Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Vargha Balázs: Kassák Lajos- önmagáról I.

A szabad vers titkát nem tudta még akkor. Jámbusok, de sántító jámbusok hangzanak ki ezekből a sorokból. Az időmérték nélküli szabad vers magyar meghonosítása majdnem olyan kemény vállalkozásnak bizonyult, mint egykor Kazinczyéknak a rímes-időmértékes versé. Kassák néhány éves budapesti nyomorgás után már dúskált a modern és még modernebb költői irányzatokban. Képverset, hangverset, szimultanista verset tudott írni. Olyan nyersen, kamaszosan rikkantja bele a világba vásári észleleteit, olyan sokféle rikító elemet szerkeszt verssé, hogy az olvasó — hát még a hatvan évvel ezelőtti olvasó! — kapkodhatja a fejét. Kosztolányi csupán két évvel volt idősebb, de mint publikáló költő, minta lehetett a sokáig készülődő Kassáknak. Két évtized múlva azonban fordult egyet a világ: Kosztolányi kezdett Kassákos verseket írni. Meztelenül című kötete csupa szabadvers. Ezek közt is a Piac, már az indításával is Kassáknak hódol: Hadd mondjalak el, te piac. .. A negyvenéves Kosztolányit — úgy látszik — elfogta az ijedelem, hogy lemarad a jövőről. Akkor, mikor Kassák hűtlen ifjú tanítványai szakítottak a szabad verssel, s klasszikus mértékre fogták balsejtelmeiket Európa jövőjéről — Kosztolányi megtagadta egy időre a maga klasszikus versalkotási módját. Illetőleg csak szerette volna. Mert a piac, amit ő énekelt, mégis parnasszusira sikerült. Hasonlatok hálójába fogta be azt, amit Kassák azon nyersen versbe tutult. Teljes fordulat: Kassák egykor, mikor a saját hangját kereste, kosztolányias hangba tévedt akaratlanul. Most viszont Kosztolányi nem tud olyan kassáki lenni, mint ahogy akarna. Egy témájuk azonban közös: mind a ketten vért szimatolnak a piacon. A hal úgy hal meg Kosztolányi piacán, mint egy katona, ezüst páncélingben s a késárus gyilkosságra bujtogat hegyes pengéivel. Kassák — Lehel piaci szemléje az Egy ember életé ben pontosan ide érkezik el: pontyok és csirkék gyilkosaihoz „Itt vannak a halasasszonyok. . . Ott álldogálnak a teknők között, amikben hasas pontyok és vékony hosszú fejű csukák úszkálnak. S néha ezek az asszonyok belenyúlnak a teknőbe, kiemelnek egy halat, s egy fabunkóval kettőt-hármat a fejére csapnak. A hal vonaglik az Ha meggondoljuk, Petőfi Pest-verse is szimultanista a soronként váltakozó vetített képeivel. Az Óda bíborban még Kassák sem megy sokkal tovább ennél. Vásár című verse azonban már minden szavával tüntet a modernség mellett. A költő nem énekelni akar, hanem zörögni, nyekeregni, csikorogni, valami eddig-nem-volt költői dimenzióban : ujjaik között, azután csendesen meghal. Nagy késekkel fölfelé kefélik a pikkelyeiket s a halott jószágról ezüsttallérok szállnak föl a levegőbe... Elgondolhatatlan, hogy micsoda kegyetlenségek laknak ezekben az asszonyokban.. . És itt vannak a tyúkászok, telezsúfolt ketreceik között, a szörnyű bűzben, s ruhájuk alatt a nyugtalanító tyúktetűkkel. Ezek is asszonyok, szeretők és anyák, és egyben hóhérai éneklő tyúkocskáiknak és kivörösödött tarajú kakasaiknak. Ezek mellett is ott van a nagy kés, s ha jön a pillanat, minden további nélkül átmetszik a tyúkok és kakasok nyakát. Véres a ruhájuk, és a kezeik is véresek, mint a sötét lelkű gyilkosoké." Kölyök költő Ha számításba vesszük, milyen körülmények közt élt Pesten az első években, csak bámulhatunk: hogy ráérzett az európai avantgardra! Honnan, hogyan jutottak hozzá híradások Európából, új művészetekről? A munkásegylet nem elégítette ki költészet-éhségét. „Nem volt pénzem ahhoz, hogy újságot vegyek. Az egyletben elolvastam a politikát, a mozgalmi híreket, de művészeti dolgokhoz itt sem juthattam hozzá. Művészeti kérdésekkel csak polgári lapok foglalkoztak részletesebben, a folyóiratokon kívül nevezetten a Független Magyarország. Kint laktunk Újpestnél, a Váci út legvégén, egy kis pinceszobában, s innen jártam be naponta a körútra gyalog, ahol egy kapu alatt napról napra ki voltak ragasztva a lapban megjelent irodalmi dolgok. Csupa szenzációs újdonság. Vasárnap és csütörtökön a holnoposok versei jelentek meg, különleges betűkkel szedve, a többi napokon pedig a fiatalabb, a nem annyira megbecsült költők jöttek. Odaálltam a drótsövény mögé ragasztott újságok elé, és olvastam és lelkesedtem és gyarapodtam. Sokszor szerettem volna egy különösebben tetsző írást magammal vinni, megőrizni, foglalkozni vele, de végre is meg kellett elégedni azzal, hogy úgy egy helyben, egy szuszra tízszer és hússzor is elolvastam azt. Igy a rács mögé zártan ismerkedtem meg Somlyó Zoltán, Kosztolányi és mások dolgaival is." Érdekes, hogy éppen Kosztolányival nem rokonszenvezett, aki pedig szemmel látható hatással volt első költői próbálkozásaira. Túl kimértnek, finomnak érezte. Mikor az új költészetet még így, a drótrácson át szemlélte, mint szószerint kívülálló, Petőfi versei már teljesen beleépültek tudatába. Egy sztrájktanyán, válságos órában úgy érezte, hogy neki is szónokolnia kell, tartani a lelket a bóbiskoló szaktársakban. „Ilyen nagy tömeg előtt még nem álltam, valósággal megrészegedtem a rám bámuló fejektől. Órák hosszat készültem erre a beszédre, magamban elmondtam, s aztán kezdtem elölről. Azt hittem, ha felállók, az egészet csak úgy ki kell gombolyítanom magamból. De ahogy az első mondatokat kimondtam, megálltak a gondolataim, kiszáradt a torkom, hogy alig tudtam a nyelvemet forgatni. . . Hallottam hogy a hallgatóság helyeslőleg gyakran közbekiált, s ezek a kiáltások meglöktek, és beszéltem tovább, azzal az érzéssel, mintha egy hegyre másznék, felfelé. Egyre közelebb értem a csúcshoz, és egyre világosabb lett a fejem. Már azonos voltam magammal, és végre igy fejeztem be a beszédet: Előre, munkás testvérek Föl a harcra Itt az idő, most vagy soha Rabok legyünk vagy szabadok Ez a kérdés válasszatok. Nyomorult életünkre esküszünk Rabok tovább nem leszünk! Vesszen a zsarnok kapitalizmus!" Kassák még hozzáteszi: „Jól beszélhettem, mert sokáig tapsoltak. Ennek az eseménynek a hatása alatt részegülten éltem napokig." Ha tudjuk is, hogy nagysikerű beszéde előtt Petőfi-kötetet olvasott és a Nemzeti dal tetszett neki legjobban, nehezen barátkozunk meg a Talpra magyar-nak ilyen aktualizálásával. Kassák azonban erősen állítja önéletrajzi regényében, hogy verset is így írt először: Petőfi verssorai közé beleírt egyet-egyet a maga gondolatai közül. Kár, hogy ezekből a sajátos intarziákból egy sem maradt fönn, csak magát a módszert írta le. Azzal kezdődött, hogy neki Petőfi elbeszélő költeményei közül sokkal jobban tetszett a János vitéz, mint az Apostol. Szocialista barátai kinevették ezért, hiszen őket Szilveszter mint forradalmár jobban vonzotta az obsitos vitéznél. „Nem tudtam jobban kimagyarázkodni - írja az Egy ember életé-ben — de semmi kétségem nem volt afelől, hogy velük szemben nekem van igazam. Megfogadtam, hogy én is megpróbálok valamit írni. Legjobb az, ha az ember mindjárt megmutatja, hogy mire gondol. Napokon keresztül órák hosszat ültem Petőfi könyve előtt, és tanulmányoztam, hogy hogyan csinálta ő a verseket. Azt hittem, valami fortélya van a dolognak, s arra előbb rá kell jönnöm. Nem lehet ördögi dolog, hiszen úgy forrtak bennem az érzések, csak le kellene írni. Úgy kezdtem meg, hogy rövid dolgokat kiírtam a könyvből, és itt-ott egy sort tettem a sorok közé, amit én találtam ki. A végére is olyan szavakat tettem, mint Petőfi. Már tudtam, hogy ezeket a szavakat rímnek hívják. Egyáltalán nem ment olyan könnyen a dolog, mint ahogyan elgondoltam. Egész éjszaka elspekuláltam, s alig tudtam három-négy sort közéírni a kis versbe." Fontos híradás nekünk: tanulmányozta a költőket, maga próbálta kiszedni a titkukat. Nyilván másokét is, nemcsak Petőfiét. Adyból mi fogta meg Kassákot? Az a verstípus, amely az ő élményeihez legközelebb állt: a munkás-életkép. Ez pedig elég gyönge ága az Ady-lírának, habár az iskolai olvasókönyvek ma is jórészt erre építenek. Ady is féligmeddig kölcsönözte a század eleji szociáldemokrata lírából. Anya és lánya, Álmodik a nyomor — ezeknek az Ady-verseknek nem távoli rokona ez a verskezdet Kassáknál: Mondd csak fiam! Mi lesz már velünk? Ma elfogyott az utolsó falat Holnapra nincs amit együnk. Nyakunkra nőtt a házbér Mit ha fizetni nem bírunk A háziúr is dobra veri érte Fejünk alól utolsó vánkosunk. Őszinte ez a vers. Nagyon is az. Kassák megélte s több formában meg is írta az angyalföldi nevezetes lakbérsztrájkot. De verset egyelőre csak ilyen epigon-fajtát sikerült teremtenie belőle. Proletár párbeszédnek is mondhatnánk ezt a verstípust. S története nem fejeződik be ezzel a korai Kassákverssel. József Attila is így beszélteti az öreget és a fiatalt Koldusok című versében. Kassák még az első világhábor ú előtt járt Nyugat-Európában: Németországban, Belgiumban, Franciaországban. Lehetséges-e, hogy ott figyelt fel az avantgard irányzatokra? Amit erről az utazásról elmond önéletrajzában, az inkább hobo-regényre emlékeztet, mint művészeti tanulmányútra. Útitársa egy kétes jellemű, de mulatságos egyéniség, aki hozzá nem illő nevet választott magának, a Szittyát. Igaz, hogy Szittyával megnézték Brüsszelben Meunier kiállítását is, de sokoldalúbb tapasztalatokat szereztek rendőrségi fogdákban, lebujokban, sőt egy homoszexuális találkahelyen. Párizsban, a magyar egyletben jó vitapartnerokra akadt, de a művészetek fővárosának ebben a zugában elég provinciális disputák folytak. „Az egylet tagjai mesteremberek voltak, legtöbbnyire szűcsök és szabók, jól kerestek, beszédjükbe belekeverték a francia szavakat, és sokon voltak közöttük ideális anarchisták. Nagy csoportokban ültek az asztalok körül, vitatkoztak az államhatalom kisajátításáról, a szabad szerelemről és sok olyan dologról, ami teljesen ismeretlen volt eddig előttem." Bármilyen szegényesek voltak is találkozásai, tapasztalatai, a kalandos út mégis sokat érlelt meg benne. Igaza volt, mikor ezt írta önéletrajzában a külföldi utakról szóló fejezet elejére: „Az ember élete kiteljesedik." „Hét, hét — minden darab hét!" Verebek párosodnak a patinás ereszcsurgón. Tu-tuturu-tu-turu-tu-tu-u-u. . . Gúlákbaszúrt vásznak. Sörszag. He-he-hollá-he-he Halmos harsogó selyemgubók. Bankó muzsikál. „Óh!" Egy szájkosaras bulldog rohan előre a lábközökben. (estére találkám van a kávéházban) Föl-jobbra-e lőre-le-balra-föl-föl-föl-szét. Festékkereskedés!!! A keresztútról idelángol a rendőr bádog sisakja és minden körbe... körbe. .. ameddig a szem ellát s amennyi a fülbe belefér.