Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - Komornik Ferenc: Állandó szállóvendégek

Csigó László felvételei Szabó László toronydarus: — Az attól függ, ki mit akar magának megszerezni a várostól. Van, aki csak ide a sarokra jut el, a Remizbe. Az egy kocsma. Van, aki elszédül a fényben, vagy bújik a tömegben. Ha a felesége kergette el, itt kódorog, búsul, iszik, miegymás. De legalább ennyien élvezik az előnyöket. Azt, hogy például leül velük beszélgetni az a vezető ember, akit a faluban csak a rádióból hallhatnak. Idejárnak a szemközti iskola tanárai, el lehet végezni az általános iskolát. Lehet azután tízezreket összegyűjteni, abból Pest környékén házat építeni. Van rá példa. Mindenre van itt lehetőség, de ha valaki nem akar semmit, a munkásszálláson az olyan is eltengődhet. Néznek rám: jó-e a válasz? — Megkülönböztetne valami, vagy valaki magukat a budapestiektől? — folytatom a faggatást. Egyikük elmeséli: jött haza a negyvenkilencesen, két fiú összeverekedett, az utasok rámondták, biztosan munkásszállásiak. Sajnos, igazuk volt. De ha két pesti üti egymást, azokra nem mondják, nohát, ilyenek ezek a budapestiek. Értem-e? Meg azután: ide akármilyen késő éjjel hazajöhetnek a lakók, de aki 11 óra után jön, annak a nevét felírja a portás „Ezt a nyomozás érdekei kívánják" — mondják. — Hány embernek van az itt lakók közül ügye a rendőrséggel, mondjuk, egy év leforgása alatt? — kérdem. — Négynek-ötnek. — És hányan laknak itt? — Ezernyolcszázán. A szálló önkéntes rendőri osztagot állít ki, az vigyáz a környék közbiztonságára. Innen minden évben elmennek néhányan rendőrnek. Idős, tapasztalt munkásokkal beszélgetek később, akik a lelkemre köiik, ne védjem, de ne is támadjam a munkásszálláson élőket úgy általában, mert eléggé vegyes társaság. Persze, lehetne bennük több igény arra, hogy kihasználják a fővárosi élettel járó lehetőségeket. Budapestnek viszont jobban kellene segítenie őket a kulturálódásban. Hogyan élnek közöttünk? Budapesten 60 ezer munkás lakik munkásszállásokon. Hogy hogyan illeszkednek be a nagyvárosi életbe, az attól is függ, otthonuk-e a szálló, nyújtja-e a pihenés, az önművelés lehetőségét, kifejleszti-e bennük az igényt arra, hogy például színházba, múzeumba is eljárjanak. Nos, a fővárosi munkásszállások többsége azért már szálló. Budapestről az utóbbi tíz esztendőben eltűntek a szállásbarakkok. Az, hogy a szálló-lakók majd 70 százaléka közepes vagy nagy befogadóképességű munkásszálláson lakhat, ahol rendesen tisztálkodhat, olcsón étkezhet, tévézhet, ahol vannak klubszobák, olvasótermek — az már mégis eredmény. Van azonban a maradék 30 százalék: majdnem 20 ezer munkás! Ők zsúfoltan élnek, nekik még adós a város, az üzem. Egyikük, Hankó Mária nehézgépkezelő így beszél a Fehérvári úti szállóról: — Nálunk nincs klubhelyiség. Ami pénzt a felszerelésre kaptunk, nem tudjuk elkölteni. A mosókonyhában sorba kell állni, mert a gépekből csak egy vagy kettő a jó. öblíteni nem lehet, mert a lavorok lyukasak. A nyolc vasalóból a hét végére csak három-négy működik. Minderre vagyunk 830-an. Öt hónapja nem jön ki az orvos, ha valakinek gyógyszer kell, kénytelen hiányozni a munkából. Csáky Mária ápolónő: — Nővérotthonunk lakói egyedülálló emberek, többségükben idős ápolónők. A szállás nem lehet az otthonuk, a helyiséghiány miatt. Az egyik lakó aludni szeretne, mert éjszakás volt, a másik tanulni, mert vizsgája közeledik, az ilyesmiből sok bonyodalom származik. Ha a rokonom meglátogat, csak a tévé-szobában fogadhatom, a sötétben. Ott csak suttogni szabad. Még a legközelebbi hozzátartozót sem vihetem a lakószobába, tiltja a házirend. Olyan embert büntetnek ilyesmivel, aki 20—30 éve fárad, túlórázik az egészségügyért. Gönczöl József mondja a Bartók Béla úti szállásról: — Hangversenyt, nagyobb műsort csak az ebédlőben tudunk rendezni, ilyenkor a vacsorázást fél 9 helyett már 7-kor be kell fejezni. Aki ezután érkezik meg az iskolából vagy a túlórázásból, hideg étkezési csomagot kap. Persze a pokolba kívánja a kultúrmunkát. Rézműves László tűzikovács a Bécsi úti munkásszállásról: — A szálláshelyi bizottság elnöke vagyok, 87 kilóról 72-re fogytam amiatt, ami a szállón folyik. Könyvet olvasni nem lehet, csak 9-ig ég a villany. Egy takarítónő van. 29