Budapest, 1976. (14. évfolyam)

5. szám május - Gábor Sándorné: Egy berámázott tanítói oklevél

Az újfehértói iskola udvarán, 1940-ben nyítványa és ilyen szép írása van, az előbbutóbb állást is kap." Hát én bizony igazi tanítói állást csak 17 év múlva, az iskolák államosítása után kapram. Mit tehettem hát? Berámáztattam a szép oklevelet, felakasztottam a falra. És kerestem más munkát, hogy végre a megélhetésemről magam gondoskodjam. Sikerült találnom. Nevelőnő lettem. Aki élt a felszabadulás előtt, az tudja, hogy ez milyen állás volt: második cseléd a polgárcsaládok gyermekei mellett. Voltam egy családnál, ahol egy 8 éves kisfiú és egy 4 éves kisleány volt. A kisfiú magántanulóként tanult, mert a számtartó úr nem engedhette fiacskáját a cselédemberek gyerekeivel egy iskolába járni, őt kellett vizsgára előkészítenem. A kislánnyal is én foglalkoztam. A gyerekekre én mostam, a nappali szobájukat — abban aludtam én — takarítottam, reggelit készítettem az egész családnak. Tíz tehenet is tartottak. Reggel korán kellett kelnem, hogy a tej szállítását, szűrését ellenőrizzem, a kannák plombálását elvégezzem. Én jártam be a városba a tej árának átvételére is. Minthogy pedig esténként vendégek látogatták meg a házat, amikor a gyerekeket már megfürösztöttem és lefektettem, én szolgáltam fel az ételt, italt. Estéről estére éjfél körül kerültem ágyba. De szívesen csináltam, bírtam, hiszen fiatal, egészséges voltam. Teljes ellátást, meg 40 pengőt kaptam havonta. A pénzből hazaadtam, hogy öcsém tanulását segítsem. Ezután 3 olyan év következett, amely már majdnem igazi tanítói munka volt. Egy beteg kolléganő helyetteseként két éven át tanítottam negyven első elemistát, s egy éven át negyven II. osztályost. Nagyon boldog voltam! Eredményeim voltak, és végre azt csinálhattam, amire egész életemben készültem! kérni — a kereskedőhöz. S ha nem volt pénzünk, vagy nem kaptunk hitelbe tüzelőt, hoztunk fűrészport, és azzal főztünk, fűtöttünk. Volt egy ún. „dobkályhánk", 3 lábon állott, bádogból készült, apám csinálta, ebben nagyon jól égett a fűrészpor, és a tetején főzni is lehetett, a mosófazék is elfért rajta. Egy tűzhely melegítette mindig a 3 helyiséget, hiszen akkoriban alig jutott még ennivalóra is. A rosszul égő tűz füstje átjárt bennünket. Füstszagú volt a testünk, bőrünk, ruhánk, hiába ápolt, gondozott bennünket, szellőztette a lakást jó anyánk! A szellőztetéssel a füstszag nem szűnt meg, de a kis meleg elszállt. Jobbmódú társaim arcán sokszor láttam fintort, amikor mellém kerültek. Egyszer egyikük meg is jegyezte: „füstszagod van". Igaza volt, de nekem annyira fájt, hogy még most, 50 év távlatából is jól emlékszem ennek a társamnak nevére, arcára! Barátnőt, osztálytársat természetesen soha nem hívhattam meg hozzánk. Fiúismerősöm sem lehetett, táncolni, szórakozni nem jártam, hiszen ruháim sem voltak az iskolában előírtakon kívül. Pedig én már akkor megismerkedtem a zárdában — a híres, nagyszerű intézetben — társaim egy részénél számomra kívánatosabb, emberhez sokkal inkább méltó körülményekkel. Ez csak fokozta bánatomat, ugyanakkor erősítette elhatározásomat, hogy egyszer emberhez méltóbb életet, körülményeket teremtsek én is családomnak és magamnak. Ó de hosszú és keserves volt még addig az út! Tanító lettem, hivatásból. Szorgalommal elértem a legjobb diplomát. De állást, munkát, hivatásom teljesítésének lehetőségét nem adta meg a diploma. Hiába kerestem ki a Néptanítók Lapjából a legtávolabbi falvak hirdetését, és adtam be pályázatot: mindig visszajött az értesítés, hogy „az állást mással töltötték be". Kevés vigaszt nyújtott, hogy az egyik iskola igazgatója azt írta hozzá: „Kedves kiassszony, ne legyen szomorú, mert akinek ilyen nagyszerű bizo-149-22/1943.azám. A folyó hó 4-én kelt éa hozzám intézett fenti tárgyú kérelmére tudoméavétel végett értesítem Tanító Úrnőt, hogy a kimutatásban feltüntetett kilenc izraelita vallású polgári iakolsi magántanulónak a folyó 1943-44. tanévben való előkészítését engedélyezem azzal, hogy engedélyemet az illetékea polgári iakolai igazgatóságnak be kel mutatni. S za tmárnéme t i, 194 • M A .tanker .kir. főigazgató r.s Vfe^**5^/ tanUgyi tanácsos,főigazgatói x: >79 ^ Szakelőad 6. Dokumentum a II. világháború idejéből . . . Az Állami Védőnöképző iskolában. Innen mentem nyugdíjba 35