Budapest, 1976. (14. évfolyam)

10. szám október - Tamás Ervin: Nagykanizsa

középiskola, filmszínház, bevá­sárlóközpont teszi majd önálló városrésszé a nagy kiterjedésű lakótelepet. — És milyen lesz a városköz­pont? — 1974-ben egy zártkörű, meghívásos pályázatra beküldött munkák közül választotta ki a zsűri a díjazásra, a megvalósítás­ra érdemeseket. A pályázatot a Szabadság téri városközpont épí­tészeti kialakítására írtuk ki, az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztériummal közösen. Két pé­csi építészmérnöknek: Erdélyi Zoltánnak és Uharkovich Ág­nesnek a pályaműve kapta az első díjat. Égyelőre azonban ke­veset mondhatok a városköz­pont holnapi képéről. Annyi biz­tos, hogy a Szabadság tér 1. sz. alatti műemlékház megmarad, hiszen ma is ez az épület hatá­rozza meg a főtér hangulatát. Az sem kétséges, hogy toronyháza­kat nem emelünk a centrum­ban. Mindenesetre, ebben a vá­rosban csakis nyílt várospolitikát lehet folytatni. Ha egy fát kivá­gunk, abból is vita kerekedik, nemhogy egy műemlékház to­vábbi sorsáról... — 1960-tól hatezer új lakás épült, minden második család új lakásba költözött. Arra azonban vigyázunk, hogy ne váljék túl­zsúfolttá a város, a beköltözése­ket nemigen támogatjuk. A laká­sok nyolcvan százalékát kani­zsaiak kapták. A centrumtól messzebb fekvő lakótelepeket is önellátó városrészekké akarjuk fejleszteni, hogy ne alvóhelyek legyenek, hanem önálló életet éljenek. A belváros rekonstruk­ciójánál figyelembe kell venni a jellegzetes utcaképet, s azt is, hogy Kanizsán tölcséralakú terek futnak egymásba. Ötven millió forintot fordítunk a Szabadság téri barokk műemlékház felújí­tására; amit elveszített az évti­zedek során, most visszakapja, kibontjuk árkádjait. Ebben az esztendőben adjuk át a 70 millió forintért épült művelődési köz­pontunkat. Az épület földszinti részében helyezkednek el a szak­köri helyiségek, a próbatermek. Az emeleti félszinten kap helyet az ifjúsági és a felnőtt klub. Az emeleten lesz az 526 férőhelyes színházterem, nagy színpaddal, a legkorszerűbb világítástechnikai és hangosító berendezésekkel. A második emeleti félszinten: kamaraterem, bálterem, balett­terem ... A régi művelődési házból könyvtár lesz. A Szabad­ság téri műemlékházban képtá­rat, levéltárat rendezünk be. Az V. ötéves tervben több mint másfél milliárd forintot költ fejlesztésre hazánk dél­nyugati kapuja. Rend behozzák a városon áthaladó M-7-es főút­vonalat; belekezdtek a csa­torna-rekonstrukcióba; víztisz­tító-rendszert építenek ki. A környezetvédelem mintaszerű­nek mondható Nagykanizsán: egy lakosra 12—13 négyzetmé­ter parkterület jut. A várostól három kilométernyire negyven hektáros mesterséges tavat hoz­tak létre, mely csaknem három kilométer hosszú és átlagosan 150 méter széles. A tó mentén tornapálya épül; sétautak, arbo­rétum, játszóterek teszik ideális pihenőhellyé a területet. Határváros. Délnyugati kapu. És itt a szépen fejlődő Zalakaros is, alig néhány kilométerre. Illik pár szót ejteni az idegenforga­lomról, hiszen a számítások sze­rint mintegy másfél millióan utaznak át egy év leforgása alatt Nagykanizsán. Mint minden ha­tármenti nagyobb település, Ka­nizsa is tranzitváros. — Még az étkezővendégeket sem tudjuk illőn vendégül látni, hát még azt, aki aludni is itt akar — panaszkodik a vb-titkár. — Két szegényes szállodánk van, és éttermi asztalok mellé sem ültethetünk le sok embert. Ön­kiszolgáló étterem épül, az talán segít valamit. Kereskedelmi múl­tunk ellenére az üzlethálózat sem kielégítő. Pedig fontos érde­ke a városnak, hogy Letenyével, Zalakarossal együtt szakadatla­nul fejlődjön. Kultúrcentrum A kulturális életről, a közmű­velődésről szólva, ismét vissza kell kanyarodni a művelődési központ építéséhez, hiszen no­vember 7-én avatják! De telt ház előtt játszott a városban eddig is a kaposvári színház, sokakat vonzottak a hangversenyek, a tárlatok. Néhányan panaszkod­nak: a múzeumi anyag egyhusza­dát sem tudják kiállítani, a 110 ezer kötetes könyvtár szükség­hajlékban szorong. Diákváros is Nagykanizsa, hat középiskolával, egy agrár főis­kolával — ez a keszthelyi egye­temhez tartozik— 13 általános iskolával. Szóvá teszik azonban, hogy az oktatási hálózat nem ido­mul eléggé a város iparához. A Dunántúl egyik legrégibb tan­intézménye, a 210 esztendős — most Landler Jenő nevét viselő — gimnázium vegyipari szakkö­zépiskola lett, holott vegyipara nincs Kanizsának, s az olajbányá­szat sem igényel ezen a vidéken középfokú képzést. Annál inkább szükség lenne gépipari-vákuum­technikai szakképzésre, az Izzó gyáróriása mellé! 1980-ig 36 új általános iskolai tanterem épül, a tervidőszak végén pedig a kele­ti városrészben megkezdik egy 16 tantermes modern általános iskola építését. Foglalkoztatja őket a feladat, hogy az oktatási hálózatot a város ipari arculatá­hoz alakítsák. Az épülő művelődési központ — Nyugodt életet nyújt a kis­város — mondja mérnök ismerő­söm —, de van benne társasági élet is! 27 munkásklub, 24 tudo­mányos egyesület működik Nagy­kanizsán. Műteremlakások épül­nek ideköltöző képzőművészek, nek Közel harminc műalkotást vásárolt Kanizsa az utóbbi öt esz­tendőben, közöttük Borsos, Ke­rényi szobrokat. Most is készül a város számára nyolc köztéri szo­bor. Érdemes meghallgatni a szimfonikus zenekart is... Nem kell itt unatkozni! * A város V. ötéves tervében la­pozgatva, a gondok nagy részére találok megoldást. 1980-ig 2400 lakás épül Nagykanizsán, a víz- és közműhálózat 212 millió forin­tért bővül, a csatornahálózatba bekapcsolt otthonok aránya 59 százalékról 64 százalékra nő. A tervidőszak végéig a földgázfo­gyasztás mennyisége eléri az évi 80 millió köbmétert, és csaknem kétezer gázfogyasztóval lesz több, mint napjainkban.A városi telefonközpont ezer állomással bővül, s két éven belül Nagyka­nizsa is bekapcsolódik a távhívá­sos telefon-rendszerbe. A keres­kedelem és a vendéglátás lema­radását is igyekeznek behozni. Az önkiszolgáló éttermen kívül 3 ezer négyzetméterrel nő a Dél-Zalai Áruház területe, fel­épül az Eötvös téri bevásárló­központ, két ABC áruház és egy bútorbemutató terem. Befejező­dik az AFIT-szerviz bővítése és a Patyolat Vállalat rekonstruk­ciója. A nagy tervek megvalósításá­hoz mintegy negyven milliós értékű társadalmi munkát kér a városi tanács. És senki nem ké­telkedik abban, hogy a Kanizsai­ak teljesítik a kérést. Az üveggyárban

Next

/
Thumbnails
Contents