Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Dr. Gerle György: Őspark — védtelenül!

-védtelenül! Gyermekkorom óta nagyon szeretem a Zugligetet. Számos nagyvárosban jártam már, de egyikben sem találkoztam ennyire benn és ilyen könnyen megközelíthető helyen a természetes környezetnek ily töményen vadregényes maradványaival, mint a mi Zugligetünkben — hajdanán!... Mert csodálatos értékei napjainkig szinte teljesen tönkrementek. Jóformán megmagyarázhatatlan az a közöny, amivel „mi pestiek" szemléltük ezt a pusztulást. Meggyőződésem, hogy ha bármely más, hasonló kulturális színvonalon álló nagyváros mondhatná a magáénak ezt a területet, már régesrégen törvényesen védetté nyilvánították volna. Hiszen ez a kerületnagyságú, évszázados fákkal benőtt parkerdő, a minden kedvezőtlen irányú széltől erdős hegyek által védett fekvésével, szubalpin mikroklímájával hiánytalanul kielégíti a klimatikus gyógyhely követelményeit. (Ezt a megállapítást szakorvosi vélemények és az ott korábban fennállott szanatóriumok kedvező gyógyulási eredményei is igazolták.) Hogyan lehetséges, hogy ez a rendkívüli érték még most is, a törvényerőre emelkedett környezetvédelem időszakában is kívülesik az arra illetékesek érdeklődési körén? A teljesség megközelítésének igénye nélkül említem meg, hogy a tájba egykor harmonikusan beilleszkedő nyaralóépületek is vagy teljesen tönkrementek, vagy pedig maradványaik szükséglakások céljára szolgálnak, az omladozó épületek színvonalához illő sufnikkal és bozótosokkal. A legszebb kilátást nyújtó Harangvölgy, Csillagvölgy és Hunyadorom felüdülésre, játékra, meg pihenésre termett lejtőiből egyre több „hódító" hasított ki magának saját birtokot, káposzta és néhány szál kerti virág, valamint egy-egy elképesztően silány viskó számára A turista-útnak jelzett Csermely úton bűzös patakként folyik a mellette álló épületek derítetlen szennyvize, amely esőzések idején a villamosmegállónál szó szerint értelmezhető „fertő" tóvá terebélyesedik, hogy csak a csatornatisztítók részére készült gumicsizmában ajánlatos átgázolni rajta. A termeszeti és egyben történeti értékű Disznófő-forrást viszont, a szükséges rendszeres karbantartás helyett, egyszerűen (és láthatatlanul) bekötötték a János-hegyről nemrég levezetett csatornába. A kopott sertéskobak, szájában egy üres ólomcsővel és felette e szép hely egykori örömeit hangzatosan dicsérő díszfelirattal, most az egykori túlfolyásoktól eláztatott talaj száraz iszapmaradványai tövében búslakodik. Mindez a budai hegyvidék egykor legszebb, de mára erősen megviselt és foghíjas gesztenye fasorának reprezentatív végpontjában látható, a pusztulni hagyott forrásról elnevezett — belül I. osztályúnak minősített, de kívülről csak igen szerény turistaházra emlékeztető — egyetlen zugligeti vendéglátóipari üzem előterében. Igaz, van még egy szerény kültelki kocsma is a Zugligeti úton, és vele szemben egy méltán „Bagolyfészeknek" elnevezett cukrászda is, ahol, talán kárpótlásul, kitűnő fagylaltot árulnak. Most, amikor jóformán minden budai közparkunkat a természetes környezetétől idegen sziklákkal telepítik be, szomorúan gondolok a Tündérszikla ellenpontjaként a Zugligeti út túlsó oldala fölé meredező hatalmas és látványos földtörténeti ritkaság: az egykori Gombaszikla könnyelmű szétrobbantására. Nem sorolom tovább a Zugliget értékeinek vétkesen megtűrt leromlását. Ehelyett a maradék „tájroncs" egyik olyan részletére szeretném felhívni a figyelmet, amelynek elrontását — legalábbis tudomásom szerint — épp napjainkban szentesítik. A „Herkulesfürdői emlék" címen forgatott legújabb magyarfilm helyszínéről van szó. A film alkotói ugyanis Erdély egyik szépséges és patinás üdülőhelyének minden báját itt is megtalálták: közvetlenül a Tündérhegyi út alatti völgykatlanban, gyalogszerrel alig negyedórányira az 58-as villamos és 10 percnyire a 28-as autóbusz végállomásától. Hivatalosan: ez a XII., Szilassy út 3. sz. telek, valójában pedig egy közel 4 hektár terjedelmű őspark, különösen értékes faállománnyal (nevezhetjük arborétumnak is). És a 30 méter magas ezüstfenyők, szilfák, szelíd gesztenyék, az 1 méterest meghaladó törzsátmérőjű tölgyfák között egy kicsi, tengerszem jellegű, már teljesen eliszaposodott, de jelentéktelen költség árán helyreállítható tavacska található, amely egykor kristálytiszta vizét a Disznófő forrás-rendszeréből kapta. A tó felszínén valaha vízirózsák tenyésztek, benne aranyhalak úszkáltak ... A park mélyén egy magyar arisztokrata egyszerű, de a háttérbe szépen illeszkedő udülö-kastélya állott. A környék lakói, akik régen csak lopva pillanthattak be ide, különleges adottsága alapján Tengerszemvillának nevezték el a kastélyt. A felszabadulás után szabaddá vált ez az ingatlan is. A műemléki jellegű épületet lehetőleg valamilyen szociális cél szolgálatában igyekeztek hasznosítani, így abban 35, különleges nevelést igénylő fiúgyermek részére biztosítottak oktatási és elszállásolási lehetőséget E nemes célra a minimálisan szükséges ráfordítások fedezetét sikerült előteremteni, de a hatalmas park megfelelő gondozására már nem futotta az erőből, így az fokozatosan az enyészet martalékává lett. Rozsdás kerítésmaradványok mögött feltúrt terep, lucskos meg kiszáradt pocsolyák, kidőlt és kidöntött fák, korhadó avarhalmok: e siralmas látványt nyújtó környezetből emelkedik ki a maradék érték. És egyszerre csak a rozoga épületet látszólag helyreállították, pontosabban: külső vakolási és festési munkákkal a távolról szemlélők számára ismét patinás kastéllyá álcázták. Még némi rendet is csináltak körülötte — anélkül azonban, hogy valóságos állapotával érdemben foglalkoztak volna. Mint megtudtam, a Patyomkin-rendszerű ál-rekonstrukció a film kedvéért és a filmesek pénzéből történt. Később az is kiderült, hogy a nevelőintézetet most már csakugyan rendbe akarják hozni, korszerűsítéssel és némi bővítéssel egybekötve, aminek eredményeképpen annak befogadóképessége 35 főről 40-re (vagyis mindössze 5 ággyal!) növekednék. Az átépítési terv költségelőirányzata kereken 18 millió forint, ami messze meghaladja egy hasonló létszámra tervezett, újonnan létesítendő nevelőotthon költségnormáit. Sőt az ilyen helyre kívánkozó gyógyüdülő-létesítményekét is eléri! Ebben az előirányzatban egyébként csak a puszta épület rekonstrukciója szerepel: számolhatunk tehát a park további pusztulásával: immár nemcsak a spontán enyészet fenyegeti, hanem sokkal nagyobb mértékben az építőipar bevonulása a senki által nem védett ősvadonba. A park gazdája elvben ugyan az intézet, profilja azonban kizárólag a gyermeknevelés, egyébre se pénze, se megbízatása nincs. így könnyen elképzelhető, hogy az építők elvonulása után az őspark helyén majd egy nagyrészt letarolt „terep" és néhány törmelékkupac marad. Itt az alkalmas idő a beavatkozásra! Tudomásom szerint még nem kötötték meg az építési szerződést. Bizonyosan nem érné különösebb megrázkódtatás a fiúkat, ha máshol helyeznék el őket — sokkal gazdaságosabb feltételek mellett. Az előirányzott 18 (de végül is biztosan több) millió forintot pedig ugyanitt célirányosabban Is fel lehetne használni, a természeti kincsek védelmével egybekötve A Zugliget különleges mikroklímája itt elsősorban gyógyüdülő létesítését sugallja. S hozzákapcsolható a park felső határától a Tündérhegyi útig terjedő rét, ahonnan az egyik legszebb kilátás nyílik fővárosunkra Vajon az illetékesek: az Egészségügyi Minisztérium, a Gyógyfürdő Főigazgatóság, a Belkereskedelmi Minisztérium, a SZOT, az OTH, a kerületi és a Fővárosi Tanács — és mindazok, akik tehetnének valamit az ügy érdekében —, ismerik-e kellően ezt a helyet és annak értékeit? Sürgősen felül kellene vizsgálniok a fenti 18 milliós tervezetet! S valamelyik szervnek illő lenne gondoskodnia e páratlan kincs védelméről és leghatékonyabb hasznosításáról. Különben rövidesen nem marad belőle több, mint amennyit a „Herkulesfürdői emlék" filmszalagja még meg tudott őrizni számunkra és az utókor számára. Ha jelenleg nincs is megfelelő pénzügyi fedezet a legfontosabb helyreállítási munkálatokra, legalább haladéktalanul el kellene készíteni a „Zugliget üdülőterület" vagy „Zugliget Tájvédelmi Körzet" részletes rendezési tervét és kidolgozni a terület védelmi előírásait, biztosítva azok betartását. Dr. GERLE GYÖRGY i/