Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Vargha Balázs: Kassák Lajos — önmagáról IV.

Vattay Elemér felvétele Hirig a munkaközvetítőben És körülötte és mögötte a többiek, aranyhímzéssel, habfehér csipkékkel és bíborral díszítetten." Kassák keményen és szellemesen szerkeszti az egyházi ünnep tarka képét egy másik ünnepével: a munkanélküliek szeptember elsejei tüntetésével. Krámer, a szövő, illegális találkozásra érkezik, s a padon otthagyott újságból ilyen címeket olvas: miniszterelnök optimista szellemben nyilatkozik a gazdasági válságról. . . Egy bestiális anya kitépte élő csecsemője szívét. . . Az elmebeteg gróf csinytevései. . . A rendőrség egy kommunista banda nyomában . . . S egy nagy cikk a Szent Imreünnepségekről, amik 16-án kezdődtek és nyolc napig fognak tartani." Majd, a munkanélküliek véresen szétvert tüntetése után, Krémer, aki tevékeny résztvevője volt, sehogysem ismer rá a történtekre a jobboldali újság pátoszos kommentárjában : „Nos, a véres és förtelmes órák megmutattak egy arcot, de nem a magyar népét, még csak nem is a budapesti munkásság értelmes, komoly elemeit, hanem A vörös forradalom undok, hitvány, embertelen arculatát, azét a kalapácsos vörösemberét, amely 1919 nyara óta most mert újra megmutatkozni teljes világításban, az őszi napfény világánál. Kiömlő vértől piros, emberhaláltól fekete, fosztogatás, rombolás sátáni nyomaival mocskos a tegnapi nap. Hozzászámíthatjuk még mindehhez azt a szomorú és végzetes zuhanást, amely a magyar főváros és azon át a magyar nemzet külföldi jó hírnevében néhány nappal a Szent Imre-ünnep után bekövetkezett." Irodalmi városképek Vargha Balázs Kassák Lajos - önmagáról IV. Szent Imre ünnepe „Bújsz a tömegben, átkos egymagad" — Arany János az 1867-es kiegyezés, a királykoronázás ünnepségéről írta ezt a keserű verssort. Kassák is ilyen „átkos egymaga" nézhette végig 1931 augusztusában a kilenc évszázados Szent Imre évforduló parádéját. Munkanélküliek című regényéhez kapóra jött ez az ünnepség, hiszen történelmi tény: a fényes felvonulás arra szolgált, hogy a gazdasági válságtól megrendült hitet helyreállítsa Budapest és az ország népében. (Egy dologra nem jól emlékezett Kassák: 1931-ben Szent Imrének nem születési, hanem halálozási évfordulóját ünnepelték.) Mit látott az író a Bazilika előtt? „A szőnyegekkel beterített és virágokkal telehintett lépcsőkön pont kilenc árakor indulnak lefelé bíbor-, fehér és violaszínű taláraikban a főpapok, az állami méltóságok, a városok és községek nagyságai, az aranysujtásos katonák s mindazok, akik ma láthatóan az élén fognak járni a hatalmas tömegnek. A lehajtott fejű kispapok ragyogó tömjénfüstölőket lóbálnak a kezükben, s nehéz, édeskés illatok szállnak a levegőben. A föld eltakarta sebeit, s az emberek letörölték magukról a vért és verítéket. A hercegprímás, mint egy óriási egzotikus madár, lépeget összekulcsolt kezekkel és ájtatosan, bíboruszályát fekete papok viszik utána, mintegy az istenség legmagasabb ajándékát, a mellén tündököl az aranykereszt, s bíborvörös papucsai alig érintik a földet. Munkanélküliek — novellája is van ilyen című, ugyancsak a nagy válság éveiből. A helyzetkép: „A tavaszi szél rázza a munkaközvetítő ócska, kétszárnyú ajtaját. A riglik nem pászolnak a helyükre, s ahogyan a szél rohamozik, úgy kopog a zár nyelve, s a nedves hideg beszivárog a tágult réseken. Kint még hideg van s a teremben megzsúfolt emberek lélegzete sűrű, fehér párában csapódik rá az ajtó üveglapjára. Egy lesoványodott, vékony nyakú, hegyes orrú legény a többiektől külön, ott áll a világosságban s mindenféle ákombákomot firkál rá az üvegre." Várakozók vannak bőven, de munka nincs. Egyszerre változik a kép: ,,A terem szuszogósába, fecsegésébe, köhögésébe és krákogásába belezörög a telefon csengője." Munkások kellenek egy ládagyárba; húsz-huszonöt asztalos. Magyarán: sztrájktörők kellenek. Boldogan indulnak befelé az asztalosok. De a többi várakozó vitázni kezd: ,,Azért nincs belőlünk semmi, mert eláruljuk egymást! Az ilyen emberek saját magukat dobják a szemétládába. — Hát akinek otthon bőgnek a kölykei?! A proli ne akarjon urizálni!. .." A hangulat a sztrájktörők ellen fordul. Ők már szeretnének kívül lenni az ajtón, de előbb át kell hatolniuk fenyegetődző társaik tömegén. 22