Budapest, 1976. (14. évfolyam)

1. szám január - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Centrál kávéház

Vadászok gúnyolása állatzenekarral (XV. sz. vége). A lebontott Zólyomi parókia falfreskója, Kuczogi Zsuzsa rajza Hiszen ő maga is csak árnyék­ember ... Efféle meggondolásokat (és az 1215. évi lateráni zsinat menny­dörgéseit) ismételgeti 1279-ben a Budán megtartott zsinat egyik stautuma is. Ez kimondja: ,, ... a papok és a klérikusok tartsák távol magukat minden­némű tisztességtelen ú'zelem­től... mimusokat, hisztriókat, jokulátorokat ne hallgassa­nak ..." Más volt azonban a gyakorlat s más a törvény! Hiszen már a kegyes sagredoi Gellért püs­pök leírta volt, hogy maguk a papok is gyakorta gyönyörköd­nek jokulátoroknak muzsikájá­ban . . . 1264-ben pedig ifjabb István királyunknak felesége, a szépséges Kun Erzsébet ugyan­olyan itáliai — luccai — selyem­ből varrat ruhát udvari jokulá­torának, mint amilyenből az if­jabb király udvari káplánjainak öltözetét varrják... És szinte ugyanabban az esztendőben, amikor Budán a zsinat a jokulá­torokat, a vándorzenészeket, meg a hisztriókat (vagyis az „ala­kosokat") szidalmazza, Kun László királyunk a Zólyom me­gyei Osztrolúka falu földesurává teszi udvari hisztrióját, Zyman mestert! Ez a kettősség — a népzenész törvény előtti megbélyegzett­sége s a társadalom által való kedveltsége — végighúzódik a mi történelmünkön is, szinte az újkorig. A körmöcbányai rend­tartás (Policey Ordnung) 1537-ben csavargók cimboráinak sorá­ban említi a zenészeket. Meg­tiltja a polgároknak, hogy csa­vargóknak, paráználkodó sze­mélyeknek és zenészeknek szál­lást adjanak. Aki ezt kijátssza, azt a város fej- és jószágvesztés­sel fenyegeti ... Ugyanez a tü­relmetlenség nyilvánul meg a másik fő bányavárosban, Besz­tercebányán is. Itt 1577-ben a magisztrátus elrendeli: a pol­gárjog elnyeréséhez a pályázó tegyen esküt arra, hogy az ün­nepeket megtartja, a templom­ban pontosan megjelenik; oda tereli házanépét, cselédeit is. Továbbá: tartózkodik dáridók­tól, játéktól, mulatságtól, mu­zsikától. Dehát azt űzik leginkább az emberek, amit leginkább tilta­nak — másnak! Hiszen éppen ezekben a bányavárosokban annyi volt a muzsikus, hogy fő­emberek gyakorta éppen tőlük kérlek kölcsön zenészeket! Budai népzenészek a XVI. században Buda népzenei életéről két forrásunk szól a XVí. század ele­jén. Az egyik iagelló Zsigmond hercegnek, a király Budán élt Magyar táncospár bolonddal (XV. sz. eleje). Falképtöredék a Táncsics Mihály u. 24. sz. épület emeletéről (Molnár János felvétele) ifjú öccsének sáfárkönyve, a má­sik néhány adóösszeírás, tized­jegyzék. Az utóbbiakat Kubinyi András önálló tanulmányában dolgozta fel. Zsigmond herceg számadáskönyve az 1500—1505 közti időszakból élénk népzenei életről ad híreket. A műzenét s a népzenét egyaránt kedvelő herceg — később Lengyelor­szág nagy királya— Budán s Ma­gyarországon mindig szívesen hallgatja a népi muzsikát. Csak néhány szemelvény: 1500. november 22-én Szegeden jártában szórakoztatja őt egy he­gedűs. (A számadáskönyv sze­rint negyed forintot kapott). 1501. február 15-én hegedűn muzsikáló parasztlányok keresik fel a herceg budavári szállását: ők félforintot kaptak víg muzsi­kájukért. 1502. október 13-án — ugyancsak Buda városában — ebéd után hegedűsök látogatják meg Zsigmondot. Ők is félfo­rintot kapnak. 1502. november 21-én (csakúgy, mint már ko­rábban, 1501. június 23-án is), dobos és sípos „lanckenét" mu­zsikusok (kóbor tábori muzsi­kusok) szórakoztatják a herce­get. Előbb harminc magyar dé­nár, utóbb a szokásos félforint üti a markukat. Ide kapcsolhatjuk azt a budai zenés játékot is, amely 1500. már­cius 3-án zajlott le a herceg szál­láshelyén. Landsknechtnek öl­tözött gyerekek bárdokkal és négy kopjával adták elő ezt a zenés produkciót. Derekas tel­jesítmény lehetett: két forintot kaptak érte. A hajdani Buda-Óbuda népi muzsikusai közé tartozott az a parasztember, aki 1501. augusz­tus 2-án Óbuda felett, Fehér­egyházán (valahol a mai Farkas-

Next

/
Thumbnails
Contents