Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Gerő László a Herder-díjról

Román Kálmán A fővárosi távfűtés A Zápor utcai fűtőmű Óbudán A távfűtési rendszert már Babilóniában ismerték. Polio Vitiorius római építész időszámítás előtti munkájából kiderül, hogy a római császári palota fűtésére használt berendezés lényegében megfelel a modern központi távfűtésrendszernek, csak éppen a fűtőkamrában faszenet használtak. 1675-ben üvegházakat melegítettek távfűtéssel. 1825-ben Párizsban létesítettek első ízben olyan távfűtési rendszert, melyben 100 Celsius foknál magasabb hőmérsékletű víz keringett. 1878-ban Bostonban több lakóépületet fűtöttek távolról vezetett meleggel. 1888-ban kezdte meg működését az első távfűtő berendezés New Yorkban. 1896-ban a hamburgi városháza helyiségeit fűtötték erőműből. 1902-ben Drezdában, 1924-ben Leningrádban, 1934-ben Stuttgartban, 1953-ban az újjáépített Varsóban működik először távfűtés. Hazánkban az első távfűtő berendezést 1896-ban helyezték üzembe, az Országház fűtésére. A kazánház a parlament épületétől távol, az egyik mellékutcába került. 1951-ben Dunaújvárosban, a Dunai Vasműtől két kilométernyire, a lakótelepen kezdett működni az első távhőellátó rendszer. A fővárosban is ebben az időszakban épült ki két kisebb távfűtőrendszer. A Csepeli Vasműből 210, a Kőbányai Sörgyárból 354 környékbeli lakást fűtöttek a berendezések akkori üzemeltetői, a házkezelési igazgatóságok. Nagyobb méretű távfűtést ellátó rendszer két új lakótelep építésekor alakult ki: a Kelenföldi Hőerőmű a lágymányosi, a XIII. kerületi Révész utcai erőmű pedig az angyalföldi lakótelepet látta el a szükséges hővel. A berendezések üzemeltetője a Fővárosi Vízművek melegvízosztálya volt. A távhőellátást az ötvenes évek második felétől a lakótelep jellegű építkezés, a hatvanas évek második felétől a házgyári elemekből történő építkezés tette szükségessé. A paneles és a házgyári technológiával létesült épületek fűtését csak központi hőellátással, forróvizes távhőszolgáltatási rendszerrel lehet gazdaságosan megoldani. A távhőellátáshoz szükséges termelő és szolgáltató berendezések létrehozása és üzemeltetése újszerű feladatot jelentett, új közműszolgáltatási ágazat életrehívását kívánta meg. A munkát eleinte a Fővárosi Vízművek melegvízosztálya látta el; helyileg is különvált a Vízművektől, a Margitszigeti Il-es számú gépházba költözött, ott működött három éven át. A távfűtés növekvő és sajátos új feladatai azonban lassan meghaladták egy osztály erejét. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1960. április 20-i ülésén határozatot hozott egy önálló vállalat létesítéséről. Az alapító okirat értelmében a Fővárosi Távfűtő és Melegvízszolgáltató Vállalat feladata: a fővárosi hőforrások vizének kitermelése, a hővíz elszállítása a fogyasztókhoz, elosztása és értékesítése, a távfűtési fő-és elosztóvezetékek, valamint az azokkal kapcsolatos berendezések üzemeltetése, karbantartása, javítása, végül a távfűtés és melegvízszolgáltatás fejlesztési lehetőségeinek tanulmányozása. A vállalat közvetlen irányítója Budapest Főváros Tanácsa V. B. Közmű- és Mélyépítési Főigazgatósága lett, a szakfelügyeletet pedig a Nehézipari Minisztérium Trösztje s a Magyar Villamos Művek gyakorolja. Indulás 10 mozdonykazánnal Az annak idején kis létszámmal alakult vállalatot az újszerű feladat, a rendelkezésre álló hiányos eszközök ugyancsak próbára tették. 1961-ben tíz mozdonykazánnal működő saját hőtermelő fűtőművet helyeztek üzembe az Üllői úti lakótelep igényeinek kielégítésére. A beépítéshez szükséges anyagot és a vezetékhálózatot nagynehezen, darabonként hordták össze. Ugyancsak sok gondot okozott a vállalatnak a régi hőközpontok és vezetékek karbantartása, felújítása. A lakások, az ipari és közületi egységek hőellátásáról kezdetben még három szerv gondoskodott: az egyes erőművek a saját területük telekhatáráig; az új vállalat az erőművek telekhatárától az épületekben levő hőközpontokig; az épületekben, a lakásokban pedig a házkezelési igazgatóság volt az üzemeltető. Ez sok bonyodalmat okozott, a fűtési tapasztalatok kedvezőtlenek voltak. A vállalat ezért legsürgősebb feladatai közé sorolta a lakások hőellátásának, illetve a berendezések karbantartásának átvételét a házkezelési igazgatóságoktól. Ennek megtörténte után a fűtési hibák kijavítása meggyorsult, a szolgáltatási panaszok lényegesen csökkentek. A fűtési művek egységesítése azonban még nem került napirendre. A berendezések tervezése sem volt egységes, az energiabázisok létesítése is elmaradt a lakásépítkezés ütemétől. A vállalat szakemberei, munkatársai mindezek ellenére kielégítően gondoskodtak az Árpád-hídi új lakótelep hőellátásáról. 1962-ben a régi Lipótváros új épületeibe vezették be a távhőszolgáltatást. Nagy erőfeszítések után sikerült csak a kezdeti 4—500 százalékos ráfizetést az egyharmadára leszorítani. Nagy munkát jelentett a fűtési és a melegvíz díjak egységesítése is, ami azután megkönnyítette a díjbeszedést. Fokozatosan kialakult és megszilárdult a vállalat belső rendje, szervezettsége, a megfelelő üzemeltetési mód, a gazdaságos üzemműködés több más feltétele; azonban a régi hőközpontok és vezetékek karbantartása, felújítása továbbra is sok gondot okozott. Jelentős volt a vállalat ma is érvényben levő újítása: a körzetesítés. Észak-Pest, Dél-Pest, Kelet-Pest, Dél-Buda és Észak-Buda az új területi üzemegységek. Az öt önálló körzet állandó műszaki ügyeletet tart, mely a fogyasztók hibabejelentése alapján gondoskodik a hibák 24 órán belüli megszüntetéséről. Az igények évről évre nőttek. Megtervezték a Csillagtelepi (Csepel), a Lakatos utcai s a Kada utcai (Kőbánya) körzet távfűtési programját. 1965-ben, a tavaszi dunai árvíz következtében az angyalföldi és a lágymányosi távvezeték nagy része víz alá került. Az árvíz okozta nehézségek ellenére a vállalat dolgozói megfeszített munkával a kitűzött idő előtt teljesítették a szokásos nyári nagyjavítási tervet s új fűtési területet létesítettek, saját fűtőművel az Árpád fejedelem úton és a Kacsóh Pongrác úti lakótelepen. Szolgáltató vállalatból - közművállalat 1966-ban a Szolgáltató Vállalat — mely már átvette a Kelenföldi Hőerőműtől az ipari fogyasztók hőellátását, valamint Kelenföld, a Várfennsík és Ferencváros távhőellátási beruházásainak lebonyolítását — a közművállalatok sorába lépett. Neve: Fővárosi Távfűtő Művek. Az 1950-es években megindult termálvíz-36