Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Csapó György: A Fészek

Csigó László felvételei A könyvtár A Fészek zenei estéinek ma már nagy tradíciói vannak, hiszen a mindennapos vendégek közé tartozott, míg élt, Weiner Leó; s ott kibicel ma is a sakkozóknak Kadosa Pál, a Fészek Klub új elnöke, a hangversenyek nesztora. A fiatal énekművészek és előadóművészek egész sora lépett itt pódiumra, nem kis szorongással, sőt bevallottan nagyobb drukkal, mint a Zeneakadémián, hiszen a Fészek nézőterén ott ültek a kollégák, a tanárok, a kül- és belföldi szakemberek. Schiff András, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, a külföldiek közül Serly Tibor, Frid Géza, Takács Jenő léptek fel és még annyian mások. Újabban Szokolay Sándor vezetésével nagy népszerűségnek örvendenek a „Házi muzsika"-estek, amelyek rendkívül közvetlenek, és az egyes előadásokat követően — sőt egy-egy darab eljátszása után is — beszélgetések, viták alakulnak ki. A Fészek színházi estéit Szendrő József nevével kell kezdeni. Egy-egy önálló estnek már korábbiak a hagyományai, de az ő „Zsír egy kis savanyúval" című felejthetetlen szerzői estje, ahol saját írásait adta elő, új fellendülés kezdetét jelentette. Újabban egy-egy színház művészei együttes estét tartanak, ahol versmondástól jelenetekig sokminden szerepel, és az egészet a pamflet, a kulisszák mögötti szellem hatja át. Tervbe vették a pódiumlehetőségek bővítését is; a nyári kerthelyiség egyik alkalmas helyén, könnyű-szerkezetből, egy újabb galériát építenek, amely egyben kísérleti színpadul is szolgál majd. A magyar avantgarde művész itt azután kedvét lelheti, legyen színész, zenész, vagy piktor. Végére hagytam az írók, költők szereplését a Fészekben, mert ez a legújabb, s új tradíciókat alakító jelenség. Korábban csak elvétve tartottak itt szerzői estet; ezek inkább afféle tisztelgések voltak, egy-egy írói életmű összefoglalói. A fordulat, a Fészek-tagság egybehangzó állítása szerint, 1972 tavaszán következett be, amikor az írószövetség költői szakosztálya a Fészekkel közös rendezésben köszöntötte, ünnepelte Illyés Gyulát, 70. születésnapja alkalmából. Ez volt a Fészek és az Írószövetség együttműködésének voltaképpeni nyitánya, amely azóta igen termékenynek bizonyult. Az eltelt három esztendőben húszegynéhány közös műsort rendeztek a klubban, az alapítás szellemében, a múzsák testvériségének jegyében. Ezeken az estéken együtt léptek fel fiatal írók, filmesek, előadóművészek és képzőművészek. A Pen Klub is rendezett néhány kivételes sikerű estét a Fészekben, ezek közül is kiemelkedett Kormos István, Mészöly Miklós, Bozay Attila, Csiky Tamás, valamint Nagy László, Hernádi Gyula, Szokolay Sándor, Ország Lili közös estje; Somlyó György, Zelk Zoltán és Pilinszky János önálló estje, amelyen a költő maga tolmácsolta verseit. És a Fészek falai között ünnepelték az 50 éves Nagy Lászlót, egy szép estével; ekkor is zsúfolásig megtelt a Fészek sok szépet és jót, vidámat és szomorút vagy éppenséggel leverőt látott nagyterme! Az elmondottak is érzékeltetik, hogy a korábban kizárólagosan klub jellegű Fészek mindinkább betölti a kultúrközpont szerepét is. Ez azonban nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a pihenés, olvasni, sakkozni, filléres alapokon kártyázni vágyókat megzavarják a műsorok. Elég nagy a ház, sok minden elfér benne; még a rendszeres filmvetítések is, amelyek többnyire este 10, fél 11-kor kezdődnek, hogy az addig elfoglalt színészek is jelen lehessenek. A különösen — kedvelt színházi estéket és a vidám szerzői fellépéseket is ebben az időpontban tartják. A programszerűen tartott és kitűnő rendezvények nemcsak feloldották a klub zártságát, hanem bekapcsolták a magyar kulturális életbe. Bízvást elmondhatjuk, hogy a Fészek ma már korántsem csak a tagságé. Mindazonáltal, sőt ezzel még inkább szolgálja az alapszabályban lefektetett fontos célkitűzéseket, amelyek szerint „minden tag köteles az alapítás szellemét őrizni: — hogy a Fészekben otthonra leljenek különféle művészeti ágakban a szépet hittel és alázattal szolgáló művészek; — hogy a kölcsönös megbecsülés, az emberi kultúra szolgálata, a művészi és emberi szabadság szelleme hassa át a klub légkörét." Kormos István verses köszöntőjével kezdtem, azzal is fejezem be: És itt vagyunk, mi maiak, s mi is majd múlttá vedlünk, míg itt vagyunk, nem rontja el semmi isten a kedvünk. E négy fal közt nem bántanak senkit nyavalyás félszek — s meglátjuk, milyen lesz a százhetvenötéves FÉSZEK. 19