Budapest, 1976. (14. évfolyam)

4. szám április - Hrenk lstvánné: Cselédsorból a legnagyobb társadalmi megbecsülésig

Hrenk Istvánná Visszanézve a múltamra, éle­temet elbeszélni nagyon nehéz. Most mégis kezembe veszem a tollat, hogy megpróbáljam leírni 35 év történetét. Úgy, ahogy eszembe jut. 1920-ban születtem, a Rókus kórházban. A szüleim Szolnok megyeiek voltak, jászságiak. Édesapám háborús sérülésben meghalt. Én nem is ismertem őt. Édesanyámnak el kellett mennie cselédnek. Sok helyen járt az országban, volt Egerben, Jászladányban, engem nem tu­dott nevelni, rokonokhoz kerül­tem, tanyára. Iskolába nemigen jártam, inkább zavartak ki a me­zőre markot szedni, az állatokra vigyázni. Pedig nagyon szerettem tanulni, olvasni. Nyolcéves ko­romban már kiadtak dolgozni, libapásztornak kellett mennem. Hat elemi iskolát végeztem. Elég nehéz volt ezt a hat osztályt is kijárni. Nagyon sok rossz emlékem van ebből az időszakból. Előfor­dult, hogy két-három napig en­nem sem adtak a tanyán, pedig a rokonaim voltak. Ha éhes vol­tam, kimentem a mezőre, epret szedtem a fáról, meg amit talál­tam, azt ettem. Édesanyámat nem láttam hét évig, csak cso­magot küldött néha. A kiszolgál­tatottságommal éltek vissza, ütöttek, vertek. 12 éves koromban édesanyám férjhez ment. Ez már a harmadik házassága volt. Akkor magához vett, így jöttem fel Budapestre. Bolgár kertészekhez jártam dol­gozni, gyomláltam, kapáltam, mindent végeztem, amit egy gyerek meg tud csinálni. 15 éves koromban cselédnek álltam. Az első helyem Mátyás­földön volt. Itt nagyon megbe­csültek. A nagysága — akkor így Az ,.1gy éltem, dolgoztam a felszabadulás előtt" című pályázatra beérkezett pályamű Zászlóanya lettem mondtuk — csupa jóra tanított. Mindketten MÁV-tisztviselők voltak, harmonikus életet éltek, egy kisgyerekük volt. Nem mon­dom, akadt épp elég munkám, a háromszobás lakást végig kellett takarítanom. De minden évben elvittek magukkal Siófokra is. Akkor ez nagy dolog volt, egy ilyen proletárgyerek mint én, másképpen nem juthatott volna el a Balatonhoz. Igaz, hogy ott is dolgoztam, de mégsem kivert kutyaként éltem közöttük, mint a tanyán annak idején. Négy évig maradtam náluk. Akkor meghalt a mostohaapám, agyonnyomta egy benzineshordó. Sajnáltam, jó ember volt. Dalárdánk 1941-ben. Én jobbról a negyedik vagyok M CselÉorból a legnagyobb tárcadalm

Next

/
Thumbnails
Contents