Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Vujicsics D. Sztoján: A pesti szerb templom

Vujicsics D. Sztojón írása A pesti szerb ABelvárosban áll fővárosunk egyik legszebb, egyben talán legkevésbé ismert barokk műemlék-épülete: a pesti szerb templom. Zömök, mégis nyúlánk, magas épülete szinte belevész a környező bérházak tömegébe, s az egykor kimagasló plébániatemplom ma a főváros házrengetegében szerényen húzódik meg a város régi szintjén, mélyen fekvő templomkert árnyas akác- és hársfáinak sokaságában. A fák lombkoronái jóformán teljesen elrejtik a szemlélő elől, s való, teljes szépségében csak a lombhullás beköszöntével tündökölhet; hogy a tavasz beálltával újból magára öltse romantikus lomb-köntösét. A hagyomány is azt tartja, hogy a mellette futó Veres Pálné utcát valaha épp a templomkert fáinak utcára hajló ágairól nevezték Zöldfa utcának. A templom, a Szerb utca és a Veres Pálné utca sarkán — és a közvetlen környezetéhez tartozó néhány ház — a régi, 18. századi és 19. század eleji Belváros kevés fennmaradt emléke közé tartozik, s azon túl, hogy a mai, modern, egyre korszerűsödő Belváros egyik legromantikusabb színfoltja, várostörténeti szempontból is jelentős. Egyben pedig szinte egyedüli beszédes A templom déli bejáratánál, jobboldalt, szerb nyelvű árvíztábla jelzi a Duna vizének állását 1838. március 15-én (a régi naptár szerint március 3-án). Az árvíz megsemmisítette a templom teljes 18. századi berendezését, s ikonosztázionjának (a szentélyt záró képfalának) jelentős részét is, amelyet a kor egyik legnevesebb szerb festője, Stefan Tenecki készített. A régi ikonosztázionból csupán két ikont -őriz a templom gyűjteménye.