Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Gerő László a Herder-díjról

A Füredi utcai fűtőmű kazánházínak épülete szolgáltatás 6000 lakásban 16 000 személynek biztosított heti négy alkalommal tisztálkodási lehetőséget. Ám a hévízforrások kapacitása korlátozott s vizükkel elsősorban a közfürdőket és a gyógyszállókat kell ellátni. Ezért a Fővárosi Távfűtő Művek 1967 második felében megkezdte a távfűtés mellett a melegvízszolgáltatást; elsőként a XIII. kerületi Tahi úti lakásokban, majd a régi Lipótváros körzetében. A levegőtisztasági program végrehajtása, a környezetvédelem érdekében sürgetővé vált a széntüzelésű épületek fűtésének korszerűsítése. Ezt főként a XI. és a XIII. kerületben sikerült megoldani, ahol műszakilag mód nyílt a rekonstrukcióra. A harmadik ötéves terv időszakában a főváros távhőellátása gyors ütemben fejlődött. A budafoki kísérleti lakótelep, az újpesti városkapui, a kelenföldi, a kőbányai városközponti, az újpesti Munkásotthon utcai, a Fogarasi úti, a Csepel városközponti, az újpesti Pozsonyi úti, a zuglói, az óbudai és az újpalotai lakótelepek kiépítése, hőtávvezetékszerelése, a hálózatfejlesztési tennivalók, a szükséges modernizálás, a korszerű gáz- és olajtüzelésű fűtőberendezések alkalmazása a Távfűtő Művek erőteljes fejlesztését kívánta meg. A közművállalat az újpesti Bajcsy-Zsilinszky úti fűtőművet és a XIII. kerületi Béke úti kazánházat már önállóan tervezte. 1970-ben a város 25 különböző helyén, egyegy körzetben 6—8000 lakásban — emellett számos ipari üzemben s közületi intézményben — biztosított fűtést, melegvízszolgáltatást. A vállalat dolgozóinak létszáma az 1960. évi 68 főről 1211-re emelkedett. Hőszabályozási problémák Sok gondot okoz a lakásfűtés minőségének javítása. Rendszeresen mérik — függetlenül a panaszoktól — a lakások hőmérsékletét s kézi úton, úgynevezett finom beszabályozással gátolják a túlfűtést. Ez azonban nem végleges megoldás. A távfűtés szabályozása nemzetközi probléma. A legcélravezetőbb a hőleadóként különleges szabályozóval ellátott műszer alkalmazása lenne; ezt a költséges műszert azonban hazánkban egyelőre nem gyártják. A lakások „alulfűtöttségét" viszont már sikerült kiküszöbölni. Míg az 1968-as fűtési idényben végzett hőfokmérések adatai szerint 211 ezer helyiségből 1271 lakószobában maradt alatta a hőmérséklet a 20 Celsius foknak, 1969-ben 233 ezer helyiségből már csak 732-ben mutatott a hőmérő 20 foknál kevesebbet. Ami a melegvíz-szolgáltatást illeti, erre megvan a tervezési előírásokban és a nemzetközi gyakorlatban is elfogadott fogyasztási norma: személyenként naponta száz liter 50 C fokos víz. Nálunk, a mérési adatok szerint, ennek a mennyiségnek közel a kétszerese fogy. Ennek ellenére a fogyasztók egy részének panasza szerint kevés a melegvíz. A Távfűtő Művek igyekszik a lakosság igényeit kielégíteni, noha az indokolatlanul nagymérvű fogyasztás miatt a kisebb teljesítményű boylerek fokozatos átépítése, kicserélése a népgazdaság megterhelésével jár. Egy másik gond: a használati meleg vízkészítésére beépített vascsöves hőcserélők aránylag rövid idő alatt tönkremennek. Ennek megoldása azonban nem csak a Távfűtő Műveken múlik. A távhőszolgáltatás minősége természetszerűen a rendelkezésre álló eszközök függvénye is. Közintézményekben már alkalmazzák a szellőztetéssel egybekapcsolt fűtőkészülékeket — elsősorban óvodákban és iskolai tornatermekben —, valamint a klimatizált helyiségeket szabályozó automatikákat. Új megoldásra volt szükség a negyedik ötéves terv időszakában létesült, az óbudai lakótelepet ellátó Zápor utcai, a zuglói lakótelepet ellátó Füredi utcai és az újpalotai lakótelep hőellátását biztosító Cservenka utcai fűtőműveknél. Ezek mindegyike egy közepes város lélekszámának megfelelő települést lát el; ennek megfelelő berendezést, műszerezést igényelt. A feladat jó elvégzését megkönnyítette, hogy a XI. kerületi Kalotaszeg utcában felépült modern székházban még szervezettebbé vált a Távfűtő Művek ügyviteli munkája, hatékonyabbá a központi irányítás, a tervezés és a hálózatfejlesztés. Viszont még ma is gondot jelent a különböző telepeken az öltözők, mosdók, valamint a megfelelő műhelyek és raktárak nagymérvű hiánya. Nincs szakemberképzés A távfűtési szolgáltatási ágazatban működő szakember tudásában az épületgépész, a fűtésszerelő, a hegesztő, a műszerész, az erőművi, valamint a szabályozástechnikai szakképzettségnek kell ötvöződnie. Külön probléma: kifejezetten távfűtési szakemberképzés sem közép, sem felső szinten nincs. A vállalat dolgozóinak jelentős része állandó önképzés, ismeretgyarapítás útján szerezte meg a szükséges elméleti és gyakorlati tudást. A Távfűtő Művek nemzetközi kapcsolatai igen széles körűek. Közvetlen az összeköttetése a KGST-országok fővárosainak — Moszkva, Berlin, Varsó, Prága, Szófia, Bukarest —, valamint Drezda, Lipcse, Krakkó, Belgrád, Bécs, Stuttgart, Párizs, Koppenhága és Stockholm távhőszolgáltató vállalatával. Látogatások, konferenciák, tapasztalatcserék útján igyekszik megismerni és a lehetőségek szerint hasznosítani az így szerzett tudást, elsősorban az új berendezések létesítésénél. Különösen szoros a munkakapcsolat a varsói és a krakkói távfűtőkkel. Varsóval közös kutatási programban is megállapodtak. A Fővárosi Távfűtő Művek fejlődését, a várható távlati eredményeket a statisztikai adatok jól szemléltetik. Míg 1960 végén 4829 lakást és 90 közületet fűtöttek, 3096 fogyasztót láttak el melegvízzel, s a teljesítmény értéke 6 millió forint volt, 1975 végére a fűtött lakások száma 104 105-re, a közületeké 1885-re, a melegvíz-fogyasztóké 257 139-re emelkedik s a teljesítményérték eléri az 1051 millió forintot. A dolgozók létszáma az év végére 1820 lesz. Jelentős változást mutat a vállalat szolgáltatásainak megoszlása a fogyasztói rétegek szempontjából. Míg 1960-ban 66,3 százalék a lakosság, 33,7 százalék közületek ellátására jutott, 1970-ben a lakossági ellátás 37,7, a közületi 6,8, az ipari pedig 55,5 százalékkal szerepelt. 1980-ra pedig — az előzetes tervek szerint — az ellátás százalékos aránya így alakul : lakosság 40,7, közület 9,3, ipar 50 százalék. A százalékos megoszlástól függetlenül is a távlati tervek szerint meredeken emelkedik a lakossági ellátás: a fűtött lakások száma meghaladja a 180 ezret, a melegvíz-szolgáltátásban részesülő személyek száma pedig a fél milliót. 37