Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Szinai János: Népesedéspolitika — lakásépítéspolitika

Sikeresen befejeződött a IV. ötéves és ezzel együtt a 15 éves hosszútávú lakásépítési terv. Felépült az egymilliomodik lakás, sőt még valamivel több is. A nagyszerű eredmény feletti jogos öröm mellett a jelenlegi lakáshelyzet ellentmondásai azonban további munkára és megfontolásokra késztetnek. Különösen lényegbevágó ez most, az új 15 éves lakásfejlesztési terv előkészítésekor. Ehhez az előkészítő munkához szeretnék hozzájárulni néhány gondolattal és javaslattal, a jelenlegi lakáshelyzet elemzése, az elmúlt 15 év lakásépítésének az áttekintése, valamint a várható lakáshelyzetről felvázolt hipotézis alapján. írásomban elsősorban id. Halmos Béla úttörő jellegű demográfiai, és dr. Szűcs István alapvető szociológiai kutatásaira támaszkodtam. Nekik ezért e helyen is köszönetet mondok. A mai lakáshelyzet egyik fő jellemzője, hogy egyre több a lakásigénylő. A tanácsokhoz beadott igények száma az 1970. évi 93 ezerről 145 ezerre nőtt, ami azt jelenti, hogy a IV. ötéves tervidőszakban felépített és elosztott mintegy 45 ezer lakás ellenére, 1970-hez viszonyítva mintegy 50 ezerrel magasabb. Tehát 5 év alatt a lakásigény megduplázódott. Minél többet építünk, annál több az igény? A „lakásolló" szétnyílóban van? A lakásépítés és a lakásigény ollójának két szára nem akar összecsukódni, az építést és az igényt jellemző növekedési grafikon vonalak csaknem párhuzamosak — az összetartás helyett, ami a lakáshiány csökkenését, megszűnését jelentené. Ez a tendencia felveti a kérdést: nem érkezett-e el az ideje a mai lakásépítési és lakáselosztási gyakorlat továbbfejlesztésének? A problémakör rendkívül bonyolult és összetett, fontossága pedig vitathatatlan. Az egyik alapkérdés: ilyen nagy volumenű lakás- és városépítési tevékenység mellett, miért nincs jelenleg Magyarországon olyan önálló kutatóbázis, amely tervszerűen összehangolná, irányítaná és összegezné a város- és lakásfejlesztés kutatását. Nem a műszaki-technikai fejlesztésre gondolok elsősorban, mert ez lényegében megoldottnak tekinthető (pl. házgyári hálózat, méretegységesítés, térelemes rendszer, 4,80 m-es fesztáv stb.), hanem a tömeges lakásépítés társadalmi hatásainak kutatására. Színai János Népesedéspolitika -Gondolatok a lakásfejlesztés Elegendő az ún. lakótelepi életforma kialakulására, a belső kerületek és a peremkerületek lakosságának a rekonstrukciók miatti tömeges kicserélődésére, a szinte népvándorlás jellegű költözködésekre gondolni. Vagy nézzük például a szegregálódás jelenségét, aminek következtében az elavult belső városrészek fokozatosan elöregednek, ahol a jellemző népesség a kisjövedelmű idősödő lakosság lesz. Az új lakótelepekre viszont nagyobbrészt a közép- és nagyjövedelmű fiatalabb népesség költözik. Az eredmény mindkét esetben az, hogy az emberek kölcsönösen elszakadnak megszokott környezetüktől, rokoni, baráti, emberi kapcsolataiktól. (Csehszlovákiában 2, a Szovjetunióban majdnem minden köztársaságban) — de még a nálunknál kevesebbet építő országokban is — valamilyen város-és lakásfejlesztő kutatóintézet. * Az elmúlt 15 év lakásépítését elemezve, vizsgáljuk meg a lakáshelyzet és a népesedési helyzet, a lakásméret-családnagyság összefüggéseit, továbbá a lakásméret-összetétel alakulását. Úgy vélem, hogy a lakásépítés társadalmi hatását ezen összefüggések alapján lehet a legtárgyszerűbben megközelíteni. Egy 1974-ben lefolytatott szociológiai vizsgálat, amely a csa(annyian laktak benne, ahány férőhelyesnek számított a lakás). A családok 46%-a az általuk is ideálisnak tartott gyermekszám (3—4 gyermek) megvalósulását egyértelműen lakáshelyzetének megjavulásától tette függővé. Ez az arány megegyezik azzal, hogy a családok 48%-a volt elégedetlen jelenlegi lakáshelyzetével, és ez abban jutott kifejezésre, hogy a kívánatosnak tartottnál kevesebb: átlagban fele annyi gyermek született az érintett családokban. Az 1973—74—75-ös születési tényszámok összetételét vizsgálva, valamint a népesedési prognózisok szerint, a demográfiai helyzetben — a jelenlegi igen kedvező eredmények, az A lakásépítés és a lakásigény összefüggését illusztráló „jelleg-görbék" különböző lakáshelyzeteknél 1970 75 80 85 90 95 I970 75 80 85 90 95 1970 75 80 85 90 95 jelenlegi helyzet 1975 mennyiségi hiány=0 15evesterv—> célja A budai társasház övezetekben pedig elsősorban a kiemelten nagy jövedelmű réteg lakik és építkezik. Esténként a Belváros eínéptelenedik, a lakótelep is kihalt, élettelen; az öregek már nem, a fiatalok még nem mozdulnak ki (nincs kire hagyni a gyerekeket, még nincs hova menni, illetve a Belváros, ahova el lehetne menni, messze van). A kutatásban nálunk kialakult helyzettel szemben, valamennyi szocialista országban van ládnagyság-lakásméret összefüggéseinek pontos feltárására törekedett, egyértelműen bizonyította, hogy a lakáshelyzet és ezen belül a rossz lakáshelyzet befolyásolja a legdöntőbben a népesedés alakulását. A vizsgálat csak szülőképes korúak között folyt. Az interjúk szerint e családok 70%-ának szülési elhatározását befolyásolta valamilyen módon a lakáshelyzet. A vizsgált lakásállomány 1/3-a túlzsúfolt, 1/3-a pedig éppen telített volt átmeneti javulás ellenére — távlatban nem várható lényeges pozitív változás. Ennek egyik fő oka az, hogy az 50-es évek „demográfiai hullámának" végén születettek most vannak szülőképes korban (az 1975. év házasságkötési csúcsév volt!), továbbá az, hogy a rekord születésszámok összetétele kedvezőtlenül alakult. A megszületett gyermekek legnagyobb része első gyermek; a következő jelentős arányt a második gyermek kép-28