Budapest, 1976. (14. évfolyam)
7. szám július - dr. Beck Béla: Budapest V. ötéves terve — közgazdasági nézőpontból
tanácsi gazdálkodás pénzügyi szabályozását. Eszerint a kormány központi támogatásként és átengedett állami bevételekkel az V. ötéves tervidőszakban a Fővárosi Tanács fejlesztési alapjára közel 59 milliárd Ft összeget irányzott elő. A főváros fejlesztését szolgálja a metró továbbépítésére rendelkezésre álló 10,3 milliárd Ft, az ugyancsak állami nagyberuházások között épülő Budapesti Szemétégetőmű, amely kétmilliárd forintba kerül, valamint a szolgáltatások fejlesztésének támogatására szánt 700 millió Ft. Saját bevételeket, intézményektől és vállalatoktól átvett pénzeket, valamint az előző időszak pénzmaradványát is figyelembe véve, összesen 76 milliárd Ft beruházási célú pénzügyi forrással rendelkezik a Fővárosi Tanács. Ez öszszegszerűen mintegy 90%-kal nagyobb, mint amennyi a IV. ötéves tervidőszakban rendelkezésre állt. Ha figyelembe veszszük, hogy a Tervtörvény szerint a népgazdaság szocialista szektorának beruházásai ugyanezen idő alatt 52%-kal nőnek, akkor még világosabban kitűnik a főváros kiemelt fejlesztése. Hasonló a helyzet a felújításoknál, amelyekre a terv 22,5 milliárd Ft-ot irányoz elő. Ebből a lakásfelújítási keret 16 milliárd Ft, amely lehetővé teszi, hogy megkezdjük a korábbi évtizedek elmaradásának pótlását. E jelentős anyagi eszközök célirányos, takarékos és hatékony felhasználásának előfeltétele a gondos tervezés. A középtávú terv döntéseiben születik meg a racionális takarékosság, ami előfeltétele a hatékony végrehajtásnak. A kellően nem megalapozott tervdöntések a későbbiekben súlyos anyagi következményekkel járhatnak. A tervező munka szem előtt tartotta az MSZMP XI. Kongresszusa határozatait, az érvényes párt- és kormányhatározatokat, mindenekelőtt az V. ötéves tervtörvényt és az MSZMP Központi Bizottsága 1975. november 27-i határozatát. A takarékosság és a hatékonyság fokozására ötéves intézkedési tervek készültek. A lakossági összefogás sokat fejlődött az utóbbi időben. Ezért határozta el a Fővárosi Tanács, hogy Budapest V. ötéves tervének előzetes elgondolásait társadalmi vitára bocsátja. Ennek megfelelően a fejlesztési elgondolások széles nyilvánosságot kaptak a sajtóban, a rádióban, megtárgyalták a terv előzetes koncepcionális elgondolásait és a fejlesztés fő irányait fővárosunk vezető társadalmi szervei. A terv formálásában a nyílt várospolitika ilyen mértékű kiteljesedésére eddig még nem volt példa. A Fővárosi Tanács ténylegesen megosztotta a mérlegelés, a javaslattétel gondját a széles fővárosi közvéleménnyel. A kétmilliós város gondjai Nemzetközi tapasztalatok szerint is a városok fenntartásának és fejlesztésének költségei nem arányosak a városok méreteivel; a nagyobb városoké jóval költségesebb. Ugrásszerűen nő a költségigényesség a milliós városoknál, ezeknél már az agglomerációs terhek is jelentkeznek. Budapest kétmilliós nagyváros, tetézve az ország lakossága és gazdasága nagyfokú koncentrációjával. Ez sokféle feladatot adott a tervezőknek. Az alábbiakban megkísérelünk ezekből néhányat bemutatni. 1. Kezdjük a lakáságazat tervezési sajátosságával. A fővárosban viszonylag kevés a rendelkezésre álló szabad terület, ami van, az is sokkal drágább, mint más településeken. A lakásépítési területeket — különösen az összefüggő nagyobb területeket — csak jelentős szanálással lehet biztosítani. Elég csak arra utalni, hogy a IV. ötéves időszakban lakásépítés, műszaki elavultság, szociális és egyéb okok miatt a fővárosban 21 ezer lakást kellett megszüntetni. Az V. ötéves tervben a legkörültekintőbb tervezés mellett is 25—30%-kal több szanálással kell számolni. Az útépítés, a közműfejlesztés fajlagos költségei is magasabbak, az építési előírások is kötöttebbek. Mindebből következik, hogy Budapesten sokkal kisebb lehetőség van kertes családi házak építésére, mint másutt. Ezért — a területtel való gazdálkodás érdekében — a magánerőből történő építkezéseknél is a többszintes telepszerű lakásépítést kell a Fővárosi Tanácsnak támogatnia. A magánerős telepszerű lakásépítkezéshez a területet a Tanács rendelkezésre bocsátja és vállalja a területelőkészítés költségeit, sőt a száznál nagyobb lakásszámú telepeken a kapcsolódó felépítmények építését is. Az előbbi okok miatt sokkal költségesebb a tanácsi célcsoportos lakásépítés is. Ezért a 610 ezer forintos országos bruttó átlagköltség helyett a főváros V. ötéves tervében 658 ezer forint átlagköltséggel kellett számolni, figyelembe véve az érvényes műszaki-gazdasági normatívákat. A kormány a budapesti lakásépítésre az országos célcsoportos lakásépítési előirányzat kb. egyharmadát biztosítja. Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy országos összehasonlításban is Budapesten a legnagyobb társadalompolitikai kérdés a lakásépítés. A mennyiségi lakáshiány még 1980-ban sem szűnik meg, annak ellenére, hogy a IV. ötéves tervidőszakban annyi új lakás épült, amennyiből az ország második legnagyobb városánál, Miskolcnál 30—40%-kal nagyobb város felépülhetett volna. Az V. ötéves terv pedig nagyjából annyi lakásépítést tervez, amennyi a II. és III. ötéves tervidőszakban együttvéve épült Budapesten. 2. Sajátos fővárosi feladat a metróépítés. A közlekedés fejlesztési és fenntartási költségei szembetűnően eltérő arányúak az egyes várostípusok esetében. Amíg kisebb városokban egy vagy két helyi autóbuszjárat képes kielégíteni a közlekedési igényeket, addig a közepes városokban már pályához kötött nyomvonalas közlekedési hálózatra is szükség van. A nemzetközi tapasztalatok szerint az egymillió lakoson felüli nagyvárosokban már szükség van a közlekedés egy részének föld alá helyezésére. A metróépítéssel kapcsolatos költségek — amelyek egyedül Budapesten jelentkeznek — igen jelentősek és növekvő tendenciájúak. Amíg a IV. ötéves tervidőszakban a metró építésére 5—6 milliárd forintot fordítottunk, addig az V. ötéves terv már közel 11 milliárd forintot irányoz elő, és a VI., majd a VII. ötéves tervben hasonló arányban növekedő befektetésekre lesz szükség. (Tájékoztatásul: a jelenlegi árakon 1 km metróvonal építése nagyságrendileg egy milliárd forintba kerül.) Költséges volta ellenére elengedhetetlen a metróépítés folytatása, mert enélkül a felszíni közlekedés egyes pontokon már ma is lehetetlen helyzetbe kerülne; és ez méginkább érvényes a jövőre vonatkozóan. 3. Az autópályák és az országos úthálózat városi csatlakozása, a városba való bevezetése és átvezetése több városunkat érinti. Koncentráltan azonban ez is csak Budapest vonatkozásában jelentkezik, hiszen a fővárost valamennyi országos főútvonal érinti. Az országos főútvonalak és autópályák Budapestre való bevezetése, a nemzetközi tranzit áthaladásának biztosítása kizárólagosan fővárosi feladat. Megtervezésük a Közlekedési- és Postaügyi Minisztériummal szoros együttműködésben történt, és ezekhez a tárca anyagi támogatást is nyújtott. A BAH csomópont (Budaőrsi út—Alkotás u.—Hegyalja út) létrejöttével és az Alkotás utca korszerűsítésével kialakul a kelet-nyugati főtengely. Befejeződik a Soroksári út, Szentendrei út, Bécsi út, Vörösvári út kiszélesítése és korszerűsítése. Megkezdődik az épülő M3-as autópálya bevezető szakaszának építése (1980-ig seprőszerű leágazásokkal, majd 1982-től teljes szélességben fogadja az autópályáról érkező járműveket). Két km hosszban kiszélesítik a Hungária körutat. 4. A környezetvédelem viszonylag újszerű feladat, de rohamosan növekvő anyagi ráfordításokat igényel, melyek szintén hatványozottan jelentkeznek a fővárosban. A levegő tisztaságának védelme érdekében különböző intézkedéseket tesznek a fővárosban. Ezek között a fűtés korszerűsítése az egyik legfontosabb teendő. A főváros építi ki a gázalapvezetéket, a gáztermelő, a földgázfogadó és -bontó állomásokat, biztosítja a tanácsi célcsoportos lakások távfűtését, ami — a fűtőerőművet a távvezetéket és a házon belüli vezetékeket is számolva — lakásonként kb. 50 ezer Ft költséget jelent. 1975 végén a főváros lakásállományának több mint a fele korszerű (gáz-, táv- és olaj kályha) fűtéssel volt ellátva; ez az arány 1980-ra 66%-ra emelkedik. Avíz minőségének védelméhez fontos érdekek fűződnek és erre a nemzetközi előírások is köteleznek. A szennyvíztisztítás a'.onban nagyon költséges dolog. Az V. ötéves terv 350 millió Ft ráfordítással előirányozza a napi 42 ezer m^ kapacitású dél-pesti biológiai szennyvíztisztító felépítését. Közel 900 millió Ft szerepel a napi 140 ezer m: i kapacitású észak-pesti szennyvíztisztító építésére. Ebből a pénzből csak a mechanikai tisztító fokozat valósítható meg, biológiai fokozattal való kiegészítése valószínűleg a VI. ötéves időszakra marad. A Budapesten keletkező háztartási hulladék már napjainkban is gondot okoz. A szemét elhelyezésére szolgáló gödrök néhány év múlva betelnek és szenynyezik a környék levegőjét. A háztartási hulladékok környezetet egyáltalán nem károsító megsemmisítésére korszerű szemétégetőt kell építeni. A terv 2 milliárd Ft költséggel napi >1200 11
