Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Gerő László a Herder-díjról

Ásatás Óbudán (Csigó László felvétele) És néha mégis az a hivatali kötelessége, hogy ezek építését gátolja, lassítsa! Szerencsére, nagyobb arányokban ez igen ritkán fordul elő. A legtöbbször — mint már fentebb is írtuk — a régész csak néhány négyzetméterre szorítkozó, néhány órányi késedelmet okoz. Hála a sajtó, a rádió és televízió felvilágosító munkájának, a fővárosi építkezések irányítói és dolgozói is megértették, hogy közérdek az ő munkájuk összehangolása a régészeti igényekkel. És a régészek sem maximalisták már, nem akarnak több négyzetkilométeres rommezőt kialakítani ott, ahol új városnegyed épül. Épp Óbudán a két szempontot nagyon szépen össze lehet kapcsolni. Az építkezések során, főként a csőfektetéseknél, egy-két év alatt sok-sok kilométer hosszú „kutatóárkot" húztak — jóval többet, mint amennyire a régészeknek egy évszázad alatt lehetőségük volt. Ezért bontakozhat ki éppen most az aquincumi katonai tábor és az azt körülvevő katonaváros körvonala a régész szemében. Középkori vonatkozásban monumentális egyházi épületek, templomok, kolostorok maradványaival gazdagodott fővárosunk. Azon túlmenően, hogy a középkorban ezek az épületek voltak Óbudán a legnagyobbak s legszebbek, ezek az építmények azok a biztos pontok, amelyekhez az oklevelek írásbeli adatai alapján hozzászerkeszthetjük a középkori város helyszínrajzát. A klarissza vagy ferences kolostor döntő felvilágosítással szolgálhat sok más intézmény, köz- és magánépület helyének meghatározásához, a hajdani utcahálózat rekonstruálásához. De nem csak az építők segíthetnek a régészeknek. Végső soron az építészek, a városrendezők is nyernek azzal, ha új műemlékek kerülnek napvilágra. Az óbudai szanálások során feltárt ó- és középkori maradványok egy része fölé védőépületeket kell emelni, és ez rendszerint hálás feladat a tervező építész számára. A szokásostól eltérő, különleges rendeltetésű épület megkomponálása tág teret nyit a művészi fantáziának. A parkosított környezetben elhelyezett modern vonalú múzeum-épületek feloldják a házgyári házak rideg egyhangúságát, új színfolttal, új elemekkel gazdagítják az egész városképet. A régész dilemmája tehát megoldható. Legföljebb arról van szó, hogy ő egyedül nem tudja megoldani. Szüksége van a városrendező, a tervező építész, a beruházó és kivitelező vállalatok megértő segítségére. Ezzel a segítséggel azonban mindenki nyer, elsősorban a közösség: Budapest közönsége. 35