Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Fekete Gábor: Szentendre

gyük még hozzá a 30 millió forintos költséggel most épülő megyei művelődési központ ultramodern létesítményét —, nos mindebből két mozzanatot ki kell emelni. Az egyik az, hogy Szentendre hovatovább milliárdos nagyságrendben gazdagodik az országos és a megyei büdzséből ; a másikfigyelemre méltó körülmény, hogy a rendkívül intenzív fejlesztés a legutóbbi és a legközelebbi évek produktuma, négy-öt esztendőé! A fentiek némiképp már sejtetik a szentendrei tanács feladatait is, amelyek olykor annyira megoldhatatlannak tűnnek, hogy segítséget kérnek — budapesti városépítőktől és tervezőktől, idegenforgalmi szakemberektől és vendéglátó intéz-nényektől. Ízelítőül csupán néhányat a gondokból. Jóllehet a tanács ebben az ötéves tervben 350 millió forintos fejlesztési alappal gazdálkodik (igaz, ennek kétharmad részét csak tavaly használhatta és az idén használhatja fel), az élelmiszer- és iparcikk kereskedelmet alig-alig képes fejleszteni. Gyermekruházati holmikért a szentendreiek a mai napig is Budapestre járnak, s a sok szentendrei kerttulajdonos sem jut helyben a kívánt cikkekhez. A városban található, száznál is több értékes műemlék megóvása tervezési és technikai vonatkozásban egyaránt felülmúlja a tanácsiak erejét. Ahhoz a roppant munkához, amely a szentendrei — s immár országos hírnevet elnyert — kulturális programok előkészítéséhez, szervezéséhez, lebonyolításához szükséges, a városi tanács kéttagú (!) művelődési apparátussal rendelkezik. Szentendrén öt-hatszázra tehető azoknak a családoknak a száma, akik folyamatosan és ellenszolgáltatás nélkül építenek, gondoznak parkokat, játszótereket. Egyetlen év alatt hét kilométer járdát építettek meg a népfrontbizottság felhívására, munkások 65 családi otthont húztak fel kalákában egymásnak, egyszerű emberek válnak megszállottjaivá a szentendrei művészetnek, kerámiagyú'jteményt, pravoszláv emlékeket, festményeket szaporítva lakásukon. A Szentendrei Teátrum hosszúra nyúló színházi próbái idején, a hangerő miatt a legnagyobb hőségben is becsukni kényszerülnek lakásaik ablakait a környék lakosai, mégis, soha egyetlen panaszkodó nem nyitotta rá emiatt az ajtót a tanács vezetőire. Minden szentendrei gyerek kívülről fújja az adatot: az országban csak minden ötezredik lakosra jut egy képzőművész, náluk — minden kétszázötvenre. A szentendrei ember szívesen nyitja meg kapuját a látogató előtt, hogy megossza büszkeségét, közkinccsé tegye városa egy darabkáját. S elsősorban ezért prosperálhat Szentendre. A főváros vonzáskörzetével foglalkozó sorozatunknak végére értünk. Az a szándék vezérelt minket, hogy — ha nagy vonásokban is — bemutassuk a Budapest környéki települések egy részének életét, fejlődését, gondjait és örömeit, terveit, mindazt a változatos, színes, gazdag mozzanatot, amely a fővárosnak és környékének egymásrautaltságát, egységét jellemzi és jelképezi. Ha a bemutatott községek, városok hétköznapjai, lakosaik élet- és munkakörülményei iránt valamennyire is sikerült figyelmet ébreszteni, szándékunk valóravált. Sikátorok