Budapest, 1976. (14. évfolyam)

10. szám október - Kónya József: Mentők

Elszakadni a megszokottól sohasem könnyű. Hát még ha az új környezet teljesen más, mint a régi: Újpalotára nagyon sokan a hagyományos „gangközösségek fészekmelegéből" érkeztek. Nekik az új helyzet még teljesen szokatlan. Nem tudják, hogyan kell viselkedni a sok-sok ismeretlen ember között, illik-e köszönni a közvetlen szomszédnak, vagy a liftben az alkalmi útitársnak. A lépésváltásból adódó feszültséget még csak fokozza a lakótelep kialakulatlansága, rendezetlensége. Ez az átmeneti állapot egyáltalán nem kedvez a társas kapcsolatok kialakulásának. Idézek egy lépcsőházi beszélgetésből. Beszélgetőpartnerem befűzetlen bakancsban, csattogva jön lefelé a nyolcadik emeletről. A bódéba tart, egy fröccs re. — A tipikus újpalotai család gyűjtöget, kuporgat, túlórázik és bütyköli a lakását odahaza. Nagyon vártuk már az új otthont; a régiben szeneskályhával fűtöttünk, a villanykörte dróton lógott, a kútról kellett hozni a vizet. Vártuk, nagyon vártuk a csodát. Pirosbetűs nap: új lakásba költözünk! Jaj, de gyönyörű, milyen szép a fürdőszoba, kinyitom a csapot... De jaj, nem folyik a víz. És nem lehet becsukni az ajtót. És föl kunkorodott a szőnyegpadlók széle. Jönnek sorba a kisebb-nagyobb bosszúságok. Alkalmi ismerősöm kissé kapatos hangon elköszön, én meg arra gondolok, hogy a bosszúságoknak csak egyik része „objektív eredőjű", másik részüket önmagunk okozzuk önmagunknak. Elfelejtjük elzárni a fürdőszobacsapot, átáztatjuk a plafont, elrontjuk a liftet, betörjük a lépcsőházban az ablakot, kihajítjuk a nyitott ablakon a sörösüveget és a cigarettacsikket. Észrevételeimre jogosan válaszolta J.Antal autószerelő, hogy mindez nem rossz szándékból történik. Mert „lakni csak lakva lehet megtanulni". A legtöbb újpalotainak pedig itt és most, egyik napról a másikra kell megtanulnia a modern komfortot. Talán ha azok a bizonyos közbenső lépcsőfokok nem hiányoznának, s az ötször ötméteres, földes szobából nem közvetlenül az újpalotai szőnyegpadlós lakásba vezetne az út, a lakók életformaváltása is könnyebb lenne. Csakhogy ez nem olyan egyszerű. A fokozatos minőségi lakáscserék megszervezése tovább bonyolítaná a kiutalások és költözködések amúgyis nehézkes rendszerét. Számosan inkább a hagyományos városrészek rozoga bérházaiban maradnak, semhogy „házgyári" lakótelepre költözzenek. A szanálások is a „közbenső lépcsőfokot" érintik. Ha pedig egy elaggott házat felújítanak, a bérlő kiböjtöli a felfordulást és boldogan marad a szellős téglafalak között. Egy tanácsi szakember így fogalmazott: „A városfejlesztésre szánt pénzügyi alapok egyenlőtlenül vannak elosztva. A beruházási keretek túlnyomó része a lakótelep-fejlesztésre jut, és viszonylag csekély hányada fordítható a belső városrész leromlott területeinek feljavítására. Pedig ezek a lakások kitűnő gyakorlóterepek lennének a putrik és az összkomfort között." Csigó László felvételei 15