Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Széttyi Gábor: Iskola a Mókus utcában

a Mókus utcában tünk föl. A jelentkezők száma ál­talában ennek két-háromszorosa. Az igazgatónő 34 éve pedagó­gus, 29 éve tanít egy iskolában. Ez a feltétlen tiszteletet érdem­lő ragaszkodás, kitartás vajon mennyire jellemző a kollégáira? Ismét az igazgatónőé a szó: — Az évek folyamán jól össze­szokott, képzett, egymást segítő tantestület alakult ki nálunk. Hogy éppen mi költöztünk ide, úgy gondolom, eddigi munkánk el­ismerését is jelzi. Az elmúlt tan­évben tíz új kolléga jött — teljes a létszám. — A megváltozott körülmé­nyek mennyiben jelentenek módszerbeli lehetőségeket vagy éppen követelményeket? — Lehetőségeink jobbak, mint sok hasonló régi iskolában, mert több olyan eszközzel rendelke­zünk ami az oktatást eredménye­sebbé teszi. Dia- és írásvetítőket, magnetofonokat, televíziókat, le­mezjátszókat vásároltunk, s az iskolatelevízió műsorait szervesen beillesztettük a tantervbe. Zene­tanításunk eddigi elveit, gyakorla­tát a megváltozott körülmények nemigen érintették. Szabó Helga nemzetközi hírű, Kodály-mód­szerű oktatása állandóan sok ér­deklődőt vonz külföldről is. Szíve­sen bekapcsolódnak mindennapi munkánkba a zeneművészeti fő­iskolások. Távolabbi célunk az, hogy iskolánk az ének- és zene­tanítás bázisává nője ki magát. Tanulóink eredményesen szerepel­tek a különböző versenyeken, sok egyéni és iskolai díjat szereztek már eddig. — Néhány szülő sajnos képte­len megérteni, hogy mi nem mű­vészeket, világraszóló tehetsége­ket, hanem a zenét értő és szerető fiatalokat nevelünk. Tragédiának fogja föl, amikor gyermekét al­kalmatlannak találják magasabb zenei iskolákba. Nem egy édes­anyával és édesapával hosszas győzködés után sikerült csak meg­értetnünk, hogy a gyermeküknek ártanak, ha olyasvalamibe akarják belekényszeríteni, amihez se te­hetsége, se kedve. A felvételik al­kalmával különös gonddal foglal­kozunk a fizikai dolgozók gyer­mekeivel. Jó néhány példát tudok arra, hogy a művészetek iránt eddig közömbös szülők, éppen gyermekük zenei tanulmányaival párhuzamosan, maguk is zene­barátokká váltak. — Távolabbi terveink? Jó lenne megvalósítani a reggeltől estig is­kolát. Olyan légkört igyekszünk teremteni, hogy tanulóink ne csu­pán a kötelező órákra járjanak be. A különböző szakköri foglalkozá­sokon és kulturális rendezvénye­ken, a gyakori együttmuzsikálás­sal, jókedv és vidámság közepette érezhetik, hogy ez az iskola való­ban második otthonuk. A kerület­ben, eddigi szerepléseink r,yomán, már sokan ismernek bennünket. Szeretnénk, ha a későbbiekben a mi iskolánk lenne a szűkebb kör­nyék kulturális központja — mon­dotta végül az igazgatónő. Klubhelyiség Emeleti folyosórészlet Az úttörőszoba

Next

/
Thumbnails
Contents