Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Zsoldos Benő: Kártyafestők Pesten

Zsoldos Benő Kártyafestők Pesten Akártyafsstés a grafikai művészetnek egy szerény ága volt, de mint alkalmazott kisgrafika, speciális szerepet töltött be a maga idejében. A nyomdaipar kialakulása előtt a kártyákat fa és fémmetszet, vagy kőnyomat útján sokszorosították, s a fekete lenyomatot sablonokkal festették. Hazánkban a 18. század derekán készültek igy a kártyák, a 19. században pedig a kártyafestés már virágzó iparágga fejlődött. A gyárüzemi termelés megindulásával a kártyagrafika fejlődése megállt. A régi mesterek egymás után adták fel üzemeiket, a kézműipari termelés fokozatosan megszűnt. A magyar kártyafestés története így alig szaz évre terjed. A tarka kártyalapok nemcsak a kor Ízlését, divatját tükrözik, de sokszor helytörténeti szempontból is érdekesek. A hazai kártyagrafika a 19. században magas színvonalon állt, világviszonylatban is. A kártyafestő kézműiparosok nem egyszer olyan művészi kártyákat készítettek, hogy nem lehetett különbséget tenni a grafikus művész munkája és a népművész-ipar terméke kozt. Sajnos nem sok maradt fenn, azok is jórészt külföldön, különböző gyűjteményekben vannak. Múzeumainkban kevés található; a Nemzeti Múzeum kártya-gyűjteménye 1945-ben csaknem teljesen megsemmisült. A 18. es 19. századból hetvenhárom kártyafestőről tudunk. Közülük huszonkilenc Pesten élt; Budáról nyolc mester nevét ismerjük. Felsorolásuk és munkáik ismertetése nem tekinthető teljesnek, bár Kolb Jenő adatgyűjtését kiegészítettem saját, főleg külföldi kutatásaim eredményeivel A legrégibb pesti kártyafestő, akinek munkáját ismerjük, Nitsch (Nits) Mihály. Prágából jött és 1802-ben lett pesti polgár. A Magyar utca 468. szám alatt lakott, neve az 1803—34. évi címtárakban szerepel. Egy 36 lapból állófametszetű kártyájának próbalevonatát az Iparművészeti Múzeum őrzi (65589. sz.). Van egy 1820-ból származó tarokk kártyája is (magángyűjt. Astoria, USA). Csányi (Tsányi) Jákob Gödöllőről került Pestre, 1811-ben lett városi polgár. Az 1815—27. évi címtárakban szerepel. Az Iparművészet Múzeumban fa nyomódúcokat őriznek műhelyéből, melyek egy játszma lapjainak és borítópapírjának sokszorosítására szolgáltak. A Nemzeti Múzeumban volt egy u. n. „kinai" tarokkja is. Sonnschein Antal nevét az 1815—34. évi címtárak emiitik. Pesti illetőséget 1806-ban kapott. Kolb Jenő „Régi játékkártyák" című könyvében (1939) említést tesz ..kínai" tarokkjáról, mely a Nemzeti Muzeumban volt. Más kártyájáról nem tudunk. A pesti kártyafestök közül ki kell emelnünk Schneider Józsefet, mert számos egybevágó adat alapján őt tekinthetjük a magyar (Teli) kártya megteremtőjének. A Kiskereszt utca 520. szám alatt volt a műhelye, 1820-ban nyerte el a polgárságot. Neve az 1842—48. évi címtárakban található. Egy angol gyűjtő és kártya-történész Sylvia E. Mann, Rye, 1973-ban rendelkezésemre bocsátotta a tulajdonában levő, Schneider által készített eredeti kártya adatait és fényképét. A kártya .biedermeyer stílusa, a hátoldalak márványozott kivitele és Schneider működési ideje arra mutatnak, hogy a kártya a 19. század elején, közelebbről 1835 táján készülhetett. Ennél korábbi, hasonló kártya sem múzeumokban, sem gyűjteményekben nem található. Schiller „Teli Vilmos" című drámáját 1833-ban már magyar színház is előadta. Schneidert minden bizonnyal a szabadsághős Teli Vilmosnak és társainak a Habsburg elnyomás elleni küzdelme inspirálta arra, hogy a dráma nyolc alakját válassza az alsó és felső lapok illusztrálására. A stílus és az alakok azonossága, az évszakokat allegorizáló ász-lapok hasonlósága arra utalnak, hogy a mai „magyar" kártyának Schneider kártyája volt az őse. Valószínű, hogy a kártya az 1849-es emigránsok útján került ki Angliába s így juthatott a néhai Henry Jones hagyatékát képező kártyagyűjteménybe, melyet 1963-ban a jelenlegi tulajdonos megvásárolt. Az a hiedelem, mintha a magyar kártya svájci (helvét) eredetű lenne, alaptalan, már csak azért is. mert Svájcban soha nem gyártották, nem is használták. Schneidernek ismerjük még egy irodalmi tarokkját, mely Walter Scott regényeiből mutat be jeleneteket (magángyűjt. Hagen—Boelerheide). Volt egy mitológiai tarokkja is a Nemzeti Múzeumban. Az 1744-ben Pesten letelepedett A magyar (Teli) kártya legrégibb ismert példányának lapjai. Készítette: Schneider József Pesten, 1835 körül 39