Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - dr. Beck Béla: Budapest V. ötéves terve — közgazdasági nézőpontból

tonna kapacitású szemétégetőmű építését irányozza elő. 5. Objektív gazdasági törvényszerűségek folytán a gazdasági fejlettség megfelelő szintjéhez meghatározott gazdasági szerkezet és foglalkoztatási struktúra tartozik. Az iparosítás szakaszában a változás mozgásirányát a nemzeti jövedelem termelésében a mezőgazdaság csökkenő és az ipar növekvő részaránya jellemzi. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági munkaerő jelentős része átcsoportosul az iparba. A gazdasági fejlettség magasabb fokán a folyamat lelassul, a gazdasági szerkezet változása áttevődik az iparon belül a termelékenyebb ágazatok átlagosnál gyorsabb fejlődésére, és növekszik a tercier ágazatok részaránya. Az ipari tei melés növekedésében túlsúlyba kerülnek az intenzív tényezők, tehát az ipari foglalkoztatottak száma nem bővül, sőt a tercier szektor (közlekedési, kereskedelmi, egészségügyi, művelődésügyi és más szolgáltató tevékenységek) növekvő munkaerő igényét — más ágazatok mellett — részben az ipar rovására elégítik ki. Hazánkban a fejlett szocialista társadalom építése folyik. A vázolt folyamatok országszerte kibontakozóban vannak, de a fővárosban — a központi körzet magasabb fejlettségi szintje miatt — ezek a folyamatok előbbre vannak. Ezt bizonyítja mindenekelőtt a fővárosi munkaerőhelyzet, az a tény, hogy már az előző ötéves időszakban az ipari termelés növekedésének kizárólagos forrása a munkatermelékenység növekedése volt, sőt a munkatermelékenység növekedése fedezte a kb. 70 ezer fős ipari létszámcsökkenést is. Ezért kellett — a már korábban megkezdett fővárosi iparkitelepítés mellett — az V. ötéves tervben napirendre tűzni a fővárosi agglomeráció iparának intenzív és szelektív fejlesztését. A teljes foglalkoztatás miatt az országosnál nagyobb a gyermekintézmények és általában a szolgáltatások iránti igény. Bár a fővárosban pl. minden 100 óvodáskorú gyermek közül már 1975-ben is 90 gyereket lehetett óvodában elhelyezni — szemben az országos 76-tal—, mégis 5—6 ezer felvételi kérelmet kellett elutasítani. Az országos szintet jelentősen meghaladja a napköziben elhelyezett általános iskolások elmúlt évi 47%-os aránya. Ez nagy erőfeszítéssel és anyagi ráfordítással (napközis terem, gyermekélelmezés bővítése stb.) 1980-ig 58%-ra emelkedik, ám az igények ennél is magasabbak. A foglalkoztatási átrendeződés a kívánatosnál lassabban halad, ezért a fővárosban a tercier ágazatok munkaerő hiánya már ma is jelentős. Ennek megoldására a terv különböző intézkedéseket foganatosított — élelmiszerkereskedelem, óvodák, bölcsődék dolgozóinak béremelése, csepeli tanárképző tagozat létesítése, nővérotthon építése stb. —, és még továbbiak kezdeményezését irányozza elő. Fontos feltétel, hogy a budapesti ipar intenzív és szelektív fejlesztésére vonatkozó határozat végrehajtása már az időszak első felében megkezdődjék. Számít a terv az adminisztratív létszámok átcsoportosulására és a vállalatokon belüli munkaszervezés, valamint a munkafegyelem tartalékainak feltárására is. Az ágazati fejlesztési célok kialakítása A főváros V. ötéves terve ágazati fejezeteinek — lakásépítés, közműfejlesztés, közlekedés, egészségügy, művelődésügy, kereskedelem és szolgáltatás — kidolgozása is több lépcsőben történt. A tervezés 1974-ben az ágazati koncepciók kidolgozásával kezdődött. Ezekben gondosan elemezték az illető ágazat IV. ötéves terv végén várható helyzetét, az elért eredményeket, a megmaradó feszültségeket. Mindezek alapján több variánsban is kidolgozták azokat a fejlesztési igényeket, amelyeket az V. ötéves tervidőszakban kívánatos megoldani. Az ágazati koncepciók tulajdonképpen a szükségleti oldalról közelítették meg a tervet. A második tervezési szakasz az Országos Tervhivatal előzetes irányszámainak kiadása után kezdődött. 1975-ben a népgazdasági tervszámítások keretei közé kellett beilleszteni az előzetesen kidolgozott ágazati koncepciók megfelelő variánsait. A beruházási elhatározások meghatározzák az ágazat fejlődését, elősegíthetik vagy akadályozhatják a koncepció érvényesülését. Az ágazati tervezés ebben a szakaszban ezért főleg a beruházási célok helyes kiválasztására és megalapozására irányult. Ez bonyolult, számos összefüggést feltáró munka, melynek fontosabb elemei a következők voltak. — az ágazati beruházási tevékenység elemzése, az általánosítható tapasztalatok és következtetések levonása; — a beruházási célok pontos és részletes meghatározása; a tervezés, területelőkészítés, kivitelezés határidőinek kimunkálása, törekedve az átfutási idő rövidítésére és az eszközök, a kivitelezés koncentrálására; — többször is felülvizsgálták a beruházási célokat, hogy a legtakarékosabb, de a célnak megfelelő megoldások kerüljenek be a tervbe. Kötelező tervezési előírás volt a műszaki-gazdasági normatívák betartása, a típustervek alkalmazása, a költségcsökkentő megoldások felkutatása (pl. új építés helyett rekonstrukció, bővítés), a luxus kivitelezés mellőzése, az import lehetséges belföldi helyettesítése; — a kitűzött fejlesztési célok ágazaton belüli és ágzatok közötti időbeli és térbeli összehangolása; — a beruházások reális költségszínvonalon való megtervezése, figyelembevéve a központi tervezés által prognosztizált árváltozásokat. Az ágazati tervezés másik alapvető feladata az illetékes ágazati tárcákkal való egyeztetés. A munka több szakaszban zajlott, nem volt mentes a vitáktól sem, de általános jellemzője az volt, hogy az ágazati minisztériumok nagy megértéssel és segítőkészséggel fogadták a fővárosi gondokat. Nagy jelentőségű, hogy a Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács vezetői, valamint az ágazati miniszterek közvetlenül tárgyalták az V. ötéves terv főbb együttműködési témáit. Megállapodások születtek a tevékenységek összehangolására és ezek anyagi konzekvenciáira is. így a KPM hozzájárul az országos útépítés fővárosi bevezető szakaszának költségeihez. Az OVH beruházási eszközöket enged át az országos koncepcióval összefüggő fővárosi vízrendezési és csatornázási feladatokra. A Belkereskedelmi Minisztérium 1,1 m illiárd Ft és a SZÖVOSZ 0,5 milliárd Ft támogatást biztosít a főváros kiskereskedelmi vállalatainak fejlesztéséhez. Az Egészségügyi Minisztérium, az Oktatásügyi Minisztérium és más minisztériumok, országos hatáskörű irányítószervek különböző közös beruházásokat terveznek a fővárosban. A kitűzött célok a minisztériumok és a főváros együttes erőfeszítésével minden bizonnyal valóra válthatók. Kerületi tervezés A várospolitika következetes törekvése a külső kerületek — lényegében az 1950-ben Budapesthez csatolt 23 település — elmaradottságának felszámolása. A kerületek közötti ellátottságbeli különbségek csökkentése az V. ötéves tervben a fő célkitűzések rangjára emelkedett. A tervezés első feladata a kerületek ellátottságbeli színvonalának megállapítása volt. Ehhez összehasonlítható adatokra volt szükség. Első lépésben kiválasztottunk 25 mutatót: 100 bölcsődéskorú ill. óvodáskorú gyermekre jutó férőhelyek száma, általános iskolai tanulócsoportok átlagos létszáma, 100 lakásra ill. szobára jutó lakosok száma, 1 km2-rejutó lakosok száma; vízvezeték, csatorna, pormentes út; valamint az egészségügyi és kereskedelmi ellátást jellemző mutatókat. A naturális mutatókat mind a 22 kerületre kidolgozták, majd ezeket rangsorolva olyan pontrendszert alkalmaztak, amely megközelítő pontossággal tükrözi a vizsgált területek egymáshoz viszonyított helyzetét, és lehetőséget ad a kerületek ellátottsági szintjének mérésére. A felmérésben kapott értékek elemzése alapján a kerületek négy csoportba sorolhatók: — jól ellátott kerületek: I., III., V., VI., VII., VIII., — az átlag felett közepesen ellátott: IV., X., XIII., XIV., XV., — az átlag alatt közepesen ellátott: IX., XI., XII., XIX., — kevésbé ellátott kerületek: II., XVI., XVII., XVIII., XX., XXI., XXII. Az V. ötéves terv pénzügyi szabályozása lehetővé tette, hogy a kerületi tanácsok fejlesztéseik túlnyomó részét saját bevételekből fedezzék. A Fővárosi Tanács fejlesztési alapjából ezt kiegészítették oly módon, hogy a kevésbé fejlett kerületek nagyobb, de az egyes csoportokon belül azonos színvonalú támogatást kaptak. A naturális fejlesztések kerületek közötti elosztásában a terv a jelenlegi ellátottsági szintet vette alapul, és azokat a kerületeket részesítette előnyben, ahol a kerületi mutató nem érte el a budapesti átlagot. A következő táblázat bemutatja, hogy a legalacsonyabb fejlettségi csoportba tartozó öt kerület 4 mutatóra vonatkozó fejlődése hogyan alakul az V. ötéves terv fejlesztéseinek hatására és miként közelít az ellátás a budapesti átlaghoz. 6