Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Tamás Ervin: Szekszárd

URBANIZALODO ORSZÁG Tamás Ervin SZEKSZÁRD Új lakótelep A Fő tér A Mártírok tere Szekszárd olyan város, mely a csak néhány órára érkezőnek ís élményt nyújt. Felfedező utunkon arra keresünk választ: miért? Táj — csaták után A Dunántúl és az Alföld határát jelentő éles törésvonal fölött, mintegy a város közepéből — akár Pesten a Gellérthegy — a 205 méter magas Kálvária-hegy emelkedik. Délkeletre a népviseletéről és népművészetéről híres Sárköz síksága terül el a bátai hegyfokig. Észak felé tekintve a Mezőföld lankás síksága, kelet felé a Dunát kísérő Gemenci erdő zöldell. Nyugat felé, amíg a szem ellát, mindenütt a szőlővel borított szekszárdi dombvidék húzódik. Érdemes felidézni, hogyan írnak erről a tájról a tudósok — dr. Erdősi Ferenc és dr. Lehmann Antal: „Szekszárd közel 96 négyzetkilométernyi közigazgatási területén három, egymástól eltérő arculatú és tulajdonságú földrajzi táj találkozik. Az Alföldhöz tartozó, asztallap simaságú Sárköz, a lankás felszínű Mezőföld és a dunántúli dombsághoz csatlakozó, meredek lejtőkkel és völgyekkel tagolt Szekszárdi-dombvidék. így, bár topográfiailag a város egész területe Szőlődomb Szekszárd határiban