Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Széttyi Gábor: Iskola a Mókus utcában

•KtßJ Szényi Gábor Iskola (Siklós Péter felvételei) Óbuda fiatalodik. E sokat hangoztatott tényt nemcsak a panelházak sokasodása jelzi, hanem az egyre több óvoda, iskola is. Most egyik reprezentánsukról, a Leövey Klára zenei tagozatos általános iskoláról lesz szó. Egy év telt el a beköltözés óta. Az épület megközelítése meglehetősen bonyolult, mert környéke ásatási terület. „Környezettanulmány" Nagy Lajos korabeli sírokról hordja a port a szél. Más is hordhatná, de az elárvult bódé többnyire háborítatlanul őrzi az ehhez szükséges csákányokat, lapátokat és egyéb régészeti segédeszközöket. A munkások ugyanis bizonytalan időközökben tűnnek fel, s egy 5—6 főnyi csoporttól különben sem lehet csodát várni. E rövid helyzetkép két szempontból figyelemre méltó. Az egyik: hogy a por többnyire az új, a feltárási terület középpontjában elhelyezkedő iskola ablakain száll be. A másik: hogy a múlt emlékeit őrző „rompark" megfosztja a gyerekeket az oly sokat emlegetett sportlétesítményektől. Másfél éve ez a helyzet az iskola környékén. További gond, hogy az ásatások miatt az iskolába nem tudták bevezetni a telefont. Kérvények, beadványok, hosszas utánjárások, számításba jött a közeli Híd vendéglő vonalának ikresítése is — hosszú kálvária. Hiába — telefon nincs. Állandó idegfeszültség, hiszen bármi történhet. Nem ok nélküli az aggodalom, volt már baleset, betörési kísérlet, műszaki hiba. És a többletmunka: amit egy telefonnal el lehetne intézni, most a tanári kar szorgos levelezése pótolja. Pedig éppen elég időt vesz el az amúgy is megnövekedett iskolai adminisztráció. Enynyit a környékről. Hogy milyen az új épület? Szemre mutatós, mintaiskola. (A „minta" megjelölés ez esetben bizonyos építészeti típuscsaládba való tartozást jelent.) Szépséghibák Lengyel Ferencné iskolaigazgató mondja: — Ebben a csodaszép új otthonban az ember tulajdonképpen szégyell bíráló észrevételeket, megjegyzéseket tenni. Előző helyünkhöz, a Timár utcai rokkant épülethez képest, luxus körülmények közé kerültünk. A napi hnunka során azonban egyre jobban kiütköztek a hiányosságok. Csak a legszembetűnőbbeket említem: természettudományi előadónkban képtelenek vagyunk a három kísérletező tantárgy, a kémia,a biológia és a fizika szemléltető oktatására, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem kaphatók — vagy csak igen ritkán — az ehhez szükséges speciális berendezések. Bosszantó, mert nem különleges műszerekről van szó, csupán olyan asztalokról, amikbe előre beépítik a gáz-és villanyvezetékeket. Ideiglenes megoldásként a szokásos asztalokat helyeztük ide, de ezeken csak a legegyszerűbb kísérleteket lehet elvégezni. Ha már a bútoroknál tartunk; rendkívül silány minőségűek, nem egyformák például a székek lábai, lepattogzik a festés, szétjön a ragasztás ... — Folytatnám jól felszerelt tornatermünkkel, aminek néhány méterrel kellene csak hosszabbnak lennie. Akkor középen válaszfallal kettéoszthatnánk és egyszerre két csoport is beférne. A szabványok erre a méretre ezt nem teszik lehetővé. Húsz osztálynak heti 63 tornaóra, ki lehet számolni, melyikre mikor kerül sor. így kénytelenek vagyunk a folyosón is tartani tornaórát. A tornateremhez tartozó öltözővel, mosdóval és zuhanyozóval szerencsére nincs gondunk. De a hivatalsegédeknek hiányzik a külön helyiség. Kifelejtették a tervekből az ebédlőt is, pedig nálunk a tanulók fele — 300 gyerek — napközis. így szükségebédlő egy osztályterem és a folyosó konyhához közel eső része. A pince építészetileg nem alkalmas raktározásra. így festünk pillanatnyilag. A kerület még két ilyen iskolával bővül. A hallottak alapján nem ártana az elkészült, sőt már évek óta alkalmazott típusterveket menetközben módosítani! A háromszintes iskola belső képe az első pillanatban talán furcsának tűnik. A sárga színű falak, piros ajtók, feloldják a hajdani „iskolazöld" keltette szorongást. A f

olyosókon kis beszélgetősarkokat alakítottak ki, középen pedig térelválasztókkal különböző szertárak kaptak helyet. Tizenhat tanterem készült, és eredetileg négy helyiségben csak délutáni naoközis foglalkozásokat szerettek volna tartani. De a nagy létszám miatt ezekben a termekben is tanítanak. Bevezették a kabinetrendszerű oktatást, ami annyit jelent, hogy speciális tantermekben zajlik egyik-másik óra. így például a magyar—történelem, a magyar—orosz, a kémia—fizika stb. A tantermek végét leválasztották, itt a legfontosabb szemléltetőeszközöket tartják. A szórakozásra, játékra, valamint a mozgalmi munkára helyszűke miatt három egybenyíló szoba szolgál. Egyike a könyvtár, ahol jelenleg 2 ezer kötet között válogathatnak a gyerekek. Ahová szívesen járnak Többször is elhangzott, hogy igen magas a létszám. Fodor Jánosné, az iskola párttitkára mondja: t — A Timár utcában 400 tanulónk volt, itt 600 van. Igaz, ebben nem vagyunk egyedül, a „túlnépesedés" kerületünk minden iskolájára jellemző. Többhelyütt kénytelenek két műszakban tanítani. Nekünk szerencsénk van, elegendőek a délelőttök. Idén három első osztályt indítunk, száz elsőst vet-12