Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - A címlapon: Ligeti Miklós szobra a Margit-szigeten: Rákász fiú (Kalla Demeter felvétele)

alatt összesen 949 tanterem épült Budapes­ten. Az általános iskolai hálózatban is csökken­tenünk kell a kerületi ellátottságban meg­levő nagy különbségeket. Ezért a főváros ez esetben is az arra leginkább rászoruló kerü­leteket (II., XII., XIII., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX., XX., XXI. és XXII.) támo­gatja. Az általános iskolák fejlesztésénél azt is figyelembe vettük, hogy Budapesten egyre erőteljesebb társadalmi igény a gyermekek­ről való egésznapos gondoskodás, a napközi otthonos ellátás biztosítása. Ezért az V. öt­éves terv végére 102 000 gyermek napközi otthonos ellátásához kívánjuk a szükséges feltételeket biztosítani. Az általános iskolai oktatás javítása érde­kében néhány szervezeti intézkedést is ter­vezünk. így például a kisebb általános isko­lákat összevonjuk, hogy a tantermek kihasz­náltsága és a pedagógusok munkája hatéko­nyabbá váljék. Az iskolai munka korszerűsítése érdekében az alsó tagozatban — ahol lehetséges — is­kolaotthonos osztályok kialakítását, a felső tagozatban a szaktantermi rendszer beveze­tését, a hagyományos napközi foglalkozások helyett pedig a szabadidő klubszerű megszer­vezését javasoljuk. Ilyen szervezeti keretek között az oktatás hatékonyabbá, a szabadidő színesebbé, sokoldalúbbá válhat, s a tanter­mek is gazdaságosabban kihasználhatók. Az intézkedések nyomán nőni fog a csak dél­előtt oktató iskolák és osztályok száma, hogy délután a tanulók nagy részének szabadidős programjáról tudjanak gondoskodni. Szükségessé válik azonban a tanulócso­portok létszámának növelése is. Jelenieg egy tanulócsoport átlagos létszáma 26,9. Szá­mításaink szerint ez az átlag 29,4-re emelke­dik. Dr. Nagy Sándor professzor vezetésével tudományos kísérletet végeztettünk az opti­mális tanulócsoport-létszám megállapítása érdekében. A vizsgálat eredménye azt mu­tatja, hogy a 30 körüli tanulólétszám — kü­lönösen az általános iskola felső tagozatában — még optimális feltételeket biztosít a pe­dagógiai munkához. A gyermeklétszám ala­kulása azonban igen eltérő az egyes telepü­léseken. Igyekszünk minél mozgékonyabbá tenni a körzethatárokat, de még így is jelen­tős különbségek lesznek az egyes iskolák között a tanulócsoportok létszámában, a ta­nulás körülményeiben. Különösen súlyos helyzet alakulhat ki, ha egy-egy körzetben a gyermeklétszám növekedésével nem egyide­jűleg valósul meg az iskolaépítés. Pedig en­nek a veszélye, sajnos, fennáll. A főváros még egyetlen ötéves tervben sem rendelkezett ilyen nagyszabású prog­rammal az általános iskolák fejlesztésére. Ennek érzékeltetésére hadd hasonlítsak ösz­sze két számot. Budapesten 1965-ben volt az előző demográfiai hullám tetőzése, akkor 196 000 gyermek tanult általános iskoláink­ban. 1980-ban 180 000 tanulóval számolunk. 1965-ben a 196000 gyermek 5893 tanuló­csoportban és 3857 teremben tanult. 1980-ban a 180 000 gyermek 6196 tanulócsoport­ban és 5011 teremben fog tanulni. 1965-ben 51 000 gyermek napközis ellátását biztosí­tottuk; 1980-ban 102000 napközisről kell gondoskodnunk. Ezen adatok összevetése mutatja igazán azt a nagy fejlődést, ami Bu-2 Az újpalotai Szakmunkásképző Intézet dapest általános iskolai hálózatában végbe­megy. Ebben az ötéves tervben felkészültünk az újabb demográfiai hullám korosztályainak fogadására az általános iskolákban; bár anya­gi lehetőségeink nem engedik, hogy ezt olyan mértékben tegyük, amilyenben szeretnénk. Az általános iskolai oktatás fejlesztését egészíti ki a kisegítő iskolák helyzetének ja­vítása is. Ebben a tervidőszakban 5 új kise­gítő iskola építését tervezzük. Ez egyben egy hosszú távú program kezdete a már nagyon elavult kisegítő iskoiai háiózat korszerűsíté­sére. A szakmunkásképző intézetek fejlesztése Ma már tanácsi irányítás alatt működik valamennyi fővárosi szakoktatási intézet. Az egységes irányítás lehetővé teszi a középfokú A Kőbánya-újhegyi általános iskola (Siklós Péter felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents