Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Losonci Miklós: Rácz Edit műtermében

„1899. Deczember 31. De egy negyed óra múlva már 1900 Január egy, XX. század. Hát biz criticus óra ez; a mikor a XIX. századból a másikba megyünk át. Most még századvégiek vagyunk; nemsokára századeleiek leszünk. Úgyám. No ez a századvég ép nem a legjobb volt. Papa alszik már — egy századot alszik keresztül.. . Juj de különös most pár perez választ el egy másik századtól. Ki tudja mit hoz a jövendő mi lesz a XXik századról a történelemben. Várom várom ..." (A tizenhárom éves Karinthy Frigyes naplójából.) Hogy mit hozott neki, Budapest szülöttének, Budapest szüntelen gondokkal küszködő, zseniális, bölcs fiának, Karinthynak, akiben a legpestibb pesti humor és legpestibb keserűség testesült meg — ez az irodalomtörténetre tartozik. Hogy milyen volt a főváros a két világháború között — ezt történészek és helytörténeti kutatók nyomozzák. Nem vagyok Budapest krónikása. Csak itt születtem, huszonnégy évvel a gyerek-Karinthy naplójegyzete, tíz évvel az első világháború kitörése után. A házban, ahol hatéves koromig éltem, most a Thália Színház működik. Akkor a Radius mozi volt a helyén. Szép mozi, elegáns. A pénztárban egy szőke nő ült, és a Színházi Életben a moziműsor ismertetése mindig az ő fényképével kezdődött: „Mit mond Juci?" A ház — a mozival ellentétben — cseppet sem volt előkelő, de természetesen működött benne a lift, a házmester mindennap felmosta a lépcsőházat, és a lakbért egy bajuszos ember jött bevasalni; a háztulajdonos képviselője. Ő maga, a láthatatlan gazdag ilyen aprómunkákkal nem foglalkozott. Öt bérháza volt Budapesten — ebből élt meg, feltehetően igen jól. Gyerekkorom legkedvesebb színtere a Liget volt, ide vitt anyám naponta, s néha — ez már kicsit luxusnak számított — kivitt a Margitszigetre is, ahol belépődíjat kellett fizetni. 1930. sok mindenért emlékezetes számomra. Láttam a szeptember 1-i tüntetést, és mert apám is a tüntetők közt volt, először féltem úgy, hogy lerágtam a körmeimet. Abban az évben váltak el a szüleim, és attól kezdve ide-oda vetődtem szülővárosomban, intézetbe és albérleti szobába, megismervén Újpestet és Zuglót, a Rózsadombot és az Ó utcát, ahol nappal is feltűnően kifestve sétáltak a nyilvános házak előtt a szánalmasan fáradt prostituáltak. A négy elemit hat iskolában végeztem el, utána a gazdag lányok líceumába juttatott egy jószívű nagybácsi (a tandíj havi 30 pengő volt, apám havi jövedelme — mert akkoriban éppen „jól ment" neki — 120.) Majd a Veres Pálné gimnáziumba kerültem, ahol a kötelező egyenruha megmentett a szegény-gyerekség nyomasztó külsőségeitől. Első munkahelyem egy belvárosi fodrász-szalon volt, a második az Esti Kurir, ahol lapelosztóként éppen szűkebb gyerekkorom területét, a Terézvárost jártam be minden hétköznapon, szegény utcát és jómódú utcát és szerelmetes Andrássy utamat. Milyen volt akkor élni Budapesten? Egyeseknek nagyon jó és másoknak nagyon rossz. És igen HINCZ GYULA RÉZKARCA Máriássy Judit 2X Születési helyem: Budapest