Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon Újpalotán (Csigó László felvétele)

A cserék során felszabaduló lakások újra felhasználhatók további igények teljesítésére: szanálások végrehajtására, fiatal házasok, idős házaspárok átmeneti, vagy végleges elhelyezésére stb. Ugyanis alacsonyabb lakbérük és fenntartási költségük találkozik jó néhány kisebb jövedelmű család igényével, illetve lehetőségeivel. A lakáskiutalásoknál tekintettel kell lenni az igénylők anyagi teherbíró képességére is. Nem mindenki tudja vállalni nagy és magas komfortfokozatú lakás fenntartási költségét. A jobb lakásgazdálkodást szolgálja, hogy soronkívül kell megoldani azok lakáscsere igényét, akik jelenlegi lakásuknál kisebb szobaszámú vagy alacsonyabb komfortfokozatú lakást kérnek. Az állampolgárok közötti lakáscserék elbírálását gyorsabbá, egyszerűbbé kell tenni. A jelenlegi jogszabályok keretei között határozottabb fellépésre van szükség a cseréknél tapasztalható negatív jelenségekkel szemben. Fokozott ellenőrzéssel meg kell akadályozni, hogy a rendelkezések fogyatékosságait kihasználva a hatóságok megtévesztésével egyesek fiktív cseréket bonyolítsanak le. Némelyeknek ugyanis csak arra kell a nagyobb, a komfortosabb lakás, hogy sokezer forintért kisebbre, rosszabbra cseréljék el. Az V. ötéves tervben tanácsi erőből előirányzott 57 ezer lakás felépítése nem jelenti ugyanennyi lakásigénylő problémájának megoldását. Lakásépítési területek előkészítéséhez, elavult, nem felújítható lakások megszüntetéséhez és egyéb közérdekű célra ugyanis 27—28 ezer lakást szanálni kell. Ezek többsége komfort nélküli, egészségtelen kislakás. Alakok a szanált lakásból jobb lakáskörülmények közé kerülnek. Átköltöztetésük azonban nem jelent egyidejűleg lakásigény-kielégítést. Akik ezt kérik, csak jövedelmi, vagyoni helyzetüknek megfelelő lakásellátási formában (tanácsi bérlakás, tanácsi értékesítésű vagy társasház-lakás) kaphatnak nagyobb szobaszámú cserelakást, s csak abban az esetben, ha a tanács megfelelő lakásalappal rendelkezik. A lakásjuttatás során arra kell törekedni, hogy az emberek lehetőleg eredeti lakóhelyük vagy a munkahelyük közelében kapjanak lakást. Ezzel a városon belüli ingázás is csökkenthető. A középtávú terv lakásgazdálkodási irányelveinek végrehajtásában nagy feladat hárul a kerületi tanácsokra, azok lakásügyi apparátusára. Igen jelentős a szerepük a tanácsok mellett működő Lakásügyi Társadalmi Bizottságoknak is. Fokozni kell a társadalmi ellenőrzést e bizottságok aktív, érdemi közreműködésével. Segítségükkel biztosítható, hogy minden egyes lakásigénylő lap mögött érzékelni lehessen az emberek, a családok gondját, körülményeit, amikor a lakásjuttatás kérdésében dönteni kell. Az V. ötéves tervidőszak lakásgazdálkodási programja sokoldalú egyeztetés, körültekintő számítások alapján készült. Megvalósításának több fontos feltétele van. Mindenekelőtt : fel kell építeni a tanácsi beruházásként előirányzott 57 ezer lakást, s messzemenően támogatni kell a tervezett mennyiségű telepszerű társasház-lakások megépítését. A tanácsok szervező és ellenőrző munkájának, a hatósági ügyek intézésének a megjavítása ugyancsak elengedhetetlen követelmény. A Fővárosi Tanács által jóváhagyott program a realitásokból indult ki. E tervidőszakban még nincs lehetőség arra, hogy valamennyi lakásigénylő pozitív választ kapjon. Ez azonban nem azt jelenti, mintha a munkások, a többgyermekes családok, a fiatal házasok lakásgondján túl a többi igényt a tanácsok figyelmen kívül hagynák. A kerületi tanácsoknak minden egyes igény elbírálásakor a lehető legkörültekintőbben, a lakáshelyzet súlyosságát mérlegelve kell dönteniök. Az 1976—80. évekre szóló irányelvek egyúttal alapul szolgálnak a további ötéves tervekhez. A tapasztalatok feldolgozása után s távlati számítások alapján a közeljövőben már azzal is foglalkozni kell, hogyan fejleszthetők tovább a most elfogadott elvek, hogyan lehet még igazságosabbá tenni a lakásgazdálkodást, mint a budapesti lakáshelyzet javításának egyik igen lényeges feltételét. 3