Budapest, 1976. (14. évfolyam)

4. szám április - Urbanizálódó ország XIV. Tamás Ervin: Eger

jeződik be. A centrum területi bővítése előreláthatóan négy esztendő múlva veszi kezdetét. Mit is jelent e szóösszetétel: tömbrekonstrukció? Elve az, hogy nem egy-egy házat újítanak fel, hanem egész tömböket. Ez nemcsak a munkát könnyíti meg, hanem kedvez a műemlékegyüttesek összképe kialakításának is. Az óváros komfort nélküli lakásait komfortossá tenni, hogy ne veszítsenek, hanem nyerjenek otthonokat: ez is célja volt az egri vezetőknek. A másik jellegzetesség az úgynevezett foghíjbeépítés. Ennek során az értéktelenebb, elöregedett hajlékokat lebontják, az új épület felveszi a környező műemlékek vonalát, hangulatát, anélkül azonban, hogy „stílszerű" próbálna lenni. A belvárosi üzletnegyed kialakítására országos tervpályázatot hirdettek az egriek, és ha lassan is, megépült a Dobó téren a korszerű, de barokk hangulatú Centrum áruház, amelynek tervezője, Peschka Alfréd ezért a munkájáért tavaly Ybl-díjat kapott. A városmag történelmi hagyományait megőrizve, szinte „megtisztították" a tömb-belsőket az oda nem illő épületektől, egyrészt azért, hogy a műemlék teljes arcát mutathassa, másrészt, hogy kialakuljon a „sétáló belváros", ahonnan a távolabbi jövőben a gépkocsiforgalmat is kitiltják. És máris itt a nagy gond: a 25-ös főközlekedési útvonal, amely szinte átszeli a történelmi centrumot. A dömperek, teherautók zaját, füstjét nem is bírták az elaggott épületek, többet meg kellett közülük erősíteni, például a Líceumot és a minaretet. Sokan úgy vélték: a megyeközpontúságot, az iparosítást nem bírja Eger — holott csupán az útnak kellett új nyomvonal, mely elkerüli a városmagot. Az átkelési szakasz építése megkezdődött, s remélni lehet, hogy 1978-ig, a bélapátfalvai cementmű rekonstrukciójának befejeztéig elkészül. Cementszállító teherautókat senki sem szeretne látni a szűk utcákon. Nem kisebb probléma az Eger alatt húzódó pincerendszer, mely egyre többször ad hírt magáról: megroggyannak épületek, beszakadoznak az utak, akárcsak Pécsett. A hatvanas évek közepétől folynak a feltáró kutatások. Az eddig felderített pincerendszer hossza csaknem 86 kilométer. Sok vájatban valóságos patak folyik, így a tufa elvizesedik, omladékonnyá válik. Nem lehet mást tenni, mint megerősíteni a pincét, vagy szanálni a fölötte levő épületet. így kellett kiköltöztetni otthonából a bölcsődét, a napközi otthont, a gyógyszertárat, s egy orvosi rendelőt, több útvonalat pedig le kellett zárni. Az elmúlt ötéves tervben harminc millió forintot költöttek pincemegerősítésre. A következő tervidőszakra elkészített részletes program megvalósítása majdnem másfél milliárd forint állami támogatást igényel. A város előterjesztését már jóváhagyta az Állami Tervbizottság, s az idén felhasználható keret több mint nyolcvan millió forint. Minden szándék arra irányul, hogy Eger megőrizze sajátos városképét: utcáinak zártságát, gyönyörű látképeit, az óváros sziluettjét. Eger nem óhajt versenyezni más városokkal abban, ki tud magasabb épületeket emelni. A városközpontban nincs és nem is lesz toronyház, betonmonstrum . . . Az óvároson kívül... Néhány adat Heves megye székhelyéről: útjainak hossza 128 kilométer, járdái 142 ezer négyzetmétert foglalnak el, lámpatestjeinek száma 3700. Ezek az adatok egyben arra is jók, hogy eltávolodjunk az óváros múltat idéző műemlékeitől, s szót ejtsünk a mai Egerről. A város immár két évtizede sokadik „telepeskorszakát" éli. Bontanak, javítanak, építkeznek mindenütt. Terjeszkedik Eger. Először Felnémet községet kapcsolták hozzá, majd tavaly Noszvajt, Felsőtárkányt és Szarvaskőt. E három helység is turista-paradicsom, ismert és kedvelt a kirándulók, országjárók körében. A városkörnyéki községek gondjai így találkoztak az új lakótelepek kommunális beruházásaival — például a korszerű szennyvíztisztító építésével, mely idén lép üzembe. Sürgős tennivaló volt a vízellátás javítása: ennek érdekében több mint húsz kilométer vezeték épült a IV. ötéves tervben. Az elmúlt időszakban nyolcvan millió forintot költöttek a javító- és szolgáltatóipar fejlesztésére. Míg 1970-ben egy egri lakosra alig több mint 900 forint szolgáltatási érték jutott, addig ez az összeg tavaly 1428 forint volt. Kialakulóban egy új városrész, ahol a jövőben tizenötezren lelnek otthonra. A „Csebokszári" lakótelepen már jelenleg is mintegy hatezren élnek. (Csebokszári Eger szovjet testvérvárosa, innen a furcsa hangzású elnevezés.) Az új házak részben házgyári elemekből épülnek, de többségük a PEVA alagútzsalus öntött technológiával, melynek feltalálói egri mérnökök: Pelle József és Varga Lajos. A Bükk-hegység lábánál elterülő város hivatalos nevén részleges felsőfokú központ. Az 54 ezer lakosú település vonzáskörzete szinte egész Heves megye: 118 helység, 341 ezres lélekszámmal. Mégis: vasútvonala korszerűtlen és elmaradott. Az 1870-es években építették ki a megyén keresztül a budapest—lavocsnei vonalat, a város vezető körei azonban nem ismerték fel a vasút gazdasági jelentőségét, s nem tettek lépéseket annak érdekében, hogy a fővonal érintse a várost. Ezzel helyrehozhatatlan hibát követtek el, mert a személy- és teherforgalom nehézkessége miatt az ipartelepítés elkerülte Egert. S még máig sincs közvetlen vasúti járat Heves megye központja és a fővár js között! Az ötödik ötéves terv elképzelései között már nemcsak a vágánycsere szerepel és a teherpályaudvar felépítése, hanem napi két pár vonat közlekedtetése Budapest és Eger között. Javul a telefon-kapcsolat is: 1978-ban Eger belép a távhívó hálózatba. A felszabadulás előtt valóban alig volt itt üzem, gyár. A szőlő tette hiressé ezt a vidéket, a szőlő, amiből a világhírű egri borok készülnek. Az egri szőlőművelés kezdete — éppúgy, mint a város alapítása — pontos történelmi adatokkal nem datálható, erre nézve csak feltevések élnek. A Heves megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője, Dr. Bakp Ferenc úgy tartja, hogy egész Észak-Magyarország szölőkultúrájának eredetét azokra az ismeretekre vezethetjük vissza, amelyeket a honfoglaló magyarok kabar törzse hozott magával a Krím félszigetről és a Kaukázusból. Erre a mediterrán gyökerű kultúrára erős hatást gyakorolhatott a középkorban idevándorolt, latininak nevezett nyugati telepesek szőlőművelése, különösen Egerben és az Egri-völgyben. Persze, kedvező éghajlat nélkül mit sem érne a kultúra! Ám a szőlő szereti az évi mintegy kétezer órás napsütést és a majdnem ötszáz milliméteres csapadékot. Az egri pincegazdaság 1975 őszén összesen 250 ezer hektoliter bort vásárolt fel, s több mint 100 ezer hektót exportált a világ öt földrészének 54 országába. Az itteni nedűk közül a legkedveltebb a bikavér, a medoc és a leányka. Hiába irtották hát ki a vesszőket a törökök — nehogy a szigorú mohamedán vallási törvény ellenére katonáik kedvet kapjanak a borhoz —, s hiába jött a filoxéra-vész, a történelmi borvidék ma is világhírű. A város egyetlen termelőszövetkezete, az „Egri Csillagok" is szőlőjére, borára büszke, különösen a kékfrankosra. Persze, a művelés már nem gyalogmunkásokat igényel, hanem nagyüzemi gépeket. Elsősorban vörösbornak való fajták teremnek itt: cabernet, medoc, kékfrankos, kadarka, oportó . . . Ezek egyben az egri bikavér fő komponensei. A felszabadulás óta azonban nemcsak borára iparára is büszke lehet a patinás kisváros. Dohánygyára — a dohányosok egyöntetű véleménye szerint — a legfinomabb cigarettákat készíti az országban. Az Agria Bútorgyár termékei közkedveltek; s a Finomszerelvénygyár, a város legnagyobb ipari objektuma méltán tarthat számot az elismerésre Az egri munkaerőmérleg is az iparosodást jelzi: alig ezerháromszázán élnek a mezőgazdaságból, s tizennégyezren már az iparban keresik kenyerüket. A kereskedelem, a szolgáltatás és a közlekedési ágazat mintegy tízezer embernek ad munkát. Eger-A „Kispréposti" palota A minaret