Budapest, 1976. (14. évfolyam)

1. szám január - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Centrál kávéház

Zolnay László Vándor muzsikusok, igricek, pakócsás emberek Az egyházi zenészek, az udvar muzsikusai s a tábori (hadi) trombitások mellett a vándorzenészek a középkori városélet peremén helyezkedtek el. Buda városának a XIV—XV. század fordulóján leírt Jogkönyve a megvetett városi elemek közé sorolja ezeket a muzsikásokat. A feudális társadalom piramisának legalján foglalnak helyet. Kartávolra esnek tőlük a „szabad személyek": a prostituáltak, a vízhordók, hordárok, napszámosok, szolgák. Jogkönyvünk e muzsikusok kötelességeként említi, hogy Űrnapján kötelesek a Nagyboldogasszony-templom — a Mátyás-templom — előtt megjelenni s a körmenetkor muzsikájukkal szolgálni a közt. Amit is, ha meg nem tennének, esztendőre kitiltják őket a városból: a lábukat sem tehetik be egy évig Budára. A Jogkönyv nem gyűjtőfogalommal emlékezik meg róluk, hanem külön sorolja fel a trombitásokat (posawner), síposokat (pheiferr) s a dobosokat (pauker). Nem jobb a helyzetük többi városunkban, de egész Európaszerte sem. Az európai zenetörténetnek a vándorzenészekre vonatkozó fejezete tilalmak, üldöztetések története. Mert üldözi őket az egyház s üldözi őket a polgárság. Menedékük a nép, a korcsmák, és — néha — a királyi, főúri udvar. Kedvelt jogfosztottak A hisztriót, a jokuláfort — az igricet, a vándorzenészt — már a Karoling törvények kirekesztik a társadalomból. Ezt a jogfosztottságot tükrözi a — sok európai város és állam jogforrásául szolgáló — híres Szásztükör is. Eszerint a „Spielmann" csak látszatra ember! Nincs becsülete, — ehhez képest a törvény előtt az ő tanúsága, vallomása, becsületszava — semmis! A középkor ún. talio-elvének — a szemet szemért, fogat fogért jogelvnek — aranykorában a vándorzenésznek, a jokulátornak, a pakócsás embernek, az állatmutogatónak nincs és nem lehet sehol polgárjoga. Aki megüti őt, azt ő nem ütheti vissza! Csak úgy vehet magának elégtételt, hogy bántálmazójának árnyékát üti meg ... 41 Kürtös vadász, aquamanile. XIII. sz.-i magyar munka a besztercebányai múzeumban Fidulát (hegedűt) tartó férfi-alak (XII. sz. vége)