfelelően a föld alatti Budapesten, nagyvárosunk e kiterjedt és igen fontos részén, különleges szabályok érvényesülnek. Vegyünk elő ezekből párat. Rendkívül lényeges a megfelelő nyilvántartás. A föld alatti rejtőzés, a láthatatlanság csak fokozza ennek igényét. A vezetékek csak hibájukkal jelentkeznek, de akkor legtöbbször azonnali, sürgős intézkedést kívánnak. Szükséges tehát a — rendes körülmények között láthatatlan — vezetékek minden részletének pontos ismerete. Mikor épült a hálózat (rész), milyen méretben, milyen anyagból, milyen módon, milyen műszaki tulajdonságokkal. Fővárosunk nagy feladata a megfelelő közműnyilvántartások vezetése — és ahol szükséges, annak pótlása, illetve folytonos kiegészítése. Az egykori, szabatosan vezetett és teljes hálózati nyilvántartások jelentős része a második világháború eseményei során szétszóródott, sőt részben meg is semmisült. Pedig a régi Városházán, valamint a közművek székházaiban őrzött műszaki nyilvántartásokat, a velük kapcsolatos térképekkel, műszaki rajzokkal együtt, annak idején mindig nagy becsben tartották, gondosan tárolták. Részben ez a nagy gondosság, az ide-oda menekítések járultak pusztulásukhoz. A második világháború, a légitámadások várható veszélyei elől egy részüket a Bazilika roppant vastag falú pincéibe költöztették. Az események forgatagában 4