Budapest, 1976. (14. évfolyam)

1. szám január - Blau Zoltán — Lánd Péter: Eszperantista munkásegyesület Magyarországon I. (1913-1919)

Arm: K 4.A MAOYARORSZÁOI ESPERANTISTA MUNKÁSOK EOYESÜLETÉNEK ALAPSZABÁLYAI. Az egy Millet elme, székhelye és hatásköre. 1. §. Címe: „Magyarországi Esperantista Munkások Egyesülete.* Székhelye: Budapest HatAskOre kiterjed Magyarország területére, Horvát-Szlavon. Dalmátország kivételével. Célja. 2. §. Magyarországon a munkásság között az .Esperanto" világnyelvet terjeszteni. E célt elérni kívánja az egyesület: a) Tudományos felolvasások és viták rendezésével, mindennemű az Esperanto nyelvet érints és előmozdító kérdések megbeszélésével, az erre vonatkozó gyűlések és előadási esték egybehlvásával; b) a nyelvnek sajtó éa röpiratok utján való ismertetéssel; A MEME első alapszabályának címlapja (1913) se nélkül, amelyet később, a két világháború között még oly sok követett. Molnár Gyula és Nagy József eszperantisták előadást akartak tartani a székesfehérvári Bárány vendéglőben, Sághy Lajos rendőrkapitány azonban a „gyűlést" betiltotta. Az eszperantó — mondotta — nemzetközi tolvajnyelv, s így terjesztése nem kívánatos. Fellépésével szándéka ellenére reklámot csinált a mozgalomnak, hiszen az üggyel október 2-án „Micsoda is hát az eszperantó?" — címmel a Népszava is foglalkozott, Giesswein Sándor keresztényszocialista képviselő pedig, a polgári egyesület elnöke interpellációt intézett a belügyminiszterhez. Az értetlen rendőri beavatkozáshoz végül is a mozgalom nagy sikere fűződött: az események hatására 220 munkás iratkozott be az októberi nyelvtanfolyamra. Az egyesületi élet kibontakozását, sokat ígérő fejlődését Magyarországon is visszavetette az első világháború. 1915 tavaszán a MEME tevékenysége gyakorlatilag megszűnt, jóllehet a szakszervezetek ketetében még 1916 elején is tartottak tanfolyamokat. 1916. júliusában a vezetőség megpróbálta a mozgalmat feléleszteni, de a háború ezernyi gondja között ez nem sikerülhetett. Mégis elmondhatjuk, hogy a kultúregyesület eredményes időszakot zárt le, megalapozta a további munkát. A MEME munkastílusában ez idő tájt még alig különbözött a polgári mozgalomtól, erről tanúskodik a feltehetően befolyásolt alapszabályzat is. (Az elnök Polgári Izsó vezetőségi tagja volt a polgári egyesületnek is, csakúgy, mint más tisztségviselők, így Robincsek Pál és a szociaista dr. Rajczi Rezső.) A szakszervezetek pedig, bár esetenként otthont adtak a nyelvtanulóknak, még nem érezték a munkásegyesületet sajátjuknak; szívesebben tekintették úgy, mintha az csupán jószándékú megszállottak személyes ügye lenne. A MEME újjászervezése 1918 őszén A világháború éveit követő demokratikus megújulás kedvező légkört teremtett a kultúregyesületek számára is. Bár a lelkes polgári eszperantisták már 1918. augusztusában tanítottak munkáshallgatókat, a MEME újjászervezésére csak az őszirózsás forradalom győzelme után került sor. Károly (Klein) Sándor, az egyesület volt pénztárosa a Népszava 1918. november 17-i számában jelentkezésre szólította a MEME régi tagjait. Molnár Gyula és Zeisler Árpád — korábban vidéki eszperantisták — szintén sokat fáradoztak azért, hogy decemberben összeülhessen a rendkívüli közgyűlés, amelynek napirendjén két pont szerepelt: a vezetőség megválasztása, és az alapszabályok módosítása. A szervezőknek és az egyesület vezetőinek a Társadalmi Múzeum (VI. Eötvös u. 3.) nyújtott átmenetileg otthont, ez volt a polgári mozgalomnak is a főhadiszállása. Az 1918—19-es évek fordulóján már számos tanfolyam működött a fővárosban, így a Társadalmi Múzeumban indított központi nyelvoktatáson kívül az V. kerületi Népházban, Kispesten, Erzsébetfalván. A „feltámadt" munkásegyesület végre végleges szállást kapott a nyomdászok Gutenberg Otthonában. (VIII. Bérkocsis u. 1.). Országos sikere volt a mozgalomnak az a körülmény, hogy a Károlyi-kormány engedélyezte az eszperantó egyetemi oktatását, s így a nyelv Loránd Leó irányításával polgárjogot nyert a Budapesti Tudományegyetemen. 1918 végén Nemzetközi Nyelvi Bizottság is alakult, ennek feladata az eszperantó terjesztése és az egyesületek munkájának összehangolása volt. Tagjai sorában ismert írókat és nyelvészeket találunk: Karinthy Frigyest és Bíró Lajost, Simonyi Zsigmondot és Balassa Józsefet. 1919 elején megélénkült a munka. Erzsébeten a Csillag utcai munkásotthonban újabb tanfolyamok indultak. Megkezdték a nyelvoktatást a famunkások szakszervezetében (Váci u. 58.), a nyomdászszakszervezetben (VIII. Kölcsey u. 2.), az újpesti Munkásotthonban, Csepelen, a Fő utcai iskolában és egyebütt. Becslésünk szerint a munkásegyesület ebben az időszakban kétháromszáz taggal gyarapodott. A forradalmi tavasz krónikájához tartozik, hogy a március eleji közgyűlésen ismét Izsó Lászlót választották elnökké, aki még hosszú évekig a munkáseszperantó-mozgalom élharcosa volt. Robicsek Pált és dr. Rajczi Rezsőt a munkásmozgalom fontosabb területére szólították a rendkívüli idők: 1918 őszén a Kommunisták Magyarországi Pártja politikai küzdelmeiben vettek tevékenyen részt. Március 16-án Budapesten eszperantó napot rendeztek. Ez az esemény a magyarországi eszperantó mozgalom első jelentős megmozdulása volt. A Nemzetközi Nyelv Propaganda Bizottsága szervezte a találkozót, amelyre vidéki eszperantistákat is meghívtak. Az ünnepség már március 15-én elkezdődött; mind a polgári, mind a munkásegyesület díszközgyűlésen emlékezett 1848-ra. „Izsó László elvtárs magyar és esperanto nyelvű nagyhatású beszédet mondott, amelyben rámutatott arra, hógy a diadalmas vörös lobogóval együtt halad a nemzetközi esperentisták ötágú zöld csillaggal ékesített trikolórja, amely, az örök világbékéért száll síkra. Az esperanto a proletárok közös kincse..." —tudósított március 18-án a Népszava. Délután az összejövetel résztvevői végigjárták a budapesti utcákat, röplapokat osztottak, felragasztották a házak falára; így toboroztak híveket a mozgalomnak. Balkányi Pál, a polgári eszperantó mozgalom egyik vezetője írta visszaemlékezésében, hogy a munkás eszperantisták röplapjai a vörös és a zöld csillag diadalát hirdették. Az ünnepi találkozó után alig egy héttel győzött a proletárforradalom. Az eszperantó a Tanácsköztársaság idején Az eszperantista munkásság lelkesen üdvözölte a proletárhatalmat, és együtt küzdött osztálytestvéreivel a tanácsállam fennmaradásáért. A forradalom nem osztotta meg a polgári és a munkás eszperantó szervezetet. A polgári egyesület tagjainak többsége a haladó értelmiség soraiból lépett az eszperantisták mozgalmába; őszinte híve volt a polgári demokratikus forradalomnak, és szimpátiával kísérte a Tanácsköztársaság erőfeszítéseit. Jó kapcsolatuk a mun-Az eszperantista monk ások vasárnap, a bő 23-án tartották alakuló közgyűlésüket a Népszínház-utca 9. szám alatt levő vendéglőben. Az eszperantó célját és szükségességét Polgár Izsó elvtárs fejtegette. Az alapszabálytervezetet élénk vita a tan elfogadták és az egyesületet _A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete*4

cimen megalakították. Érdeklődők szíveskedjenek címüket Schreitzer Károly VI* Váci-ut 110, ajtó 21. szám alá tudatni. Közlemény az egyesület alapításáról (Népszava, 1913. február 25.) 36