Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Fekete Gábor: Szentendre

A főváros vonzásában XI. Fekete Gábor Szentendre A Tanácsháza Háztetők Azon a napon, amikor Budapesten elhallgattak a fegyverek, Szentendre már ötvenedik napja szabad volt. A Puna partjának e gyöngyszemén jóformán egyetlen karcolás sem esett, amikor 1944 karácsonyán birtokukba vették a szovjet csapatok. Szentendre azonban túlságosan is karnyújtásnyira és hallótávolságra feküdt a fővárostól, semhogy lakói tudatlanságban lehettek volna a budapestiek szenvedéseiről. A városka dombos részeit heteken át egész éjjel világították a budapesti harcok torkolattüzei, ezer és ezer fültanú leste aggódva a híreket az egymásra könyöklő háztetők alatt, a girbegurba utcákon. 1945 február 13-án azonban déli irányból elcsendesedett a harci zaj és a szentendreiek megkönnyebbülten lélegeztek fel: a főváros kínjai végetértek. A pusztulás méreteiről akkor még nem tudhattak pontosat a szentendreiek, de ismerték saját történelmüket. Vagy három és félévszázaddal korábban az ő városukból próbált úgy elmenekülni a török, mint most Budapestről a fasiszta had. Annak idején, a Buda visszafoglalását megelőző harcokban a visszavonulásra kényszerülő török, „Sátán" Ibrahim basa parancsára romhalmazzá változtatta a városkát, lakóit lemészárolták, még a környéket is pusztassággá változtatták. Akiknek sikerült megmenekülniük, Pest és Buda oltalmát keresték. Évszázadokkal később, Budapest felszabadulása után elgyötört fővárosiak százai, ezrei találtak élelemre, ideiglenes otthonra Szentendrén. A prosperitás veszélyei „Oppidum Szentendre" napjainkban Kőszeg és Százhalombatta társaságában változatlanul a legkisebb városok sorába tartozik, kora azonban a legöregebb