Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - Sívó Tibor: Fővárosunk a nemzetközi idegenforgalomban

nek, jönnek — ez a lényeg. Miért jönnek? Ez viszont témánkban az egyik fő kérdés. Sok mindenért. Erre sem tud felelni a statisztika. Benyomásaim, tapasztalataim alapján megkísérlem az okokat feltárni. A becsülendőtől az elvetendő felé haladva sorolnám fel az indítékokat. Van, akit a kegyelet hoz, és a sírok előtti tiszteletadás megnyugtat. Nagyon sok a közvetlen családi kapcsolat. Szülői, gyermeki, testvéri, tágabb rokoni kötelékek. Eddig is nagy számban érkeztek a családlátogatók, s Helsinki szelleme feltehetően újabb lendületet ad az efféle kapcsolatok erősödésének. Létezik olyan réteg, melyet a szülőföld iránti nosztalgia sürget látogatásra, és ópiumként szívja magába az emlékeket. Sokan vágyva vágyakoznak a pesti barátok, a meghitt eszpresszó, vendéglő, vagy a pesti otthonok atmoszférájára, ahol egyívású emberek ülnek csevegve, hevesen vitatkoznak és mértéktartó poharazgatással erősíteni vélik véleményüket a vitában. Terjed az a mozgalom, hogy a második generáció, amely még tudja, ismeri az anyanyelvet, magával hozza a harmadik generációt, hogy tanuljon magyarul, és megismerje szülőjének, nagyszülőjének hazáját. Valaki elmesélte nekem, hogy mekkora tömeg várta tavaly a Ferihegyi repülőtéren azt a kanadai különgépet, amelynek utasai zömmel a 30-as években vándoroltak ki. Látható volt, hogy a szülőföld viszontlátása milyen emóciókat váltott ki az érkezőkből. Ez az eset eszembe juttatta néhai Erdei Ferenc akadémikus, politikus, közéleti személyiség egyik idevágó megjegyzését: ,,Amikor az ember öregszik, hazafelé törekszik." Tudok olyan rétegekről, amelyeknek képviselői igyekeznek a szocialista Magyarország érdekeit a maguk módján képviselni, segíteni, támogatni, és emiatt járnak haza rendszeresen. Vannak, akiket a magyar nyelvtudás, a személyi ismeretek miatt feletteseik előnyben részesítenek; ők a nemzetközi kapcsolatok szélesedése keretében — minden különösebb meggyőződés, nosztalgia, vagy érzelem nélkül — tisztességesen kereskednek. Jönnek azután olyanok is, akik habitusukkal, új életmódjuk tartozékaival „bizonyítani és hódítani" akarnak. Nem volnék őszinte, ha tagadnám: nemcsak hallgatóik, hanem „bámulóik" is vannak. Az ellenpólussal is találkozhatunk. Az itthoni rokonság erejét meghaladó terheket vállal, hogy „méltó" módon lássa vendégül távolba szakadt hozzátartozóját. De az is előfordul, és bizony nem rokonszenves jelenség, amikor a „nyugati" vendég eteti-itatja gavallérosan a hazai nagyszámú rokonságot és az ismerősöket. Végül pedig akadnak olyanok is, akik politikai okokból próbálnak lebecsülni, ócsárolni bennünket, és emellett még törvényeinket is megsértik. De ez már megint túllépi az idegenforgalom témakörét. Ezekből a jelenségekből adódik egy általánosítható következtetés. Egy művelt idegen nem becsüli a megalázkodást, és távoltartja magát mindenféle üzleteléstől. Hasonlóképpen vélekedik, mint egy európai színvonalú magyar, aki tiszteli mások nemzeti tradícióit, értékeit, becsüli a hazaszeretet, a saját eredmények, az előrehaladás feletti örömet — mindaddig, amíg mindez nem csap át nacionalizmusba, vagy sovinizmusba, mások lebecsülésébe. Elvégeztük az elmúlt tervidőszak nemzetközi idegenforgalmának elemzését, a további teendők meghatározása érdekében. Az egyik következtetésünk: az is jellemző a hozzánk irányuló idegenforgalomra, hogy a külföldi látogatóknak közel a fele július-augusztus hónapokban jön hozzánk, és nagy többségük Budapestre, valamint a Balatonra igyekszik. A magyar idegenforgalom lendületének több mint 10 éve után, közgazdasági megítélés alapján, most már ki lehet mondani, hogy az aktív, tehát a hozzánk érkező vendégáramlat első számú centruma Budapest. A felsorolt vonzástényezőkön kívül az országunkra jellemző szezonalitás hátrányait a legjobban itt lehet csökkenteni. Itt a leghosszabb a szezon. Évről évre azt tapasztaljuk, hogy egyre korábban kezdődik — ez évben már márciusban —, és egyre később fejeződik be a vendégjárás Budapesten. Érdemes megemlíteni, hogy a helsinki dokumentumoknak a turizmusra vonatkozó fejezetében az eláírók többször célul tűzik ki a főszezon egyre nyomasztóbb centralizációjának csökkentését. Tehát ez a kérdés egész Európát foglalkoztatja. Európa ugyanis a világ idegenforgalmában jelenleg a legnagyobb arányú fogadó kontinens. Az idegenforgalmi szakirodalom kutatási anyagai egyértelműen a vendégfogadás minél összetettebb (komplexebb) feltételeit tartják a vonzás elsőrendű feltételének. A feltételrendszer sok elemből áll. Ezek között a legfontosabbak: az egyedi karakterű látnivalók, a közlekedés, a szállás, étkezés, vásárlás, szórakozás, kikapcsolódás, sportolás stb. minél bővebb választéka. Bármilyen csoportosítás szerint hazánkban jelenleg a főváros rendelkezik a legjobb adottságokkal. Felmerülhet az a kérdés is: hogyan lehet megítélni Budapest idegenforgalmi szerepét a nemzetközi összehasonlításban? Meg tudjuk-e tartani jelenlegi helyünket az egyre nagyobb méretű idegenforgalmi versenyben, amely Európában a vendégek vonzásáért, az idegenforgalmi bevételekért folyik? Mindenekelőtt fejlesztési tehetőségeinkből, valamint a meglevő adottságokból kell •kiindulni. A fejlesztés ebben a felfogásban szintén összetett fogalom; nemcsak a tárgyi feltételeket, a létesítményeket jelenti. Fogadóképességünk minden, egymással szervesen összefüggő, alapfontosságú, kifinomultan igényes és kulturált komponensének fejlődését kell megteremteni. Ez nemcsak beruházásigényes feladat! Az is, de nemcsak az! Budapest idegenforgalma jelenlegi feltételei között is nagyobb produkciót hajt végre, mint ami a nemzetközi feltétel-rendszer normatívái szerint reális lenne. Dehát nem ez a mi életünk egyetlen és legfontosabb területe, ahol az igény, a kereslet gyorsabban nőtt, mint felkészültségünk, vagy anyagi erőnk. Az viszont nagyon fontos, hogy ezt felismerjük és elismerjük! Ennek az elismerésnek nagy az erkölcsi és az ösztönző ereje. Ennek a belátásával serkentjük lelkes, felkészült és felelős embereinket a kulturáltabb, hatékonyabb, még szervezettebb munkára, ami meglevő lehetőségeink még jobb kihasználását segíti elő. Ezzel párhuzamosan — a tervekben előirányzott mértékben — beruházásokat, felújításokat, pótlásokat, kiegészítéseket végzünk, hogy a tárgyi feltételeket javítsuk, bővítsük. A mi körülményeink között — racionális felfogás mellett — nincs olyan fejlesztés, amely egyidejűleg ne szolgálná az ország, a főváros és a nemzetközi idegenforgalom érdekeit is. Ha például Budapest közlekedési feltételeit radikálisan javítjuk (óriási erőfeszítés folyik érte!), akkor minden irányban segítettünk. Hasonlóképpen. amikor Budapest zöldövezeteiben — a főváros közigazgatási területén belül és az agglomeráció körzetében — fokozatosan biztosítjuk a kirándulás, a rövidebb-hoszszabb tartózkodás lehetőségét, akkor mindenkinek használunk vele. Amikor a kereskedelmi és vendéglátó, valamint a szolgáltató hálózatot szélesítjük, a kínálat tartalmát, kulturáltságát emeljük, ezzel minden oldalról megnyilvánuló igényre reagálunk. Ezért mondjuk és ismételjük a hazai lakosság — jelen esetben a főváros polgárai — és a nemzetközi turizmus ellátása politikai, társadalmi és gazdasági megfontolások miatt elválaszthatatlanok, sőt szervesen összefüggnek egymással. Ebből a felfogásból fakad írásom végső kérdésfeltevése: mi a társadalmi értéke a Budapest felé történő növekvő mértékű vendégáramlásnak? Számunkra és az egész szocialista közösség számára előnyös, meggyőző, vagy elgondolkodtató, ha a turizmus keretében a világból minél többen megismerik fővárosunk egyre tartalmasabb életét. Ránk is kedvezően hat, mert a magunk jóleső érzése mellett a fegyelmünk is, a készségünk is nő a kisebb-nagyobb hiányosságok gyorsabb megszüntetésére. Ezért fontos, hogy igényesen, kulturáltan, a megkívánt és elvárható öntudattal dolgozzanak idegenforgalmi szervezeteink, vállalataink. Miután ez egyre inkább így történik, a hazai ellátás, a belső turizmus és a nemzetközi idegenforgalom nemcsak „békés egymás mellett élésben" működik együtt, hanem tudatos, célszerű és racionális összhangban, sőt egymásra utaltságban. Szokás mondani, hogy idegenforgalmat nem lehet a lakosság hátrányára, hanem vele együtt, aktív közreműködésével, érdekei szem előtt tartásával, egyenrangúságának tiszteletben tartásával lehet csak művelni. Adósok vagyunk még egyebek mellett azzal is, hogy népszerűen, mindenki számára közérthetően kifejtsük: idegenforgalmi bevételeinknek mi a társadalmi hasznossága, a lakosság növekvő utazásainak devizaellátottságával való szoros kapcsolata, import összefüggése és egyéb közgazdasági vonatkozása. Budapestet ma már tartósan, egyre magasabb értéken jegyzik a nemzetközi idegenforgalomban is. A hivatásos szakembereken kívül mindenki tehet érte valamit, hogy az árfolyam e tekintetben is szilárduljon, illetve folyamatosan emelkedjék. 14