Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Tamás Ervin: Keszthely

Műemlékház a Deák Ferenc utcában A kastélymúzeumban Keszthely kisváros. Múltja össze­forrott a tóval, ötvöződött a várvé­delemmel, területét több mint ezer­háromszáz éve lakják. A Balaton partjától északra és nyugatra elterülő vidék régészeti lelőhelyekben gazdag, a Fenékpuszta melletti hajdani teme­tő feltárása csak megerősítette a tör­ténészek korábbi feltételezését, mi­szerint az időszámítás utáni VI. szá­zadban — a mai Franciaország és Nyugat-Németország területéről — alemán néptörzs érkezett Keszthely környékére, amely valószínűleg a nagy frank birodalom ellen lázadt fel. A néptörzs az Itáliából a Kárpát­medencébe vezető út Balatont érintő szakaszának a közelében települt le, és egy-két emberöltő alatt meggazda­godott. Az alemánok a 630-as évek tá­ján hagyták el fenékpusztai települé­süket és benépesítették, majd várossá fejlesztették a mai Keszthelyt. Más — szinte népmesei ihletésű, mégis bizonyított — történelmi ese­ményeknek is részese a Balaton fő­városa. Aquincum és Itália között ve­zetett az egyik út, Sümeg és Szom­bathely irányából a másik. Itt, a To­ronydombon találkoztak. Az utat erőd biztosította: C.astellum — Keszt­hely . . . Ahol az utak találkoztak, ott István király idejében két kis falu állt, az egyik Szent Márton templo­ma, a másik a gótikus plébánia­templom körül. LaczkfFy nádor épít­tette a templomot, meg a kolostort. Ismerős hangzású a név? Igen, a Toldiból, amint hadával Nagyfalunál léptet. . . Azután jött a török és a kiváltságos helyet meg kellett erősí­teni ; új kaput kapott a kolostor, desz­kák közé szorított köveket az abla­kok ... A kelta földvársánc, Valcum, a rómaiak erődvárosa, a török kori templomerőd nyomai tanúskodnak a múltról. Állítólag itt született — leg­alábbis Jordanes, gót történetíró sze­rint — Nagy Theodorik, aki aztán a Balkánon át Itáliába vezette népét. Később Samo, a frank kereskedő ön­álló államot alapít, határerődje Fenék­puszta; majd az avar birodalom föl­számolja Samo államát. A keszthelyi kultúrában — így a városismertető — sajátosan él tovább a római, a germán, az avar hatás; a keszthelyi temető emlékanyaga is ezt igazolja. A település a XV. században már oppidum, azaz mezőváros volt. Fejlődésének csak a török előretörés vetett gátat, várát azonban sosem dí­szíthette a félholdas zászló! Több­szöri sikértelen ostrom után az ellen­ség elvonult alóla. „F. kis magyar Weimar öléből Lássa hazánk kiderülni napját . . ." Berzsenyi több mint másfélszáz esztendővel ezelőtt írta Keszthelyt köszöntő versét. «A lokálpatrióták ma is szívesen idézik e sorokat. />. Fó­>ivad P1-1/0 szerint Berzsenyi méltán emlegette Weimart, hiszen a keszt­helyi Helikon ünnepek fénye, és is­koláinak — a Georgikonnak és zene­konzervatóriumának — híre messze eljutott. Keszthely az egyik legrégebbi ma­gyar város. Régészeti leletek s doku­mentumok tanúskodnak erről. 1404-ben újra városi rangot kapott. De két­szer is elvesztette már megszerzett rangját, hiszen közigazgatásilag 1954-ig ismét nagyközség volt. Nagyközség — ám a szellemi áram­latok örök gyűjtőhelye. Ismét dr. Fónvad Ernőt idézem : „Ali még a Georgikon öreg épülete, és a mai Ag­rártudományi Főiskola büszkén vallja elődjének. Fundata '797, jegyzem le az épület homlokzatáról az alapítás dátumát. Nyitva az ősi Festetics-kas­tély kapuja, a termekben a Helikon könyvtár kincsei." A XVIII. század nyugalmasabb éveiben a Festetics család szerezte meg Keszthelyt, amely hatalmas bir­tokaik igazgatási központia lett —

Next

/
Thumbnails
Contents