Budapest, 1976. (14. évfolyam)

10. szám október - Tamás Ervin: Nagykanizsa

Alsóvárosi templom Az agrár főiskola Az Andrejka úti általános iskola — A fejlődés legmerészebb álmainkat is túlszárnyalta— mondja idősb Nagy István, aki hajdanán fúrómester volt és földszintes parasztházban lakott a Magyar utca végén. Ma Kanizsa egyik új lakótelepén él, másfél szobás, összkomfortos lakásban, a nyolcadik emeleten. Ablakából látja lebontásra ítélt egykori hajlékát. 1965-ben még minden kanizsai keresőre két eltartott jutott, olyan szűkösek voltak — elsősorban a lányok és az aszszonyok számára — az elhelyezkedési lehetőségek. A lassan fejlődő ipar vérszegény kommunális beruházásokat, lanyha kereskedelmet, kevés szolgáltatást és az ország más vidékeihez képest alacsonyabb életszínvonalat jelentett. Ma egy keresőre egy eltartott jut. Mindenki hallhatott az Egyesült Izzó itteni nagy beruházásáról, ismertek a Kanizsa Bútorgyár, a korszerűsített üveg gyár termékei ... Az Egyesült Izzó ma nagyobb termelési értéket produkál itt, mint tíz esztendeje a város egész ipara! A 28 ezer foglalkoztatottból 18 ezer az iparban keresi kenyerét. Nemrég még az emberek munkáért könyörögtek, ma a gyárak könyörögnek munkásért. A város lakossága évente 800—1000 fővel gyarapodik, a lélekszám meghaladja a 46 ezret. 1971 — 1975 között a termelő ágazatokat 2,6 milliárd forinttal fejlesztették, ennek nyomán ötezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. A gyárak ipari termelése öt év alatt megkétszereződött, a termelés értéke tavaly elérte az öt milliárd forintot. Nagykanizsa ipari életében az ötös számjegy bűvössé vált.. . Mit is írtak a századforduló táján megjelent útikönyvben Nagykanizsáról? „Kereskedő város, utcái téglával vannak lerakva." Ugyan a tégla alkalmatlan ilyen célra, de mindent megmagyaráz az az egyszerű tény, hogy a kanizsai képviselőtestületben ott ültek a helyi téglagyár tulajdonosai is. A hajdani kereskedőváros akkoriban csak a vasúti közlekedésben betöltött szerepéről volt nevezetes. Ma Nyugat-Dunántúl egyik ipari bázisa. A téglákkal lerakott utcákat pedig senki ne keresse . . . Délnyugati kapu Nagykanizsán először 1867-ben készítettek városrendezési tervet. A szépítészeti bizottmány javaslatára fogtak hozzá a nagy munkához, és öt évvel később megszületettavárosépítési program. Újabb átfogó terv 1926-ban készült a település általános fejlesztésére. Sorrendben a negyedik 1970-ben látott napvilágot. A fejlődést negyven évre meghatározó tervet közszemlére tették. — Tavaly ismét új rendezési terv készült városunk részére, immár az ötödik — mondja a vb-titkár. — A terv a természetes szaporodást és az urbanizációt figyelembe véve, mintegy 70—80 ezer lakossal számol. Elkészültek a lakásfejlesztés, a közművelődési és oktatási intézményhálózat, a kereskedelmi és szolgáltató egységek fejlesztési tervei is. Jelenlegi 45 ezer lakosunk meglehetősen zsúfoltan él Nagykanizsán, tehát terjeszkednie is kell a településnek. A keleti részen, a korszerű lakótelep folytatásaként, az V. ötéves tervtől kezdődően mintegy 7500 lakást építenek fel. Tágas, parkokkal gazdagon tagolt beépítést ír elő a terv, négy-ötszintes házakkal. Mintegy ezer lakás pedig 11 szintes épületben lesz . . . Üzlethálózatra körülbelül kilencezer négyzetméternyi területet szánunk. Bölcsődék, óvodák, szak-A Városi Tanács épülete