Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Fekete Gábor: Szentendre

Jellegzetes szentendrei utca A főtér ció. Nem arról van szó, hogy lebontanák a tulajdonosok feje felett a házakat, csak arról, hogy nagyon nehezen tudja akárcsak valamennyire is megjavítani a tanács a lakáskörülményeket. Az ismert pécsi helyzethez hasonlóan a Szamárhegy alatt is többszintes pincerendszer húzódik. A festői utcákon hajdan lovaskocsik jártak, a pinceboltozatok nem az autóforgalomra készültek. A gépjárműveket ugyan el lehet valamennyire tiltani az utcákról, a közműveket azonban nem. Néhány évvel ezelőtt roppant nehézségek árán felvitték a vezetékes vizet a városrészbe, csatornázásra azonban még nem tellett. Igy hát megépültek a fürdőszobák a házakban és az emésztőgödrök az udvarokban. Ahol sok a víz, ott sok a szennyvíz is, s a pincék sorra beomlottak. Nem egy házat látni a Szamárhegyen, ahol a hegyoldal a konyhához csúszott. . . Jövőre ugyan megindul a csatornázás, de ennél költségesebb munkát valószínűleg egész történelme során nem élt át a város; az úttestek annyira vékonyak, hogy nem lehet árkot ásni a vezetékeknek, tehát lábakon kell azokat építeni. Hétvégi népvándorlás A szentendrei prosperitásnak a mégoly mértéktartóan fejlődő iparon, a rohamos lakásépítésen kívül biztos jele az idegenforgalom. Budapest teljes joggal tartja valamiféle urbanizációs delikátesznek Szentendrét, ahova gyorsan lehet eljutni, Dunakanyart is látni, különleges történelmi hangulatot kapni, meg lehet mártózni kulturális események egész sorában, romantikát is találni, s az óhatatlanul szükséges városi komfortot sem kell nélkülözni. Szentendre nyári vasárnapjain egyáltalán nem ritkaság a negyvenezer látogató. Az arányok érzékeltetése kedvéért: mintha a fővárosba hatmillió ember vándorolna be egy vasárnapon ... Jönnek a családi ház és víkendtelek tulajdonosok, lakni és építkezni. Jönnek az autósok, átutazóban ugyan, de hosszú órákat töltve itt. Jönnek a HÉV-utasok, egész napi barangolásuk úticéljaként. És természetesen a külföldiek. Csupán a protokolláris vendégcsoportok száma megközelítette tavaly a százat, s ha lenne a városnak vendégkönyve, abba alárta volna nevét a libanoni miniszterelnök éppúgy, mint a brit külügyminiszter vagy Kurt Waldheim. Pestiek és külföldiek, turisták és átutazók tisztelettel adóznak a Ferenczy Károly Múzeumnak, Kovács Margitnak, a Szerb Egyházművészeti Gyűjteménynek, a Teátrum előadásainak, az utcáknak, háztetőknek,- templomtornyoknak, a tiszta levegőnek és a varázsos hangulatnak, a szobroknak és az élőknek, akik abban a szerencsében részesülhetnek, hogy éveiket, életüket e gyöngyszem-városban tölthetik. Csakhát e vasárnapi, ünnepnapi népvándorlás ellenében nem elég a meglevő lírai adottságokkal szolgálni. A régi falak között új igényekkel is számolni kell. Például azzal, hogy a városkába leruccanó tömegből nagyon kevesen akadnak, akik magukkal hozott elemózsiával csillapítanák éhségüket. Pillanatnyilag azonban Szentendrén egyszerre csak ezer embert tudnak leültetni asztalhoz, székhez, meleg ételhez, s ez nagyon kevés. Egyelőre. Mert már épül — a Duna-kanyari parking-lánc részeként — az a tágas térség a szentendrei Duna-part hosszában, amelyre birkacsárda, gyorsbüfé, vendéglátósor kerül. További három-négyezer éhes-szomjas embernek. Az idén már teljes kapacitással működik az ötvenmillió forintért épített bevásárlóközpont, amelynek vendéglátóhelyei az idegenforgalomnak megfelelő non-stop jelleggel tartanak majd nyitva. Szentendre — ellentétben a terjedelmes Balaton-vidékkel — kénytelen az egy napra szóló, lökésszerűen jelentkező, szinte órák alatt lezúduló idegenforgalommal megbirkózni, ezért az autóforgalmat is úgy becsülni, hogy hány gépkocsit lehet egyszerre „lepihentetni". Méghozzá úgy, hogy a forgalom a környezetet se zavarja, a járókelők épsége is biztosított legyen. A megoldást a folyóparton kialakítandó, feltöltött, gyepesített térség jelenti majd, ahova teraszos, folyamatos befogadást biztosító óriás-parkírozó építését kezdik meg hamarosan. S ha Szentendre az esztendőnek legalább ötven hétvégi napján Budapest sétáló utcájává válik, a városka joggal törekszik arra, hogy saját lakói számára is gyalogoskorzót teremtsen. Ezt a célt szolgálja az úgynevezett belső körút megépítése, amely néhány éven belül sugárszerűen szeli majd keresztül a várost, elhárítva a veszélyt a patinás utcák felől, s egyaránt biztonságos közlekedési lehetőségeket nyújtva bandukoló járókelőknek, robogó autósoknak. A leendő szentendrei körút torkolatában épül fel az új HÉV—MÁVAUT fej pályaudvar. Állami lakásépítkezés, bevásárlóközpont, csatornázás, parking-lánc, belső körút — s ve-A Kovács Margit múzeumban A bevásárló központ Új lakóházak A művésztelep 20