Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Tamás Ervin: Szekszárd

m CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELEI A művelődési közponc A Korzó Áruház a .Dunán-túlon' helyezkedik el, földrajzilag csak a nyugati felén emelkedő dombok tartoznak a Dunántúlhoz, többi része az Alföldnek a Dunántúlra is átnyúló részéhez. Ez a speciális földrajzi helyzet s a belőle fakadó helyzeti energia volt az egyik döntő földrajzi tényező a város kialakulásának és fejlődésének folyamatában azáltal, hogy az eltérő természeti adottságok eltérő gazdálkodást is eredményeztek. A Sárköz a halászat, a pákászat, a jellegzetes ártéri állattartó és gyümölcstermesztő gazdálkodás, a Mezőföld a földművelés, gabonatermesztés és állattenyésztés, mig a Szekszárdi-dombvidék elsősorban a szőlő- és gyümölcstermesztés területévé vált." A táj nemcsak ma — a múicban is vonzotta az embert. A város mai helyén a kelták már időszámításunk előtt, a IV. században települési hoztak létre, Alisca néven. A Pannóniát meghódító rómaiak jelentős kultúrát teremtettek itt, és meghonosították a szőlőtermesztest. A honfoglaló magyarok az egykori romai település helyén állandó szálláshelyet alakítottak ki. A szekszárdiak büszkesége a Nemzeti Múzeumban őrzött szekszárdi szarkoííg, amely a III. századból származik. Amikor előkerült a földből, benne szivárványszínekben csillogó üvegkorsóban valami furcsa, szokatlanul sűrű folyadék száradt — a vegyelemzés derítette ki, hogy méz, olaj és bor bújt meg századokon át az üvegben. Eszerint a helyi szőlészet és borászat 1700 esztendős! Nem kevésbé büszkék az itt iakók arra a történelmi tényre sem, hogy I. Béla király 1061-ben bencés apátságot alapított ezen a vidéken. Ettől az időtől fogva számolják a városteiepülés éveit. Egyébként a király kedves tartózkodási helye volt Szekszárd, s úgy rendelkezett, halála után ide temessék. A nagymúltú apátsag egykori román stílusú templomát és kolostorát — amelynek fennmaradt részeire épült a későbbi megyeháza, egyike a kevés ma is látható műemléknek — vár övezte. Ezt Hunyadi Mátyás király romboltatta le, azért, mert Vitéz János püspök itt szervezte meg ellene az összeesküvést A régi Szekszárdot — írják a krónikások — sok szerencsétlenseg erte. A Muhi pusztai csatavesztés után a tatárok elpusztították. A mohácsi vereséget követően a Buda felé nyomuló török martalóchadak dúlták fel, három évtized múltán, Horváth Márk szigetvári kapitány vette ostrom alá, majd felgyújtotta. Egy későbbi feljegyzés szerint 1598-ban hajdú szegénylegények támadták meg a várost — mely a törökök kezén volt —, ismét lángoltak a házak, a lakosságot pedig kardélre hányták. A török kiűzése után, I. Lipót császár zsoldosvezéreinek rémuralma alatt mindössze tizenkét család élt itt. Mérey Mihály apát telepít Szekszárdra új lakókat, nem sok sikerrel, hiszen 1728-ban is még alig több mint ezer ember tengődik ezen a vitféken. Megyeszékhelyi rangra emelése tette lehetővé a városias fejlődés megindulását — Szekszárd 1910-ben 15 ezer lakost számlál, ma pedig kereken harmincezren lakják. így is az ország legkisebb megyeszékhelye. Itt nőtt országos hírűvé Perczel Mór, Bezerédi István, Szekszárd szülötte Babits Mihály és Garay János (nem szívesen emlékeznek rá, de Gömbös Gyula is)... Gyakori vendége vole a városnak Liszt Ferenc, s ha hinni lehet a legendának — a szekszárdiak nagyon hiszik —, a jóízű bor hozta ide Simontornyáról azt az obsitost, aki Háry névre hallgatott. Hogy Babits milyennek látta szülővárosát? „A város, mint egy álmos eb, hever domb alatt, sík felett, kis város: nagy falu." Emberibb lépték — Ilyen volt, pontosan ilyen — helyesli a Szekszárdról festett költői képet a szociológus, aki ugyan csak néhány éve költözött ide, de a Magyarország felfedezése sorozatba készülő, a városról szóló szociográfiájához sok forrásmunkát tanulmányozott. — Kisvárosban élni lelkiállapot és életforma is. Méghozzá régóta. Az életformát a bő táplálkozás mellett, már alighanem a rómaiak idejében is jellemezte a borivás. A kisvárosi életformához, lelkiállapothoz a XVIII. század végétől az is hozzátartozott, hogy el kellett viselni az egyre vastagabbra duzzadó i sztviselő réteget. Szekszárd költségvetése a XX. század elején jószerivel arra sem volt elég, hogy a busás tisztviselői illetményeket kifizethessék belőle. Miért is jó hát kisvárosban élni? Erre is felel a szociográfus: — Mert nem nagy. És sosem lesz nagy. Ebben van valami megnyugtató. Emberiek maradnak a léptékek, az örömök, a gondok és a hibák. Talán előbb alakul ki valamilyen emberibb, közösségibb életforma is. Sosem lesz nagy, bár állandóan növekszik. Szekszárdon 1949-től 1960-ig hatszáz lakás épült, 1960-tól napjainkig csaknem négyezer. Érdekes sta-7