Budapest, 1976. (14. évfolyam)
1. szám január - Blau Zoltán — Lánd Péter: Eszperantista munkásegyesület Magyarországon I. (1913-1919)
L'rolrtnrioj <>< >« motiilo IIUIII'JK•' n> " BÉLA KUN: KION VOLAS LA KOMUNISTOJ? Inn In Irin 1 hum/ma 1 ilihmo. Prmzo: 1 Spasmilo »res 2.S0. Krono S . H»rh 2. , Rukd 1.50 BUOAPEST. 1919 CMono df la Popolkomisariejo por Publikinstruado. (l->|H>rani(i.i WKMrnmrnma mMmmmmmmmmmrnxmrnm Kun Béla: „Mit akarnak a kommunisták" című füzetének eszperantó kiadása kásegyesülettel tovább mélyült. Elősegítette az együttműködést az is, hogy a tanácshatalom maximális támogatást nyújtott az eszperantó kultúra népszerűsítéséhez. Robicsek Pál és Rajczi Rezső magas állami tisztségükben sem feledkeztek meg arról, hogy az eszperantó világmozgalom harcosai. A külföldi reakciós sajtó a tanácshatalom első napjától kezdve hamis hírek, rágalmak özönét zúdította Magyarországra. Az eszperantisták kötelességüknek érezték, hogy tudásukat a proletárhaza szolgálatába állítsák, és megóvják hírét a torzításoktól. Ezt a törekvést szolgálta a Nemzetközi Nyelv Propaganda Bizottságának számos röpirata, így a március 25-én kiadott, 12 országba eljutott Hungara Revuo. Címlapján a Magyarországi Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzótanács híres felhívását közölte („Mindenkihez!"), hírt adott Lenin szikratáviratáról, ismertette a Szaktanács kiáltványát, és közzétette a forradalmi sajtó legfontosabb kül- és belpolitikai cikkeit. A Hungara Revuo felkérte külföldi olvasóit, hogy fordítsák nyelvükre és terjesszék el hazájukban a szocialista állam törekvéseiről szóló igaz híreket. Hasonlóképpen külrándulás mintegy száz résztvevője ekkor énekelte el először az Internacionálét eszperantó nyelven. (Balkányi Pál felkérésére Kalocsay Kálmán fordította.) Érdekes esemény színhelye volt június 28-án a budapesti Orosz Kulturális Klub, ahol Az emberi kultúra és a kommunizmus címmel előadást tartott Tyimofejev Vaszilij szovjet-orosz eszperantista. A nagysikerű előadáson beszámolt hazája kulturális törekvéseiről, elemezte a kultúra helyét és szerepét a szocialista társadalomban. Növekedett a mozgalomban résztvevők létszáma is. A Tanácskormány továbbra is engedélyezte az eszperantó egyetemi valamint iskolai oktatását, és 14 fővárosi iskola élt ezzel a lehetőséggel. Még áprilisban megalakult az eszperantista tanítók egyesülete, ez tanfolyamot indított pedagógusok számára. Új lendületet kaptak a munkáskurzusok is. Március végén oktatás indult az óbudai munkásotthonban, majd április elején Erzsébetfalván és a MEME központjában, aztán mind több helyen a fővárosban. Július elején a budapesti szabadiskolák keretében is számos új eszperantista jelöltet képeztek. Eszperantó lap a Tanácsköztársaság idején Toborzó plakát (Lett Miklós reprodukciói) földre küldték július elején Balkányi Pál fordításában Kun Béla Mit akarnak a kommunisták című írását. Az eszperantista propaganda hatását nem tudjuk pontosan felmérni. Tény azonban, hogy számos köszöntés, biztatás, bátorítás érkezett a kormányhoz és a magyar proletárállam szervezeteihez a határon túlról, eszperantó nyelven. Feltételezhető, hogy a nemzetközi szolidaritás nem egy megnyilvánulását eszperantisták szorgalmazták. Nemcsak a propagandamunka, hanem a szervezeti élet is megélénkült. Április 27-én a Nemzetközi Nyelv Propaganda Bizottsága újabb nagysikerű eszperantó-napot rendezett, ezúttal Győrött. A MEME képviseletében Izsó László mondott nagy érdeklődéssel kísért beszédet. Az első szabad május elsejét minden magyar eszperantista együtt köszöntötte: zöld csillagos lobogó alatt, zárt sorokban vonultak fel. A hónap végén a MEME keretében ifjúmunkás csoport alakult. Nem sokkal később az eszperantisták kirándulást szerveztek Aquincumba és megemlékeztek Ludwig Zamenhofról, valamint az első nyelvkönyv megjelenéséről. A ki-A bel- és külföldi reakció aknamunkája és fegyveres támadása azonban a Tanácsköztársaság minden hívének erejét, figyelmét lekötötte; az eszperantista munkások, de a polgári mozgalom tagjainak jelentős része is részt vállalt a honvédelemből. Az eszperantista világmozgalom rokonszenve kísérte és erősítette a nemzetközi nyelv magyar élharcosait ezekben a nehéz időkben. Táviratban fejezték ki együttérzésüket a holland és a német eszperantisták; kemény szavakkal ítélték el az antant hatalmak beavatkozását. Hasonlóképpen cselekedtek más országok egyesületei is. A Magyarországi Tanácsköztársaság megdöntése, az ellenforradalom győzelme megdermesztette a munkásság szervezett kultúrtörekvéseit. Ám a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete rövid, kényszerű eltemettetés után mégis feltámadthogy most már osztályerejének tudatában a munkásművelődés egyik jelentős fóruma legyen, olyan fóruma, amelynek keretei között menedéket talál az üldözött kommunista mozgalom is. 37
