Budapest, 1976. (14. évfolyam)

1. szám január - Megay László: Tengerhajózásunk központja

központja Hajójavító úszóműhely A csepeli kikötőben Duna—Majna—Rajna csatorna és az ezt majdan kiegészítő Duna—Odera—Elba és a keleteurópai belvízi út — központjában terül el. Ha földrajzilag nem is, de lehetőségei szerint egyre közelebb kerül a nagy vizekhez. 1985-től a fővárosunkból induló hajók északi és déli irányban is kijuthatnak a tengerre. Mégis: a csepeli, 1968 óta már csak jogilag számít tengeri kikötőnek. Abban az évben szüntettük meg Duna—tengerjáró flottánkat. Pótlására nagyobb tengeri és kisebb folyami hajókat szereztünk be. Annak ellenére történt így, hogy korábban a közlekedés irányítói nagy jövőt jósoltak a közvetlen dunai —tengeri áruszállításnak. Központja Csepel lett volna. 1960-ban a Közlekedéstudományi Egyesület füzetben ismertette a Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő távlati fejlesztési tervének lényeges pontjait. A cikkeket legnevesebb közlekedési, hajózási és kereskedelmi szakembereink írták. A távlati fejlesztés tanulmányterve nyolc kötetből állt. Megvalósítása esetén a közúti, folyami, vasúti és légi áruszállítás, a raktározás, a hírközlés, a hajóépítés Európában páratlan szárazföldi központja létesült volna Csepelen. A terv gigantikus méreteire jellemző, hogy a kiegészítő léte-