Budapest, 1976. (14. évfolyam)

4. szám április - Urbanizálódó ország XIV. Tamás Ervin: Eger

A város bemutatását kezdhetjük a földrajzköny­vek nyelvén: a magyar Alföld északi szegélyén, a Bükk aljában, szelíden hajló szőlőhegyek és dom­bok között terül el Eger. A hegyek közül lefutó Eger patak völgye itt szélesedik ki, a dombok fe­lett pedig a Bükk látszik: a gömbölyű hátú Nagy­eged és hegyes csúcsával az égre mutató Várhegy. Folytathatnánk az idegenforgalmi prospektusok modorában: Heves megye közigazgatási és ipari központja Budapest után a leglátogatottabb ma­gyar város. Megbízható statisztikai adatok tanúsít­ják, hogy gyakori az olyan nyári vasárnap, amikor ötvenezer vendég keresi fel Egert. A város fürdő-, üdülő-, idegenforgalmi centrum. Leghatásosabban azonban maguk az egriek fo­galmaznak. Az elfogult lokálpatrióták barokk ék­szerdoboznak nevezik városukat. „Multunk jövője" Az ékszerekre pedig vigyázni illik. A műemlék­védők nyelvi leleményét kölcsönöztem fejezetcím­nek, ugyanis Egerben a városfejlesztés alapja a régmúlt hangulatának megóvása, a múlt épület­tanúinak beillesztése az új városképbe. Nem vélet­len, hogy a már hagyományos egri nyári egyetem előadássorozata a műemlékvédelem időszerű kér­déseiről szól. S az sem, hogy az elmúlt ötéves terv­ben — és a következőben is — mintegy kétszáz­millió forintért újították-újítják fel a város műem­lékeit. A gyér adatok szerint a hajdani település a mai várdombon állt, s csak később terjeszkedett ki a domb alatti, mélyebben fekvő területekre. Az itt épült román stílusú székesegyházban temették el 1204-ben Imre királyt, itt tanult fia, László, s a legújabb kutatások alapján tudjuk, hogy II. András is. A várfalakat a tatárvész után Lambert püspök kezdi építeni, s épül folyamatosan, egészen a törö­kök elleni dicső győzelemig. Dobóék hősi harca azonban csak elodázza Eger elestét — Nyáry Pál parancsnok 1596-ban önként megadja magát. Ám a török is inkább helyreállítja, mintsem rombolja az ostrom alatt megsérült falakat. Később Rákóczi francia építészével megépíti a Szép-bástyát. Az 1700-as évek végén azonban Eszterházy Károly püspök — akinek Eger a Líceumot köszönheti — kőbányának tekinti csak a várat: falait, bástyáit le­bontja, hogy a város házait, középületeit olcsób­ban építhesse. A kazamatákat, ágyútermeket föld­del tömeti be; s az sem érdekel senkit, hogy 1801-ben a déli várfal 52 öl szélességben leomlik. A századfordulón ismét érték lesz a vár: föltárják kazamatáit, majd helyreállítják a középkori temp­lomokat. A második világháború után megerősítik a Török-bástyát, s 1958-ban megindul a rekonstruk­ció, amely előreláthatóan csak 1980-ban fejeződik be. Tavaly mintegy félmillióan váltottak belépő­jegyet, hogy megnézhessék a híres képtárat, a múzeumot, a feltárt erődítmény-rendszert. Eger másik két műemlékének a helyreállítása is sokáig tartott: a püspöki palota felújítása négy esztendőn át; a Líceum falait, freskóit még ma is javítják, restaurálják. Eger belvárosa is védett terület: százötven mű­emléket, vagy műemlék-jellegű épületet foglal magába. A központ a középkori városszerkezetet őrizte meg, erre épült fel a XVIII. században a ba­rokk Eger. Dolgozott itt Fellner Jakab, Gerl Má­tyás, Hi Id József, s akad olyan kovácsoltvas kapu, amelyet a Fazola testvérek készítettek. A városfejlesztéssel kapcsolatos első kérdés az volt, hogy a műemlékileg védett óváros el tudja-e látni a jövőben is a központtal járó funkciókat? A vizsgálatok szerint akkor tehető erre alkalmassá, ha bővítik területét és felújítják útjait, épületeit'. Az előkészítő munka már a hatvanas évek elejér megkezdődött : kiépítették a vezetékes gázhálóza­tot és megreparálták az elöregedett közműveket. S immár kilenc éve tart a belvárosi tömbrekons­trukció, mely az elképzelések szerint 1985-ben fe-Csigó László felvételei Urbanizálódó ország XIV. Tamás Ervin A székesegyház A Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola épülete

Next

/
Thumbnails
Contents