Budapest, 1976. (14. évfolyam)

1. szám január - Megay László: Tengerhajózásunk központja

Késő-római parancsnoki sisak szokás volt a római korban a kőbe vésett feliratoknál a szavak rövidítése, kezdőbetűkkel való jelzése. Ezeknek föloldása általában nem okoz nehézséget a régészek számára, de azért gondoljuk csak meg! — két évezred múlva menynyit fogják majd törni a fejüket, ha esetleg egy SZTK, vagy RÖLTEX feliratot találnak. A Március 15. téri római kori erődből viszonylag keveset láthatunk feltárva, de alaprajzi elhelyezkedését jól illusztrálja az a nagyméretű fémtábla, mely az üvegezett kirakat-sor közepén látható. (Kár, hogy a Belvárosi plébániatemplom alaprajzát jelző, sárgára festett fémlapot vandál kezek nagyobbrészt letörték.) A római uralom az V. század elején megszűnt fővárosunk területén; a rómaiak a hunokkal kötött megegyezés értelmében kiürítették Pannónia keleti részét. A Március 15. téri római erőd azonban átvészelte a népvándorlás korának viszontagságait. Anonymus is megemlékezik róla krónikájában, és azt írja, hogy Árpád fejedelem utóda, Taksony vezér az izmaelitáknak adta a pesti erődöt. Az izmaeliták volgai bolgár eredetű törzse már az Árpádok korában itt élt fővárosunk területén, amint erről egyéb oklevelek is megemlékeznek. De valószínűleg ez az ókori tábor volt a kialakuló középkori Pest városának is magja. A még nagyjából épen álló, vagy legalább is használható falak kezdetben biztonságot, védelmet nyújtottak a betelepült lakosságnak; amikor pedig a város fejlődésével ez a hely szűknek bizonyult, az elbontott kőanyag szolgált az első házak építőanyagául. Ezért találtak még a múlt században is lebontott régi pesti házakba beépítve római kori sírkő- és oltárkő-töredékeket. Egyébként a mai bölcsészkari épület (a volt piarista gimnázium) alapozásakor, 1914-ben egy római kori padlófűtés nyomaira bukkantak, amelyről már készült leírás és több fénykép is. Feltehetően itt volt a tábor fürdője, mely gyakori szokás szerint a tábor falán kívül, de annak közelében épült. A Március 15. téri erőd érdekes és szemmel látható bizonysága Pest területén a rómaiak Duna-balparti jelenlétének és építő tevékenységének, mely megfelelő tálalásban egyszersmind idegenforgalmi látványosság is. A romok hajdani rendeltetésére utal Tar István szobrászművésznek 1971-ben készült, római harcosokat ábrázoló szökőkútja a tér közepén. A lépcsőzetes padkákon elhelyezett padok kellemes napozóhelyek, a parkban kül- és belföldinek egyaránt jólesik a séta, és ha ez a szökőkutakkal díszített tér nem pótolja is az elsorvasztott Duna-korzóról nyíló felejthetetlen panorámát — érdekes színfolttal gazdagítja a Belvárost. Sajnos viszont a tér túlsó, déli oldalán szegényebbek lettünk egy középkori műemlékkel, illetve elmulasztottuk annak láthatóvá tételét. Az Erzsébet-híd és a Mátyás-pince étterem között, az úttest alatt kb. 70 cm-nyire kezdődően egy XV. századi, gótikus kis kápolna maradványai rejlenek. Ez volt a Szent Mihályról elnevezett temetőkápolna, melyről okleveles adatok is megemlékeznek. A középkorban ugyanis — mint az általában a templomoknál szokás volt — a Belvárosi plébániatemplom körül temető terült el. A földmunkák során bőven találtak is sírokat a templom mindkét oldalánál. Ennek a temetőnek volt a kápolnája az a kis egyhajós építmény, melynek falai több mint 2 méter magasságig ma is állnak a föld alatt. Még a boltozat indítása is megmaradt, úgy, hogy akár hitelesen helyre is lehetne állítani. Nem túl látványos, nem nagyon jelentős építmény, de a pesti oldalon a Belvárosi plébániatemplomon kívül ez az egyetlen fennmaradt középkori épület. A közlekedésnek valóban útjában lenne, de megfeledkezni is hiba lenne róla. Talán ha egyszer sor kerül a Március 15. tér déli felének újabb rendezésére, lehetőség lesz valamilyen formában ennek a kis kápolnának a bemutatására is. 19