Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Árokszállási Éva: Pillanatkép a startról

— hosszas előkészületek után — tavaly kezdődött meg. 1976-ra kétezer lakás átadását tervezték. Az első házat júniusban adták át Békásmegyeren. A Fővárosi Tanács rendelkezése szerint a lakásokkal egyidejűleg az ideiglenes kommunális ellátást is biztosítani kell. Békásmegyeren átmenetileg fabarakkban üzemel majd az ABC-áruház és hamarosan lakás-óvoda is nyílik. Augusztusban gyógyszertár kap helyet a lábasházak egyikében. A végleges óvodának és bölcsődének, valamint az általános iskolának idén kellene elkészülnie. A fabarakk ABC-áruházat pedig egy bevásárló csarnok váltja majd fel. Egyelőre azonban korai lenne jósolgatni, hogy ezekből a tervekből idén mi készül el. A második hatalmas fővárosi lakótelep Kőbánya-Újhegyen épül. A munkálatok itt is tavaly kezdődtek. Előreláthatólag 1978-ig teljesen elkészül a lakótelep. A parkoló gépkocsik sora jelzi, hogy jó néhány lakásba már beköltöztek. De hogy a többi mikor lesz kész, az ma még bizonytalan. Még a múlt évi tervekben szerepelt egy iskola, egy óvoda—bölcsőde átadása. Ez ideig egyik sem valósult meg. Talán őszre — így ígérik. zárólag jobb szervezéssel és a műszakilag elmaradott munkafolyamatok korszerűsítésével, gépesítésével lehet pótolni. Az ötödik ötéves terv során 57 ezer lakás épül fel a FŐBER égisze alatt Budapesten. Az egyik legnagyobb beruházás a békásmegyeri lakótelep lesz. Itt a tervek szerint 1980-ig 11 ezer család kap majd otthont. Az építkezés A fővárosi építőipar lemaradását hosszú-hosszú listán sorolhatnánk. Különösen a kapcsolódó beruházások késnek. Pedig az ötödik ötéves tervidőszakban a kereskedelmi és szolgáltatóhálózat-fejlesztés fő célja, hogy az üzletek az új lakónegyedekben a lakásokkal arányosan felépüljenek. Az ellátatlan területeken és az új lakónegyedekben öt év alatt például összesen 56 ABC-áruház nyílik majd. Igaz, 1975 második félévében félbehagyták a kommunális épületeket, mert az építőipar a lakásépítésre koncentrálta erejét. A kommunális létesítmények befejezését — az Építési és Városfejlesztési Minisztérium utasítására — vidéki építőipari vállalatok vállalták magukra. Jelenleg a szabolcsi, a Bács-Kiskun megyei, a Győr-Sopron megyei és a Komárom megyei, valamint a Dunaújvárosi Állami Építőipari Vállalat dolgozik az összeszerelt kommunális épületeken. A Bács megyeiekkel Újpesten találkoztam. Égy óvoda vasszerkezetében bukkantam rájuk. — Ne haragudjanak, hogy megzavarom a délutáni pihenőt! Maguk jöttek Kecskemétről dolgozni ? — kérdeztem hat búskomor férfitől. — Dolgozni?! Még hogy dolgozni! — Miért, hát nincs munkájuk ? — Hát látja. Nyaralunk. De már belejár adtunk. Nem a munkába. A tétlenségbe. Azt ígérték, egy hónap alatt befejezhetjük a munkát. Több mint egy hete vagyunk itt, de alig van eredménye. Ha ez így megy, még jövőre is itt lopjuk a napot. Elfogyott a rabicháló. Csak ülünk és mérgelődünk. A teherautó is ott áll, a hűvösben, hordaná a maltert, de minek, ha egyszer nincs, mire felvigyük. A zúgolódóktól azt is megtudom, hogy a 43-as Állami Építőipari Vállalattól várják a hiányzó anyagot. Reméljük azóta megkapták . . . De azért mégis felteszem a kérdést, helyettük is: Nem az ilyen és az ehhez hasonló okok idézik elő a határidőcsúszásokat? Százezer lakás még sohasem épült öt év alatt Budapesten. A feladatok tehát minden eddiginél nagyobbak. Érthető, hogy a gondok is ezzel arányosan szaporodtak. És ha kissé sötét képet kaptunk a lakásépítés jelenlegi helyzetéről, reméljük, ez nem meghatározó. Még csak a startnál vagyunk, a tervidőszak kezdetén járunk. Biztatásul nézzük meg a korábbi évek hasonló időszakának eredményeit. Tavaly ilyenkor — tehát az első félévben — a tervezett lakásoknak alig 30 százaléka készült el. A fővárosi lakásépítés történetében csak egyszer, két évvel ezelőtt fordult elő, hogy a lakásokat a tervezett ütemben, a negyedéves tervet is tartva adták át. Énnek is megvolt az oka: akkor megvolt a megfelelően előkészített építési terület. Ez lenne tehát a tervszerű építkezés kulcsa ? Bizonyára ez is. Mindenütt a világon csak előközművesített területen kezdenek építkezni. Nálunk pedig általában az építkezéssel egyidőben közművesítenek, de arról is hallottunk már, hogy jóval később. Előfordult, hogy a lakásokat fűtés, gáz vagy egyéb közmű hiányában nem lehetett átadni. Éppen ezért született olyan döntés, hogy az épülő lakótelepeken az eddig átadott lakásokat ideiglenes fűtőművek lássák el meleg vízzel. Ideiglenes fűtőmű, ideiglenes közért, ideiglenes óvoda, bölcsőde, ideiglenes raktár a házgyári elemeknek. A sok ideiglenes épület, létesítmény ráfizetés. Szervezettebb, összefogottabb munkával nem lenne szükség rá. Az illetékesek a lakásépítés meggyorsításának módjait keresik. Intézkedések születtek az elmúlt hónapokban a kapacitás bővítésére. Vidéki segítséget is igénybe vehet a fővárosi építőipar. A laikusok, akik csak kívülről szemlélik az építkezéseket, esküsznek rá, hogy minden határidőcsúszásért a lézengő munkások a felelősek. Felháborodottan szidják a munkafegyelmet, és minden bajt, hibát erre vezetnek vissza. Nem könnyű ezzel a nézettel vitába szállni. Valóban luxus a munkahelyi munkanélküliség, miközben mindenütt munkaerőhiányról panaszkodnak. Csakhogy az esetek többségében a munkások nem jószántukból lézengenek nagyberuházásainkon. A munkaerő-gazdálkodással alapvető bajok vannak. És ha nem is a kidobott forintokat számolgatjuk, hanem a rossz szervezés következtében előforduló kényszerpihenők erkölcsi hatását, a kár akkor is óriási. S ha végre megérkezik az anyag, milyen alapon követelik a túlórát, a megfeszített munkát a vezetők ? Az építőiparnak tehát saját házatáján kell mindenekelőtt rendet teremtenie. Ehhez nincs szükség újabb beruházásra, csak gondos szervezésre, lelkiismeretes munkára. Mondják: az építőipar csodákra is képes. Elhihetjük, mert az elmúlt évtized mérlege, amikor is 130 ezer lakást adtak át a budapestieknek, ezt igazolja. Óriás lakónegyedek születtek, modern városrészek épültek. A megkezdett munkát kell most folytatni, kicsit gyorsabb ütemben. És akkor csodákra nincs is szükség. 11