Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - Sívó Tibor: Fővárosunk a nemzetközi idegenforgalomban

Csigó László felvétele Ez a politikailag nagyon kedvező és örvendetes körülmény is egyik eleme az ország idegenforgalmi vonzásának; de Budapest látogatottságán, annak növekedési arányain még nem volt képes változtatni. Ennek Budapest, de a többi város esetében is történelmi hagyományai vannak, melyek társadalmi örökségből fakadnak. A megfigyelések szerint az a külföldi látogató, akinek az úticélja hazánkban nem Budapest, a fővárost — s nemcsak közlekedési okok miatt! — nem hagyja ki. Legalább 1—2 napot itt tölt. Budapest szállodaipara nehezen állja a forgalmat; különösen áprilistól novemberig. Telítettsége az egyre bővülő budapesti főszezonban minden nemzetközi normát felülmúl. Ezzel is összefügg, hogy egyre többen foglalkoznak szobakiadással. De ennek más okai is vannak. A növekvő igény, a kereslettel lépést nem tartó fejlesztés, a vendégek egy részének sajátos megfontolásai: a lakások csendje, az elfogadható ár, az otthonosság érzete stb. — a lakosság érdekeltségével, az idegenforgalom ugrásszerű és tartós növekedésével együtt — Budapesten is kialakította a nemzetközileg jól ismert, szervezett, úgynevezett „fizetővendég" szolgálatot. Népszerűen fogalmazva: a fővárosi főbérlők lakásuk nélkülözhető részét — hatóságilag szabályozott feltételek és árak mellett — kiadják a szervezésre felhatalmazott vállalatoknak, utazási irodáknak. Az ilyen férőhelyek száma Budapesten jelenleg csaknem 15 ezer (a kategorizált szállodai férőhelyek viszont alig haladják meg a 9 ezret); a pesti ember ilyen módon közvetlen kapcsolatba került az idegenforgalommal. Eltekintve néhány káros jelenségtől, a külföldi látogatók elismeréssel nyilatkoznak a vendégfogadás e téren is megmutatkozó készségéről. Itt is kialakulóban van a törzsvendég-kör. A pesti ember, a maga életfelfogásával, derűjével, humorával, nemes lokálpatriotizmusával a vonzás egyik, nem is jelentéktelen eleme. Ezzel összefüggésben elmondok itt egy esetet, amelynek magam is szem- és fültanúja voltam. Néhány évvel ezelőtt egy világszervezet által rendezett nemzetközi idegenforgalmi konferencia színhelye volt Budapest. Az egyik estén a fővárosi tanács elnöke adott fogadást a tanácskozás résztvevői és kísérői tiszteletére a Margitszigeti Nagyszállóban. Több százan voltunk: a világ minden tájáról érkezett soknyelvű, különböző felfogású és világnézetű szakemberek. Elérkezett a protokolláris előírások szerint a házigazda pohárköszöntőjének ideje. A tanácselnök szívből és őszinte meggyőződéssel beszélni kezdett Budapestről. A sok fogadáshoz, formális fel köszöntőkhöz szokott rutinos szakemberek az első mondatoknál még mormolva beszélgettek. Majd fokozatosan efcsendesültek, néhány perc múlva pedig már feszült figyelemmel hallgatták a szónokot. A házigazda arról szólt, hogy miért szeretik a pesti emberek ezt a várost; mekkora szerepe volt ragaszkodásuknak, hűségüknek, féltésüknek és optimizmusuknak abban, hogy a pusztító második világháború után Budapest ma így néz ki, s hogy mindazt képes nyújtani polgárainak és a világból egyre nagyobb számban idejövő vendégeknek, amit maguk is tapasztalhattak... Mikor az előadó fejtegetéseit érvekkel, a cselekvés példáival illusztrálta, a negyvenes években már eszmélő, abban az időben még fiatal, de a konferencia napjaiban már éltesebb korú vendégek szemlátomást meghatódtak. A hitlerizmus által legázolt, megsértett európai népek képviselői megrendülten ültek a teremben. Nem valamiféle érzelgősség váltotta ki ezt a hatást, hanem a pesti emberekről nyújtott hiteles portré. Akkor győződtem meg róla — sok külföldi arc reagálásából —, hogy az emberi vonatkozások mekkora tényezői az idegenforgalomnak! Abudapesti kulturális rendezvényeknek is növekszik a vonzerejük. Ennek a fő oka, hogy amit nyújtunk, az eredeti, autentikus, nem akar senkit utánozni; az a magyar közművelődés, kultúra és egyéniség hirdetője. A margitszigeti szabadtéri játékok programja, a hagyományos szeptemberi zenei hetek egyre népszerűbbek. A folklór fesztiválok, a magyar balett, a kóruskultúra, a templomaink miliőjébe illő oratórium-és egyéb hangversenyek, a várbeli zenei események, a zeneoktatás világhírű módszere felkeltette a világ figyelmét is. A magyar irodalom idegen nyelven interpretált gyöngyszemei, a nép- és iparművészeti emlékek és a hagyományokon továbbfejlesztett jelenkori művészeti alkotások bemutatása a hozzánk érkező vendégek állandó programjához tartozik. Érdekes megfigyelni véleményüket, megnyilatkozásaikat. Mi állandóan elégedetlenek vagyunk kulturális eseményeink választékával, gyakran a színvonalával is. Egy igényessé lett nép érzékenysége nyilvánul meg ebben. A kultúrára vágyó külföldiek javarésze viszont nagyon színvonalasnak tartja Budapest kulturális rendezvényeit. Emellett a nyugati országok többségéből érkezők számára mindez nagyon olcsó, mondhatnám: némelyeknek csak itt elérhető. (Azért az természetes, hogy mi tovább töprengjünk kulturális rendezvényeink színvonalának folyamatos emelésén.) A vonzás tényezői között érintenék egy kényesnek tetsző kérdést is. Évente 180—200 ezer magyar származású vendég is érkezik hozzánk a tőkés országokból. Bizonyos, hogy Budapestet egyikük sem kerüli el. Az nem idegenforgalmi kérdés, hogy ki mikor és miért hagyta el az óhazát. Jöhet-11