Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - Tamás Ervin: Kalocsa

műemlékházainak felújítására is sokat költ a városi tanács, hiszen a barokk épületremekek pótolhatatlan értékek. A tanácselnök szerint sokkal több gondot okoz az új házak falainak felhúzása, mint a régiek karbantartása, helyreállítása. Ugyanis a lakótelepen épülő lakások felére a pénz már megvan — de kivitelező nincs rá. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat nagyobb beruházásokkal van elfoglalva, s nem szívesen vállalja a blokkos technológiával épülő, kevesebb nyereséggel járó házak kivitelezését. A helyi vállalat veszteséges volt, s most szintén jövedelmezőbb munkák után néz. Kik építik fel végülis az új házakat Kalocsán? Mikor hozzák végre összhangba — országosan! — az építőipari érdekeket a lakosság érdekeivel ?! Az üzemeknek jelentős szerepük van abban, hogy Kalocsa a negyedik ötéves tervben előirányzott negyedmilliárdos fejlesztési alapjánál jóval nagyobb összeget fordíthatott önmaga gyarapítására. Egy-egy esztendőben átlagosan hétmillió forintot adnak a vállalatok városfejlesztésre. E támogatással például négyszer annyi gyermek juthatott óvodába, mint amennyinek a tanács önerejéből helyet tudott volna biztosítani. A város az elkövetkező időben is számol a gyárak, vállalatok segítségével. Kalocsa vonzása a környék községeire nem áll arányban az üzlethálózat s a vendéglátóipari létesítmények színvonalával. Minden árutípusnak van ugyan szaküzlete a városban, de szinte valamenynyit kinőtte már a forgalom, s a raktározási gondok is nagyok. A környékről bejárók száma többtízezer, s egyre nő a város idegenforgalma is. Éppen ezért az V. ötéves terv elsősorban a kereskedelem, a vendéglátás és a szolgáltatás fejlesztését irányozza elő. Idén két új ABC-áruház nyílik, s egy Domus lakberendezési áruház, csaknem másfélezer négyzetméteren. Ebben az esztendőben rakják le az alapjait a korszerű nagyáruháznak, mely 35 millió forintért épül fel, előreláthatóan 1978-ra. A „Duna" nagyáruház 2400 négyzetméterén mindenfajta árucikk helyet kap majd. A vendéglátás javítására a városközpontban egykét színvonalas éttermet, a lakótelepeken pedig önkiszolgáló bisztrókat létesítenek. A centrumban 9 millió forintért szolgáltatóházat is építenek, mely 1977-ben készül el. Javítja majd a szolgáltatást egy korszerű mosoda is. Régi gond szűnik meg Kalocsán azzal, hogy megfelelő körülményeket biztosítanak a közművelődési intézményeknek. Felújítás és átalakítás után önálló épületet kap a városi művelődési központ, amely jelenleg egy régi épületen osztozik a múzeummal. A Viski Károlyról elnevezett múzeum a legfiatalabb városi régiségtár Bács-Kiskun megyében: mindössze hat esztendeje tudták itt együtt elhelyezni az addig szétszórtan őrizgetett gyűjteményeket. Az anyagok rendkívül értékesek, zömmel olyanok, amelyek másutt nem láthatók. A meglevő nyolcezer muzeális tárgyból azonban eddig csak háromszázat tudtak bemutatni a kéttermes állandó kiállításon. Raktáron hever a néprajzi gyűjtemény zöme, az országosan is nagy értékű, kétezer darabos eredeti népi hímzésű textília-gyűjtemény legnagyobb része, amely Kalocsának világhírt szerzett. Másfélezer korsó, kerámia, tál tanúskodik — egyelőre szintén a raktári polcokon! — arról, hogy Kalocsa régen híres fazekasközpont volt. Itt szeretnék bemutatni valamennyi kihalt mesterség hajdani műhelyét is. S a nagyobbodó múzeumban remélhetően szintén jut majd hely a kalocsai ásványgyűjteménynek, amely alig ismert, noha a négy legnagyobb ásványtár egyike, s mint világgyűjtemény, feltehetően egyedülálló kincs. Az új művelődési központ a Szabadság téri műemléktömbben kap helyet. A mintegy nyolcvan millió forintos helyreállítási munka első részét novemberben fejezik be; ekkor adják át a két felső emeletet a gyermek- és ifjúsági könyvtárnak, a különböző kluboknak, valamint az oktatási kabinetnek, ahol külön idegennyelvi részlegben tanulhatnak a jelentkezők. Tavaly az új filmszínház megnyitása jelentett ehhez hasonló kulturális eseményt. A végére hagytam Kalocsa híres népművészetét. A városban és környékén már a török hódoltság utáni időben is alkalmazták a ma oly divatos kalocsai hímzést. Egy 1791-ből származó iratban, melyet egy kanász körözésekor fogalmaztak, úgy jellemzik a keresett személyt, mint aki „cifrább" öltözetet viselt. 1936-ban avatták fel az alföldi városban a Népművészeti Házat. Tizennégy éve pedig szövetkezetbe tömörülve tevékenykednek mindazok a kiváló népművészek, parasztasszonyok, akik örökölték a hímzés, pingálás fortélyait. „A legszebb színek a tulipiros, csertői piros, libazöld, kislibasárga, testszínű, hupikék, vadgalambszürke, pörkőtbarna, lángszín, orgonapiros, paprikapiros, szégyönpiros, mönyasszonypiros, irigysárga, égszínkék, fecskenyakvörös ..." — jellemzi a kalocsai íróasszonyok színskáláját 1937-ben R. Gábor Lajos, aki mellesleg veje volt a fent említett népművészeti ház alapítójának: Peák Pöre néninek. A szövetkezet ma 1400 bedolgozóval körülbelül ezerféle cikket állít elő. Az 1952-es 50 ezer forintos termelési értékkel szemben mostani árbevételük megközelíti a 45 milliót! Termékeik többsége külföldre jut. A városi tanács is fölkarolja a népművészeti hagyomány ápolását, a népi iparművészet fejlesztését. Négy esztendővel ezelőtt nyitották meg a porcelánüzemet, ahol tálakra, tányérokra, egész étkészletekre pingálják az asszonyok azokat a motívumokat, amelyeket a szövetkezetben textíliákra hímeznek. A Finomkerámiaipari Művek sem bánta meg az üzem létrehozását, hiszen máris több mint tízmillió forint értékben adják el a kalocsai termékeket (csak azért nem magasabb az összeg, mert kicsi az üzem, s nem is akarnak nagy sorozatban gyártani, hiszen akkor cikkeik elvesztenék különleges értéküket). A népművészet híre szezononként mintegy harmincezer turistát vonz a városba. Szervez ide programot az IBUSZ, de jönnek a külföldiek maguktól is, hiszen a város közel van Budapesthez, gépkocsival könnyen elérhető. A hagyományok ápolását szolgálja a három kalocsai népitánc-csoport és az énekkar is; a környék táncait, dalait gyűjtik és mutatják be. Az egyik legnagyobb esemény a három évenként megrendezett folklórfesztivál, ahová az összes Duna menti ország elküldi táncosait, énekeseit. (A következőt 1978-ban rendezik.) A régebbi elképzelések szerint a Budapesti Nemzetközi Vásár lebontásra került nagy pavilonját azért vásárolták meg, hogy benne rendszeresen nemzetközi jellegű népművészeti, illetve népi iparművészeti tárlatot, vásárt szervezzenek. Az ötlet azonban módosult: ebben a nagy pavilonban nyitják meg a korszerű lakberendezési áruházat. Kárpótlásul viszont megszervezték a népművészeti pódiumot, ahol minden hónap utolsó szombatján adnak egymásnak randevút a Röpülj páva-körök. Végezetül szóljunk még a kalocsai paprikáról, mely elsősorban abban különbözik a szegeditől, hogy nem csípős. Hazánk paprikatermésének több mint kétharmadát Kalocsa adja, ebben átvette Szegedtől a vezető szerepet. Ugyanis Csongrád megye székhelyén az elöregedett tövek rengeteg kézimunkát igényelnek — a kalocsaiak viszont néhány éve újjávarázsolták paprikaültetvényeiket, s áttértek a gépi művelésre. A város környékén — Fajszon, Dusnokon, Miskén — 500— 800—1000 hektáros paprikatermesztési rendszerek adják a termés javát; a termőterület kétszerese az öt évvel ezelőttinek, s nem ritka a száz mázsás hektáronkénti átlag sem. Paprikaszüretkor díszbe öltöznek a parasztházak, füzéren szárad, s őrlésre vár a „piros arany", a magyar konyh'i alapvető fűszere. 11 A Margit-malom